Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám
A karácsonyi ajtó Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem. Vártam nyílását, azon a sok-sok felejhetetlen szép gyermekkori karácsonyesten. Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel s mikor ragyog fel a titkok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága! Rég volt . . . azóta évek repültek és messziről int már az öregség, s azt veszem észre, felnőtt vén gyerek — ez már nem emlék — a karácsonyi ajtót lesem még. Ó, de már többet tudok azóta, gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál — mit szem nem láthat—, országában a dicső Királynak. Tudom, az ajtó egyszer kitárul, s jöhetnek gondok, vagy szenvedések, ez ad most nekem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött . . . s már a küszöbön élek. Haluszka R. M. Senki sem várta őt A gyorsvonat nagy sebességgel haladt a végállomás felé. A kalauz végigment a kocsikon és mindenütt bemondta: „Végállomás, mindenki szálljon ki!“ A szundikáló utasok felriadtak, mindenki készülődni kezdett. Pali is nagyot nyújtózkodott. Ásítva felállt, felvette kabátját és levette bőröndjét. A vonat erősen lassított, ő pedig igyekezett kifelé. Nyolc hónapja nem volt otthon, ennyi ideig tartott a szanatóriumi kezelés. Most előre megírta, hogy mikor érkezik haza. Szülei, kishúga biztosan várni fogják a perronon. Egy testes öreg bácsi elég lassan kászálódott le előtte a lépcsőn, alig győzte kivárni. Végre! Lent állt a fényesen kivilágított peronon és körülnézett. De sehol senki a hozzátartozói közül. Pedig hogy örült a boldog viszontlátásnak! Már előre kiszínezte magának. De talán ott várják őt a kijáratnál! A gyomra összeszorult, a feje kóválygott — a kijáratnál Sem várták! Később kiderült, hogy a lap nem érkezett meg idejében. Az érkezőt tehát nem várta senki. De otthon annál nagyobb volt az öröm az érkezése felett. Várjuk-e Jézust? Jelezte, hogy jön! Milyen fogadtatást készítesz elő a számára? Jézus örül annak, hogy jön és magával viszi majd egyházát. Te örülsz annak, hogy jön és találkozol majd vele? Sőt, örökre, elválaszthatatlanul mindig vele leszel? Az övé vagy már? Semmi nem zavarja az örömödet? Milyen kár lenne, ha te nem várnád Öt! 9
