Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám

de másnap már újból megtettem. „Mindenki, aki segítségül hívja az Or nevét, megtartatik" (Róm 10,13). Ez ment végbe bennem ott, abban a pillanatban, a térdeimen. Ügy éreztem, hogy mázsás súly szakadt le rólam. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy újjá születtem-e, vagy megtértem-e, azt mondtam volna, hogy nem!

Isten meghallgatta a kiáltásomat; mint új ember mentem el arról a helyről. Attól a perctől kezdve jártam hivő összejövetelekre. Kaptam Bibliát is. (A jelenleg tulajdonomban levő azt hiszem a tizenharmadik Bibliám.)

Az első Bibliám tele volt ceruzajegyzetekkel, mert rájöttem, hogy nem értem a Bibliát. Cédulákat helyeztem el benne és akit csak elértem, arra kértem, hogy feleljen kérdéseimre. Messze elkerült mindenki a gyülekezetben. Tudták, ha valakinek felajánlom, hogy hazakísérem, a kapuban nem tud elválni tőlem; 6 viszszakísér, azután én ismét őt. Majd valamikor éjféltájban, amikor már nagyon fáradtak voltunk és el kellett búcsúznunk, ballagtam szomorúan haza. Szomjúhoztam az Ige után. Üj világ tárult fel előttem. Hadd mondjam el az elején, hogy egész hivő életünk már kezdő éveiben dől el: hogy milyen fundamentumra építünk és hogyan építünk. A fiatal évek a jellemformálás évei. Ezen végtelenül sok múlik. Ha visszatekintek az életemre, és a magam szempontjából nézem, azt kell mondanom, hogy Isten nevére mindig szégyent hoztam, hogy az életem csak kudarc és balfogás volt. Egyetlenegyet tudok és azzal sem magamban dicsekszem, hanem az Orbán: amit ott a térdeimen átéltem, az életem gyökeres fordulatát jelentette. 180 fokos szögben fordult meg az életem és nem fordult vissza azóta sem. Minden, ami régi életemhez tartozott, lassanként lekopott rólam. Üj testvérek, új barátok lettek — minden új lett, és erre az újra szabad volt ráállnom.

Amikor Isten valamit megmutatott, azt a szívemben forgattam. Nem ismertem az evangéliumot azelőtt és nem tudtam, hogy mi tartozik a hivő élethez; például a megtérésem után még hetekig jártam táncolni továbbra is. Tánc közben bizonyságot tettem: elmondtam a lányoknak, hogy bibliaóráról jövök, hogy az milyen érdekes és milyen vonzó. Senkinek sem jutott eszébe, hogy azt mondja: ha te megtértél, mit keresel itt? De azután Isten megkönyörült rajtam. Egyik hivő testvéremet felkereste a Színház-Világ újságírója. Kérdéseket tett fel s mivel ez a testvér csak németül tudott, én tolmácsoltam. Többek között feltette ezt a kérdést is: „Mert önök hívők, nem táncolnak; miért tiltják a táncot?" Erre én rögtön azt akartam felelni: „Kérem, nem tiltják, én is táncolok!" De volt bennem bizonyos velem született udvariasság, nem akartam beleszólni, hát lefordítottam a kérdést. Nagy meglepetéssel hallottam, hogy a testvér egészen mást mond. Elmondta többek között azt is, hogy a tánc Isten egy emberének az életébe került — Keresztelő János történetét —, és hogy a tánc nagy kerítő a bűnre. Akkor egyszerre megvilágosodott előttem, hogy hát akkor én sem táncolhatok. Tudjátok, mi volt az első bizonyságtétel? Bejelentettem a húgomnak telefonon, hogy este nem megyek táncolni. Megígértem neki, hogy megmagyarázom, ha hazamegyek. Azután sokszor csábítottak, de nem mentem. így voltam Isten kegyelméből sok mindennel. Amikor megtudtam, hogy valami a krisztusi lélekkel nem egyeztethető össze, az nem jelentett harcot, vagy nem gondoltam, hogy mégis jó lenne. Kegyelem volt. Semmire sem emlékszem, ami harcot jelentett volna.

Égtem az Űrért, kész voltam mindenre. Volt olyan gondolat is bennem — tudom, Isten engedte meg,pedig rögeszme volt—, hogy nekem csak pár esztendőm van, mert nagyon beteg vagyok. Sok baj és zavar volt a vesémmel, operáltak is. Az volt előttem, hogy rövid az életem és azt gyorsan és jól ki kell használni, mert különben elmúlik a drága lehetőség és akkor én elpazaroltam a kegyelmi időt. Az az idős testvér, aki az Űrhöz vezetett, igen drága atyai barátommá lett. Hazulról el kellett jönnöm. Édesapám feltette a kérdést, szó szerint így: „Vagy ez a bolondság, vagy a szüleid?" Azt feleltem, hogy a szüléimét nem akarom ott hagyni, ez pedig nem bolondság, amit teszek. De

9