Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám

Aranyrögök Epafroditus (Fii 2, 25—30) Mikor Pál apostol a börtönben volt, a fi­­lippibeliek elküldték hozzá Epafroditust, hogy vele legyen a fogságban, szenvedésé­ben osztozzon. A jó elgondolás balul ütött ki: Epafroditus megbetegedett, majdnem meghalt. Pál jobbnak látta, hogy az érte aggódó testvérek megnyugtatására haza­­küldje. Hogy megérkezésekor az a szemre­hányás ne érhesse, hogy nem tartott ki. Pál levelében kiemeli a hazatérőt és három jel­zőt ad neki. 1. Bajtárs, azaz harcostársnak nevezi. Pál Tárzusban sok katonát látott, gyermek­kori emlékeiből meríti katonai nyelvezetét. Tudta, hogy egy katona magában semmi, mégis mögötte áll az egész római birodalom. Pál maga is Krisztus harcosa, s mint ilyen katona előretolt képviselője volt az örök Hatalomnak. Megtanulta becsülni társait, akikkel együtt a közös Úrnak szolgáltak kö­zös veszedelmek között, közös diadalmak reményében. A kemény fegyelem, a szün­telen veszedelmek közötti járás megláttatta társaiban a bajtársat. Az egy fronton küzdés tudata hatalmas erővel köt össze. 2. Munkatárs az, aki velem ugyanazon szolgálatot végez, ugyanabban a gondolat­­világban él, mint én. Pál Epafroditust mun­katársának tekintette, egy rangban állónak tekintette önmagával. Pál sokat kapott Epa­­froditustól: meglátta benne, hogy Krisztus szemében milyen hűséges szolga. Spurgeon, a nagy igehirdető, bevallotta, hogy ered­ményeiért személyzetének és munkatársai­nak tartozik hálával. Munkatársainknak sok­szor többet köszönhetünk, mint első pil­lanatra gondoljuk.. 3. Atyámfia, szó szerint testvér — amit az apostol legelőször említ, mert ez a legmélyebb kapcsolat. Ez a fundamentális kapocs. A bajtársi, a munkatársi viszony el­homályosulhat. Előfordul, hogy a bajtársak a sötétben egymás ellen harcolnak, a mun­katársi viszony meglazul, de a testvéri ka­pocs megvan. Lehet ellene vétkezni, lehet valaki rossz testvér, de mégis testvér az, aki ugyanazon életforrásból származik. Az egyetemes kereszténységet sajnos ösz­­szekuszálta a bűn. De képzelj csak el egy búzakalászt; ha kiszakítjuk belőle a szeme­ket és külön elültetjük őket, amikor kidug­ják fejüket, egymásra mosolyognak. Test­vérek — egy ősük van, ki elvettetett, el­rothadt, de feltámadt. Volt, aki hasonlókép­pen vettetett el, hogy sok gyümölcsöt hoz­zon halálával: Jézus Krisztus. Hatása alatt nő az élet. Kölcsönös megbecsülés fényével serkentjük egymás életét. Pált ez serkentet­te — hogy voltak testvérei. Nem volt csa­ládja, de népes család gyermeke volt. Bör­töne homályából boldogan látta: tele a sötét világ fénylő csillagokkal, akik bajtársai, munkatársai, testvérei voltak. Gazdaggá tet­ték életét. Ezt a gazdagságot szórja nekünk is Isten. Vegyük észre, legyünk jó bajtársak, hű munkatársak, édes testvérek Krisztus Jézusban! Vida Sándor GONDOLATOK Ha Isten megvilágít előttünk valamit, akkor az ördögnek mindjárt tíz fátyla is van készenlétben, amit eléje akaszt. Ha egy helytelen úton sokan mennek, azáltal az nem lesz helyes út. A legtöbb keresztyén ember életében Jézus Krisztus a kereszten függ és saját énje ül a trónon. Fordítva jobb lenne: ha Jézus lenne a trónon és az énje függ­ne a kereszten. Döntened kell! Szégyenedet, gőgödet fel kell adnod! Merj elszakadni a bűn­től! Isten Szentlelke egy bűnnel sem köt békét. Hogyan viselkedsz, hogyha ugyanazt a hibát másodszor is elköveted? Közted és Isten között vagy a bűn áll és elválaszt, vagy az Isten Fia áll — Ő összekapcsol. Krisztus tökéletes élete nem válthatott volna meg minket. Meg kellett halnia. Az is bűn, ha nincs időm a másik szá­mára. — 14 —

Next

/
Thumbnails
Contents