Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám

Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem te­remhet gyümölcsöt ma­gától, csak ha a szőlő­tőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem ma­radtok. Én vagyok a sző­lőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyü­mölcsöt teremtek és az én tanítványaim lesztek (Jn 15,4—5.8). Azért akár esztek, akár isztok, akármit csele­­kesztek, mindent az Is­ten dicsőségére csele­kedjetek (1 Kor 10,31). Ne tolvajkodjanak, ha­nem teljes és igaz hűsé­get tanúsítsanak, hogy a mi megtartó Istenünk tanításának mindenben díszére váljanak (Tit 2, 10). Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Isten irgal­mára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldo­zatul. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magato­kat e világhoz, hanem formálódjatok át a ti el­métek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Istennek jó, ked­ves és tökéletes akarata (Róm 12, 1—2). Ml SEGÍT AZ IGAZI KE­RESZTYÉN ÉLETHEZ? a) Olvasd napon­ta a Bibliát és higgy neki. Ki az Í| A Napóleon elleni háborúk ismert költője és írója volt E. M. Arndt, később a bonni egyetemen az újkor tör­ténelemprofesszora. Az ő mondása volt: „Az az igazi férfi, aki imádkozni tud.“ Ez a kijelentés bizonyára sokakat meglep, különösen a férfiakat. Napjainkban nem sokra tartják az imádságot, nincs nagy becsülete. Az imádkozás, mint mondják, asszonyoknak és gyer­mekeknek való, nem férfiaknak. Minden korban így beszéltek az emberek. Amikor a filozófus Fichte egyszer Kottwitz báróval beszélgetett, a vallás és az imádkozás kérdése is előkerült. Fichte azt mondta, hogy az imádság az asszonyok és gyer­mekek dolga, a férfinak nem imádkozni, hanem akarni kell. Kottwitz erre így válaszolt: „Amikor reggel feléb­redek és arra a sok mindenre gondolok, amit aznap végeznem kell, akkor nem tehetek mást: imára kulcso­lom kezemet. És ha este nyugodni térek és visszate­kintek az elmúlt napra — arra is, amit rosszul csinál­tam —, akkor ismét össze kell tennem a kezemet és imádkozom." Fichte elhallgatott. — Halálos ágyán az volt a kérése, hogy Kottwitz báró legyen egyetlen fiá­nak a gyámja. Egyetértünk Arndt professzorral, aki nem tartotta fér­­fiatlannak az imádkozást, hanem ellenkezőleg, olyan - dolognak, ami jellemzi a férfiasságot; csak ez teszi igazán férfivá a férfit. Vagy talán nem tartja önmagához méltónak a férfi, hogy Istennel, a minden jó és tökéletes dolog adományozójá­val kapcsolatban legyen? Vajon honnan merítette Jézus az erőt? Aki ismeri a Bibliát, tudja, hogy Jézus az éj­szaka csendes óráiban imádságban kereste mennyei Atyját. Ez volt az a forrás, amelyből erőt merített a szenvedés és halál útjára, amelyen az Atya megbízásá­ból járt. Napjainkban azért van annyi házassági és csa­ládi nyomorúság, mert nem imádkoznak az emberek. Milyen kevés az olyan férfi, aki feleségével együtt letérdel és imádkozik! Egy iszákos munkás élő hitre jutott. Miután békességet talált Istenben, így szólt feleségéhez: „Kedvesem,ezen­túl naponta imádkozunk." Miután a házastársak már néhány héten át így együtt imádkoztak, legkisebb gyer­mekük megjegyezte: „Mióta a papa megtért, azóta olyan jó nálunk. Nem veszekszik már a mamával és minket sem ver meg úgy, mint ezelőtt.“ Lám, az imád­ság ebben a családban hatalommá vált. Szívemből kí­vánom és ezt kérem Istentől, hogy megtérésed által családi életed új tartalmat nyerjen és te is elmondhas­sad: „Jézushoz való fordulásom és az imádság hatalma megváltoztatta személyes életemet és családi élete­met is." Imádság nélkül elégedetlen az ember, általa azonban öröm és békesség költözik életébe. Te nem szeretnél mától kezdve imádkozó életet élni? 8

Next

/
Thumbnails
Contents