Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám
akik az Atya szeretetében és Betlehem csodájában hisznek. De hinni ma nagyon nehezünkre esik, mert nagyszerűen tudunk számolni. Hinni ugyan nem nehezebb, mint számolni, csak meg kellene tanulni az összeadás helyett a kivonást. Mindent bizonyítani akarunk. Bizonyítékot bizonyítékra rakunk és azt véljük, hogy minél magasabbra rakjuk a bizonyítékok tornyát, annál közelebb jutunk a felismerés almájához. Azt képzeljük, hogy úrrá lettünk a természet felett, de minél inkább behatolunk a világűrbe, annál inkább kicsúszik a talaj a lábunk alól. Minél gyorsabban haladunk előre, annál kevesebb idő jut a pillanatig tartó életünk számára. De amikor egy új földi kis jövevény fekszik előttünk, csak akkor eszmélünk megint rá, hogy milyen szegényesen jöttünk e világra és milyen szegényesen hagyjuk majd el, akár sokat tudunk, akár keveset. A kezdet és a vég között fekvő idő a mienk — egy kis darabka örökkévalóság e világon, mindenki számára másképpen kiszabva — mint Isten ajándéka. A te kezedben Mily boldogok, kik benned bízva tudják, hogy minden a te szent kezedbe’ van. Te szabtad meg a csillagoknak útját s a lágy szellőét is, mely elsuhan. Ha úgy akarnád, minden romba dőlne, de megvéded a gyönge nádat is. Kezed benyúl a múltba és jövőbe, kevélynek ostor, gyöngének paizs. Kezedben tartod elmúlandó éltem s azt is, mi bennem mindörökre él. Te munkád az, hogy hű öledbe tértem s szívem most már benned hisz és remél. Kezedben tartod mind, mi nekem drága; családomat, hazát és nemzetet. S míg hozzád száll fel ajkam hő imája, megtartod őket s megvédelmezed. Mily jó pihenni ebben a tudatban, gyermekként járni földi utamat; és megnyugodni bízó hittel abban: minden te szent kezedbe’ van s marad. Vargha Gyuláné üzenet a cserépedénynek Értsd meg hát végre: lejár az idő! A vödör eltörik a forrásnál, hiszen cserépedény és a cserép nem tart örökké, meg aztán — addig jár a kútra ... Értsd meg hát végre s ne mázadat csillogtasd minden áron! Inkább arra ügyelj, hogy ami jó az életedben van, hát kitöltessék a szomjú földre jókor, s áldás legyél, amíg van rá időd. F. L. 6
