Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám
sonlít és már eleve bűn; ezzel az ember Istent kísérti. Aki így gondolkozik, túl könnyen veszi a dolgot és megismétli az előző korok hibáit, amelyek az első vasútépítéseknél és az autó és a repülőgép megjelenésénél előfordultak. Minden műszaki felfedezésnek két arca van. Meghoszabbítja az ember karját és növeli teljhatalmát. Tőle függ, hogyan használja fel ezeket az új lehetőségeket, jóra vagy rosszra. Az űrhajózás önmagában — éppúgy mint a technika — se nem jó, se nem rossz. Nem javítja meg a jellemet és nem vezet közel Istenhez, de el sem távolít tőle. Mindenesetre bálvánnyá lehet, mint sok más egyéb dolog is. Igyekezzünk tiszta szemmel megfigyelni korunk jelenségeit és a mai idők jeleit, a bibliai prófécia alapján. Jézus Krisztus az elkövetkező jelekről beszélt. Erre megkérdezték a tanítványok: „Mester, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jel, amikor majd mindez megtörténik?“ Jézus válasza arra utal, hogy „A vég nincs itt mindjárt" (Lk 21,7. 9). Ez volt a válasz a kérdésre, hogy mikor lesznek a végső események. Sokkal fontosabb és jelentőségteljesebb nekünk az Úr válasza a jelekre vonatkozó kérdésre. Azok között, amelyeket Jézus itt említ, sok olyant találunk, ami a mostani időnkre különös fényt vet: „... kezüket rátok vetik és üldöznek titeket... az én nevemért“ (Lk 21,12). Gondoljunk rá, hogy évszázadunknak több vértanúja volt Jézus Krisztus hitéért, mint az előbbi 1900 évnek együtt. Ebben az összefüggésben olvassuk az Igét: „Nézzétek a fügefát és mind a fákat. Mihelyt hajtanak és ezt látjátok, magatoktól tudjátok, hogy már közel a nyár. így ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy e nemzedék nem múlik el, míg mindez meg nem lesz. Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak“ (Lk 21,29—33). — 1948 május 14-e óta a világ számottevő államai között létezik egy független állam bibliai névvel: Izrael. Ott a földből nőnek ki a városok, élelmiszert és ipari termékeket egyre növekvő mennyiségben állítanak elő, sivatagjai öntözésére csatornahálózatot építenek. Rendeletéi, menetrendjei, a telefonkönyvek héber nyelven jelennek meg. A Jézus által megnevezett jelek között van: „Jeruzsálemet pogányok tapodják majd, míg betelik a pogányok ideje“ (Lk 21,24). Korunk jelei közé tartozik a vágy egy világuralkodó után, valamint a technikai lehetőség: egy pontból kormányozni az egész emberiséget. Akkor egy világuralkodó lesz, egy világbirodalom, egy világemberiség és egy világvallás. Ebbe a keretbe tartozik Jézus Igéje: .....és rettenetes dolgok és nagy jelek lesznek az égből“ (Lk21, 11). Jézus Krisztus a próféta tekintetével néz bele egy olyan korba, amelynek ismertetőjelei ma a szemünk előtt vannak. Amellett figyeljünk erre a szavára is: „Mikor pedig mindezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a ti megváltástok“ (Lk. 21,28). Ez az Ige meg akar óvni minket minden hamis lelkesedéstől, de a pánikhangulattól is. Azt a személyes kérdést állítja elénk: hogy állunk a hit dolgában? Egy bizonyos: fél dolgokkal vagy csak mástól átvett hittel nem jutunk keresztül. Nekünk az Úr Jézusra van szükségünk, a Megfeszítettre, a Feltámadottra és újra Eljövendőre. A dolgok eredete Kezdetben volt az Ige, ez az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden őáltala lett, s nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, s ez az élet volt az emberek világossága, a világosság, mely a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött, akinek János volt a neve. Ő tanúságtételre jött, hogy tanúskodjék a világosság mellett, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem bizonyságot kellett tennie a világosságról. A Biblia 4
