Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám
homályosult a bűn miatt. Az észleletek pedig nem adják az egész valóság teljes képét. Szeretném, hogyha erre a mondásra felfigyelnének sokan. Kétségtelen tény ugyanis — és a valóban nagy, szerény tudósok meg is vallják —, hogy a tudomány mai állása szerint egy-egy tudományág a maga területének csak öt, legfeljebb tíz százalékát tárta fel. Óriási eredményeket értek el a tudósok, szemünk láttára növekszik a tudás, az ismeret és a gyakorlati megvalósulás. De a meglévő és még fel nem tárt terület sokkal nagyobb, mint amit már eddig ismerünk. így van ez az orvostudomány, a természettudományok világában — egyszerűen mindenben. Isten a legkülönbözőbb képességekkel ruházta fel az embert. Gazdagon megáldotta őt, s ebben nagy felelősség rejlik. Mire használja fel az ember ezeket a szinte korlátlan lehetőségeket? Minél idősebb leszek, annál világosabban látom, hogy az életnek van egy hallatlanul nagy és fontos értelme: felkészülni az örökkévalóságra. Mi tulajdonképpen az örökkévalóság előcsarnokában tartózkodunk. Isten minden lehetőséget megad, hogy helyesen, jól készüljünk fel. Most még egyszer szeretnék visszatérni Krisztus feltámadására. Legyünk tisztában azzal, hogy ez nem a keresztyénségnek egyik tantétele, vagyis dogmája, hanem tény és valóság. Krisztus valóban feltámadott a halottak közül. Isten nem hagyta Őt a halálban, hanem megoldotta annak bilincseit. Teste nem látott rothadást. Valóban úgy van, amint Pál apostol írja: ha Krisztus nem támadt fel, akkor nekünk még kevésbé lehet reménységünk arra, hogy majd feltámadunk. De Krisztus feltámadt! —1 hangzott az apostol erőteljes, bizonyosságra épülő bizonyságtétele. Honnan tudta Pál? Mert találkozott a Feltámadottal. Honnan tudták az apostolok és az ötszáz atyafi, akikre Pál ebben a fejezetben hivatkozik? Mert szemtanúi voltak, mert maguk személyesen találkoztak az Úr Jézus Krisztussal feltámadása után. És honnan tudhatjuktni? Kedves testvéreim, szeretnék valamit elárulni. Mi is találkoztunk a Feltámadottal. Tudjuk, hogy él, mert ott él valóságosan bennünk. Pál ezt így fogalmazta meg: „Élek pedig, de többé nem én, hanem Krisztus énbennem. És amely életet e testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem." Mindenki, aki találkozott Krisztussal, bizonyságot tesz az élő, feltámadott Krisztusról és a feltámadásról. Feltámadás Isten egy csodálatos tényt helyezett bele ebbe a világba, megfoghatatlant, érthetetlent, minden emberi gondolkozás és vélemény felett állót, s az emberre bízta, miként viselkedik ezzel szemben. Ez a csodálatos tény: Krisztus feltámadott! Feltámadott a halálból! Az Úristen a szenvedésekre, panaszra nem vigasztaló szavakkal vagy fényes ígéretekkel válaszolt, hanem mint amilyen bizonyos az, hogy a léleknek fájdalma és keserűsége van, olyan bizonyosan segített Ő s oly módon, amely méltó nagy nevéhez. Mivel Krisztus feltámadott halottaiból, teljes hittel kapaszkodom belé s csodálatos életerőt nyerek általa. Hiszem, hogy a Szentlélek Jézus nevére keresztelt s őbelé oltott. Testi halálomat a hit szemével nézem és tudom, hogy minden test mint fű és virág elmúlik, mégis bízom benne, hogy romlandó testemet új erővel dicsőíti meg. Gyenge, bűntől és nyomorúságtól megrokkant emberi testem újjá lesz. Feltámad dicsőségre és örömre. Bezzel 2
