Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám
Ungár Aladár t Örökkévalóság és örök élet i. A hivő keresztyén az örökkévalóság alatt a mennyországot érti, az örökkévalóságot pedig úgy, hogy ott fog élni. Az üdvözöltek fehér ruhába öltöznek majd, győzelmi pálmát lengetnek, hárfán játszanak, új éneket énekelnek; Istennek szolgálnak, Öt szemlélve és Őt imádva. Átmennek a gyöngykapun és az aranyutcákon örök fényességben és dicsőségben élnek. Egész lényük megdicsóül és tökéletes lesz, és ott végre megpihennek majd minden harc és küzdelem után. A nyugalomnak ez az állapota élénken foglalkoztatja a hivőket. Kegyes könyvek és mindenekelőtt sok szép ének szól e nyugalom utáni vágyról. Ezeknek az elképzeléseknek bizonyára megvan a jogosultságuk. De az örök élet magva és lényege valami más. A lényeges ebben az életben, amelynek soha nem lesz vége, a megismerés lesz. Urunk azt mondta főpapi imájában: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust..." (Jn 17, 3). Van olyan Isten- és Krisztus-megismerés, ami már most örök életet ad annak, aki hisz. Az új teremtés ez az új, isteni örök élet, amelyet Krisztusban kaptunk ajándékul. Ezt az Istentől adott, Szentlélek által létrehozott életet nem lehet a földi élet korlátái közé szorítani. Ha az én földi létezésem a halálban feloldódik, ennek az életnek nem lesz vége. „Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van . .." (Jn 5, 24). Az örök élet romolhatatlan, maradandó élet. Az örök élet a megismerés lesz. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged ... és Krisztust." Isten előtti csendességben, a Biblia tanulmányozása által sok mindent felismertem, amit közölni szeretnék. Mindenki vizsgálja meg, mennyiben állnak meg ezek a gondolatok Isten Igéjének a világosságában. II. Az ember nagyon eltávolodott a természettől. Isten mindenbe, amit teremtett, belehelyezte az Ő isteni gondolatait. Mindennek megvan a maga célja és rendeltetése. Élet, eledel, gyümölcs, növekedés, nemzetség, nehézkedési erő, világosság, térség, távolság, anyag, atom, energia — és minden egyéb — több, mint csak fogalom, amely meghatározza a létező dolgokat. „Minden múlandó csak hasonlat", vagyis önmagánál valami magasabbra, egy szellemi, lelki valóságra mutat. A természeti törvények területe már önmagában véve egy világ. Ezek a törvények gazdagok és sokrétűek s alig tekinthetők át. Az egész világmindenséget uralják és fenntartják. Végtelen, felfoghatatlan értelem ismerhető fel bennük. Mélyebb jelentősége azonban majdnem teljesen rejtve van előttünk. De az örökkévalóságban Isten színe előtt majd mindent megismerünk. Ennek a megismerésnek a világosságában fogjuk Őt igazán áldani és magasztalni. Ügy érzünk majd, mint ahogyan Pál apostol, aki ujjongva kiáltott fel: „Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mily kikutathatatlanok az Ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő utai! Mert ki ismerte az Ür értelmét? Vagy ki volt az Ő tanácsadója? Vagy ki adott előbb neki, hogy visszafizesse annak? Mert őtőle, őáltala és őreá nézve van minden, övé a dicsőség mindörökké. Ámen" (Róm 11, 33—36). folytatjuk — 2
