Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám
Bizonyságtétel Krisztusról Az élő hit nem annyira az ész dolga, hanem inkább szívbéli jóakarat és az Ige által megtisztított jó lelkiismeret. — Az Ür Jézus nem tanult a rabbik iskolájában, életkörülményei szegények voltak. A törvény szerint nem volt pap. Tanítási módszere is nagyon különbözött azokétól. Az igazságot nem önmagától elkülönítve, hanem önmagából tanította. Nem csupán beszélt a szeretetről, igazságról, hanem az igazság és szeretet beszélt belőle és nyilvánult meg általa. Mindez benne élt, ezt tanította a saját élete; Ő élte a maga isteni igazságát. Az élő Isten Fia volt valósággal. „Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az Ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek" (Jn a, 12). Alig hogy elkezdte tanítását, máris kinyilatkoztatta messiási küldetését, amit hallgatói nem értettek meg. „Amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Ember Fiának felemeltetnie, hogy mindenkinek, aki hisz, örök élete legyen őbenne" (Jn 3, 14—15). A Golgota keresztjéről beszél már tanítása kezdetén, mely a távolból reá veti árnyékát. Rokonainak pedig, akik már szerettek volna messiási dicsőségében sütkérezni, de nem hittek benne, azt mondja: „Még nem jött el az én időm — a ti időtök pedig mindig készen van" — ahhoz, hogy megtérjetek. A messiási kinyilatkoztatást mint menynyei áldást, a kenyér megtörésében és a hálaadás poharában szorosan véve csak az övéinek adta (Máté 26, 26—28). — Ez egyúttal a váltság, a szenvedés, a megáldoztatás és a tanítványság bejelentésének az ideje (Luk. 22, 35—38). Szerénységből nem megy fel tüntetőleg a rokonsággal az ünnepekre, hanem mintegy titkon. Az okát is megmondja: Titeket nem gyűlöl a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az 6 cselekedetei gonoszak. Milyen mély, isteni alázatosság jellemzi az Urat! Tudja, hogy Ö az élő Isten Fia, hogy Ő a Messiás, hogy van országa, és mégis elrejti magát az isteni alázatosság erényébe. Sem rokonai, sem az írástudók nem tudják ebben megérteni Őt. A megalázkodásban nem akarják Őt követni, ezért nem tudják megismerni Őt. Tanultak, hiszen tudakozzák az írásokat, mondja az Or (Jn 5, 39—42), de élő hitük és szeretetük nincsen. E nélkül az isteni ajándék nélkül azonban a tudás és az ismeret semmit nem ér, csak felfuvalkodottá tesz (1 Kor 8,1). Élő hithez Isten kegyelméből csak a megalázkodás útján lehet eljutni. „Az alázatosság bére, az Ür félelme, gazdagság, tisztesség és élet", mondja az Ige (Péld 22, 4). A megalázkodó szív Istentől tanul a Krisztusban. Semmit nem tulajdonít önmagának, hanem mindent Istennek, Krisztusnak. És ebben a megalázkodásban, istenkeresésben leli meg újra és újra Istenét és Urát, Krisztusát, aki minden igazság megismerésére elvezeti. Dicsőség Istennek! Mega Pál Ismételten hálásan köszönjük kedves Olvasóink önkéntes adományát a lap fenntartására. Az ilyen adományok befizetését szeretnénk megkönnyíteni Németországban és Svájcban a mellékelt befizetési csekklappal. ÁLDOTT KARÁCSONYT! BOLDOG ÜJESZTENDŐT! vetés és aratás — evangéliumi folyóirat Felelős szerkesztő: Ungár Aladár, D-72 Tuttlingen, Brunnentalstr. 140. Telefon: 0 74 61 / 31 11. — A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. A lap kéthavonta jelenik meg (D. V.) 11493/1970 Kiadja az EVANGÉLIUMI IRATMISSZIÓ, D-7Stuttgart-80, Hopfauerstr. 44. Telefon: Stuttgart 73 29 26. Minden levelezést (címváltozást is) ide kérünk. Bankkontónk száma: 93/36983 Deutsche Bank AG. Stuttgart-Vaihingen. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763Lahr 2, Postfach5.
