Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám
Madame de Guyon: A lélek bensőséges imája (7) Ti vezetők, ha egyszerűbb emberekkel van dolgotok, tanítsátok őket, hogy Istent saját szívükben keressék, hogy újból és újból őfelé forduljanak, ha a helyes útról letértek és hogy mindent elkövessenek és szívesen szenvedjenek, ha Istennek ez tetszik, így a lélek könnyen eléri a kegyelem forrását, ahol mindent megtalál, ami a megszentelődéshez szükséges. Legyen Jézus a király gyermekeitek szívében; az a Jézus, aki érettük szent vérét ontotta, hogy övéi lehessenek. Ne eszeljetek ki semmi különleges módszert. Az egyszerűek ezt nem tudják felfogni, tanítsátok őket szívből fakadó imára, az isteni Lélek imájára, nem az ész imájára, nem az emberi kitalálásra. Mennyei Atyánknak jobban tetszik a gyermeki, szívből jövő gagyogás, mint a szépen csengő beszéd, amit az ész dolgozott ki. Isten Lelkének nincs szüksége a mi emberi rendezgetésünkre. Ha neki úgy tetszik, pásztorokat tesz prófétákká, egyszerű kézműveseket nagyokká az Ö országában. Jézus maga mondja: „Hálát adok neked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Máté 11,25). Az embernek Istennel való egyesülése Elmélkedés, szeretetteljes odaadás vagy a legbuzgóbb imádság által is lehetetlen teljesen behatolni Isten mélységeibe. Különösen két okra akarom felhívni a figyelmet. 2. Móz. 33, 20-ban azt mondja Isten: „Az én orcámat meg nem láthatod, mert nem láthat engem ember élve". A mi imagyakorlataink, megvilágosodásunk, felismerésünk többékevésbé — gyakran öntudatlanul is — emberiek. Ezek által sohasem fogjuk Istent meglátni. Ami az emberi szellemmel van kapcsolatban, ha még olyan fennkölt és dicső is, a halálba kell kerülnie. „És csendesség lett a mennyben" (Jel. 8,1). A menny a lélek alapját és középpontját ábrázolja, ahol mindennel el kell hallgatni, mielőtt megjelenhet Isten felsége. Minden fáradozásnak, a legcsekélyebb önelégültségnek is szét kell hullnia. Minden boldogtalanságunk oka az önszeretetben és az egyéni életben keresendő. Amilyen mértékben ez szertefoszlik, olyan mértékben növekszik a lélek tisztasága. Két olyan különböző dolgot, mint a tisztátalan teremtményt és a tiszta Istent, az ember sokféleségét és Isten egységét egyesíteni a teremtmény gyarló próbálkozása nem hozza létre. Istennek csak egészen határozott közbelépése képes ezt létrehozni. Malakiás 3,2. verse szerint: „Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze és a ruhamosónak lúgja! És ül, mint ötvös vagy ezüst tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt." Az aranyat csak tűz által lehet megtisztítani, az minden tisztátalan részt megsemmisít. Üjból és újból be kell tenni az olvasztókemencébe, míg végül további tisztogatásra szükség nincs. Ekkor lesz alkalmas a legfinomabb ötvösmunkára. Ha később elhomályosodik és tisztátalanná lesz, ez csak a tisztátalan dolgokkal való érintkezés által jöhetett létre, aminek semmi összefüggése nincs az előbbi tisztátalan állapottal. Aki ehhez nem ért, képes megvetni egy arany edényt, mert külsőleg talán nem ragyog, és egy közönséges, nem nemes fémet többnek tart, mert szépen ki van fényesítve. Pál apostol is szól a tisztító tűzről: „Hogy kinek-kinek munkája milyen, azt a tűz próbálja meg" (1. Kor. 3,13) és hozzáteszi: „Ha valakinek munkája megég, kárt vall, ő maga azonban megtartatik, de úgy, mint aki tűzön ment keresztül" (15. v.). Vagyis van ami tisztátalansággal van keverve és ezért romlott. Ennek először tűzön kell átmenni, hogy az „én" foltjaitól megtisztuljon, még akkor is, ha Isten őt magát kegyelmébe fogadta. A lélek megtisztulása sohasem jöhet létre a bukott ember erőfeszítése által, sőt ellenkezőleg, csak vonakodva rendeli alá magát annak. Annyira szereti saját én-jét, hogyha Isten hatalmával közbe nem lép, mindig ellenállna. Mi újság? Nagyon gyakori kérdés ez. Egy öreg nyugdíjas bácsi reggel korán felkelt, a konyhában elolvasta az újságot, elkészítette a reggelit és bevitte gyengélkedő feleségének, aki még feküdt. Ha azután a felesége megkérdezte tőle: „Frigyes, mi újság?" — akkor ragyogó arccal felelte: „Isten kegyelme minden reggel megújul." 10
