Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám
A fordítói munka legszebb gyümölcsei A bibliafordítók nagy mértékben rá vannak utalva a bennszülöttek segítségére. Tőlük tanulják meg a szavak jelentését és a helyes kiejtést. Egy-egy fiatalemberről kiderül, hogy meglepő intelligenciája van — ezek különösen használhatók. Hamar felfogják, hogy miről van szó, szívesek, készségesek — sőt büszkék arra, hogy segíthetnek. Közben ők maguk is rengeteget tanulnak és sokszor teljesen az Ige átalakító ereje alá kerülnek. „Zinu nem volt segítőtársam. Egy másik fiú tanított a nyelvre, vele fordítottam sorban Márk evangéliumát — beszélte el az egyik bibliafordító. De egyszer betévedt a sátorba. Csendesen ült, figyelmesen hallgatott órákon át. Sokszor mélyen elgondolkodott. Csak ritkán tett megjegyzést a fordításra — és mindig fején találta a szöget. Egyszer megkérdeztem, mi a véleménye a fordításról. Azt felelte: „Ezek jó szavak, ezek nem hazudnak. Egy kicsi hazugság sincs a szavakban elrejtve! Soha azelőtt nem hallottam hasonló szavakat. Ezek jó szavak — annak számára, aki ügyel rájuk." Zinu fiatal életét egészen átalakította az Ige. Megtanult olvasni és esténként a már lefordított részeket sátrában felolvasta a családnak. Mások is jöttek. Esténként a fél falu hallgatta az Igét és még mielőtt a Márk evangéliumának fordítása teljesen elkészült volna, többen újjászülettek. Zinu mindig több időt töltött velünk s nagy segítséget jelentett nekünk. Kis darab földjét nem tudta kellőképpen megmunkálni, mégis szebb volt a termés, mint bárki másnál. Isten ezzel is erősítette Zinu hitét." * Humberto Bolíviában segített törzse nyelvére lefordítani a Bibliát. Egy napon panaszkodott, hogy fáj az ujja. A bibliafordító misszionárius először ügyet sem vetett rá. Szokásuk ott a bennszülötteknek, hogy állandóan panaszkodnak. Hol ez fáj, hol az fáj — mindig sajnáltatni akarják magukat. Aznap éppen János 1. levelét fordították. Ezt a verset: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal" (3,18). Erre Humberto ismét jajgatni kezdett, hogy nagyon fáj az ujja. Arra a kérdésre, hogy mitől fáj, elmondta, hogy összeveszett a feleségével és az megharapta az ujját. Haraggal váltak el. „Nem, így nem tudok dolgozni — mondta Humberto —, először hazamegyek és kibékülök Jumbával." Ragyogó arccal jött vissza. „Minden rendben van! Beszéltem vele és imádkoztunk, így most már dolgozhatunk tovább. Hol is hagytuk abba? „Fiacskáim, ne szóval szeressünk . . ." A bibliafordítás nagy és nemes feladat. Ige nélkül nincs hit, nincs új élet. „Hogyan higgyenek abban, aki felől nem hallottak? Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus Igéje által" (Róma 10,14. és 17). Becsüljük meg hát jobban az Isten Igéjét és imádkozzunk a Biblia fordítóiért. összeállította: Ungár Aladár Kérdezem magamat. . . — Amikor Isten szólt hozzám, mindig meghallottam? — Amikor Isten fel akart használni, ott voltam éppen a kezeügyében? — Amikor Isten küldeni akart, rendelkezésére álltam? — Amikor Isten mélyebbre akart vezetni, nem álltam ellen? — Amikor életemet tisztogatni akarta, megálltam csendesen? — Amikor el akart venni valamit tőlem, kiengedtem a kezemből? — Amikor adni akart valamit, elfogadtam örömmel? 14
