Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám
ben élünk jelentőségteljes felvételeket nyernek a bolygókról és ezek egy kihalt és kiégett világ képét nyújtják. Ebben a távlatban a föld az egyedüli lakott bolygó és éppen ezért magányos, nagyon magányos e világban. A világ, a föld hirdetik az Isten dicsőségét — de még inkább felragyog az Isten dicsősége a megváltás felfoghatatlan, mély megvalósulásában. Honnan informálódnak? — ezt kérdezte egy riporter a fiataloktól. Kiderült, hogy 34 % az újságokból, 31 % a televízióból, 30 % a rádióból, 15 % a barátoktól, 12 % a családban, 10% az iskolában. Miről legyen szó? A katolikus legényegylet előadássorozatot tervezett. Szétosztottak 5000 kérdőívet: miről szóljon a hat előadás? Sorrendben a következő témák érdekelték a legjobban őket: 1. Hogyan keletkezett a világ? Hogyan lesz vége? 2. Mi van a halál után? 3. Hihető-e a Biblia vagy csak jámbor mese? 4. Lehet-e a kételyek ellenére is hinni? 5. Van még jövője a felekezeteknek? 6. Honnan származik az ember? 7. A ma borzalmai között hol van az Isten? 8. Hiszek Istenben — minek még az egyház? 9. Hiszünk még a mindenható Istenben, az ég és a föld Teremtőjében? Hogy élünk majd 2000-ben? Szociológusok, biológusok, politikusok, építészek, technikusok, vegyészek, fizikusok — egyszóval különböző szakmák jövővel foglalkozó tudósai már jó ideje fejtegetik ezeket a kérdéseket, mit hoz majd a fejlődés, hogy alakul ki majd a mindennapi élet a század végén? Sok érdekes következtetésre és elképzelésre jutottak. Külsőleg mindennek a képe nagy változáson megy majd át. De az ember maga, lényét tekintve, ugyanaz marad. Szükségei is azonosak maradnak: vágyódik majd szeretetre és megértésre, biztonság és bizonyosság után kutat majd s a megváltozott világban is az élet célját és értelmét keresi és azt, hogy van-e örök élet. Az unalom lesz a legnagyobb probléma 2000 körül. Az ember nem tud majd mit kezdeni a szabad idejével. A magárahagyott ember még inkább visszaél majd a lehetőségekkel. A hivő ember előtt is nagy lehetőségek állanak, sok jót tehet majd. Az ember leginkább a belső, lelki ürességtől fog szenvedni. Európa lakossága a világ-népesség 8 %ára zsugorodik össze. Aki ügyes, jól érvényesül majd. Aki ügyetlen, tehetetlen, annak nagyon nehéz sora lesz. Mindenkinek nagyon sokat kell majd tanulni. Heti két vagy három munkanap lesz kb. harminc év múlva. Ez rengeteg problémát vet majd fel, és felmérhetetlen kihatással lesz az erkölcsi és a társadalmi szokásokra. Az embert például nem annyira hivatásbeli képességei, tevékenysége alapján értékelik, hanem annak alapján, hogyan használja fel a szabadidejét. „Mondd meg nekem, hogyan töltőd szabadidődet és én megmondom, ki vagy" lesz érvényes majd akkor. A fejlődés vonalán a következő lehetőségekkel számolnak: Megbízható időjárás jelzés (1975), mesterséges élet kezdetleges formái (1989), anyagok, amelyek új szervek utánpótlására ösztökélik a testet (2007). A computerek a munka 25%-t végzik el az irodákban (1975). A vezetés vonalán a computerek döntenek (1979). Állandó bázis lesz a holdon (1982) és földönkívüli mezőgazdaság létesül (2025I, satöbbi, satöbbi. A kötelező iskoláztatás idejét előreláthatólag meghosszabbítják 15—20 évre. A társadalom a képzés és a kutatás magasfokú tudományos alapján áll majd. Nagyon sok főiskolát kell építeni. Érzelemvilágunk nagyon szenvedni fog a gépesítés elterjedésével. Gépies munkájában az ember már nem talál majd örömet, változatosságot. Pedig az ember felelőssége nagyon megnő. Érzelemvilága kielégülésre tör, akárcsak az éhség. 9
