Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám

az ember általában a vallás terén mond. Pál apostol a Kolossá városában, Kis-Ázsia tartományában élő egyes embereknek ír, akiket soha nem látott. Ezekről hallotta, hogy az evangéliumot, amelyet ő a világnak hirdetett és amely egyik munkatársa által Kolosséba eljutott, elfogadták és hittek abban akiről ez az evangélium szól:

„Ha feltámadtatok a Krisztussal. . ."

De hiszen ezek éltek még! Olvasták a levelet! A feltámadás pedig egy olyan esemény, amelynél valaki, aki meghalt, a sírból előjött. Vajon meghaltak ezek az emberek? Az üzenet által, amely Páltól hozzájuk érkezett, feltámadtak sírjukból? Nem, már akkor is éltek, mielőtt ez az üzenet hozzájuk érkezett. Hogyan írhatott ilyesmit Pál?

Pál egyáltalán nem azt mondja, hogy feltámadtak, hanem feltámadtak Krisztussal. — Ezt csak úgy lehet megérteni, ha tudjuk, kicsoda Krisztus.

A legtöbb ember nem tud többet mondani, mint hogy „Jézus Krisztus" Jézusnak egy neve. Kicsoda Jézus? Ö nem egy valaki a sok közül. Nem is egy különös tehetséggel felruházott ember. Ö lényénél fogva határtalanul több. Ö az, aki által Isten a világot teremtette.

íme, ez megint olyan valami, amit az ember gondolatban hamar megért. Mégis, minden attól függ, hogy valóban felismerjük: mi emberek ezen a földön csak őáltala létezünk, aki e földön mint Jézus élt.

Ha Márk 4, 38. versében azt olvassuk, hogy Jézus egy kis hajó hátsó részében a fejaljon aludt, nem nevetséges akkor azt mondani, hogy a mindenség, a mérhetetlen világok, a föld és mi magunk is őáltala lettünk teremtve? Ismerjük csak el, hogy ez nevetséges hatással van ránk. Ez nem fér a fejünkbe. Hogyan akarjuk ezt megmagyarázni? Ha arra várunk, hogy ésszel majd felfogjuk, akkor arra hiába várunk. Képtelenség, hogy egy test és vérből való ember, mint mi, a mindenség teremtője legyen. Próbálja ezt tisztázni valaki. A hivők természetesen azt mondják: igen, igen!

Hiányos gondolkodásukkal és mérlegelésükkel minden további nélkül elfogadják. De most titeket kérdezlek: meg vagyunk győződve erről? Nem azért, mert ezt gyermekkorunktól kezdve tanultuk vagy bibliaórákon ismételten hallottuk. Meg vagyunk győződve róla, hogy ez olyan igaz, mint az a tény, hogy itt ülünk? Ha azt mondom, hogy „itt ülünk", akkor ez nem megtévesztés, nem kívánság, hanem kijelentés, amely megegyezik a valósággal.

Nos, ez a Jézus, aki test és vérből való volt, valóban a mindenség teremtője? De ezt már nem is kérdezzük magunktól, mert azt

hisszük, hogy ismerjük Őt. A dogmatika megtanít rá, hogy kicsoda Jézus. „Ö Isten Fia, emberré lett, megfeszítették és feltámadott." Mindezt tudjuk és a Hitvallást felületesen ledaráljuk. De ez mind erőtelen, csak gondolat! — Azonban itt arról van szó, hogy neked kicsoda ez a kétezer évvel ezelőtt keresztre feszitett Jézus? A Krisztus?

„Krisztus" azt jelenti: ezt a páratlan,

egyedülálló életet, amelyet Jézus élt, amely végül a halálban végződött, de amely mégis a sírból a mennyei világba vezetett, Isten a te életpályádnak számítja. „Akit ti keresztre feszítettetek, azt Isten Krisztusnak nyilvánitotta." Mi ezt az egyedüálló életet megsemmisítettük és sírba helyeztük, de a sírból Krisztus feltámadott és Isten jobbján ül. Ez azt jelenti, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ezek után Isten azt mondja neked: „Ez a te életed. Te Krisztussal megfeszíttettél, meghaltál, eltemettettél és vele feltámadtál."

Hogy teremtőnk létezésével és sorsával egygyé lettünk, ez mindennek az alapja. Csak így érthető az evangélium. Hogyan ismerje fel az olyan ember, aki ezeket nem,.látja világosan, aki közömbös e tény iránt, az evangélium vigasztalását, erejét világosságát? Pedig ettől függ minden.

És éppen itt kezdődik az ember nyomorúsága. A Szentírás szavát ésszel akarja megérteni. Az értelmét, az emberek tapasztalatát, a filozófiát és a logikát kérdezi, vajon ez igaz lehet-e. Azonban nem kérdezi meg azt, aki őt szava által akarja megvilágösítani. Ha ezt olvasom: „Isten szólt", akkor nekem az a legtermészetesebb, hogy egyszerűen elhiszem, anélkül hogy megkérdezném: „miért" és „mi célból". Egyszerűen azért hiszem, mert Isten mondja. Valaki közbevethetné, hogy gondolkodás nélkül csak nem fogadhatom el? Ha Isten neked valamit mond, azt nem fogadhatod el? De a valóság az, hogy mi egyáltalán nem hisszük, hogy Isten szólt. Ez az ördögi csalás hatása. „Ti magatok tudni fogjátok, hogy mi a jó és mi a rossz." Isten beszédének megismerését és a benne való bizalmat csak a Biblia ébresztheti fel bennünk.

Ha egy ember felől bizonyítékaim vannak, mert emberek átélték őt és elbeszélték nekem, hogy mit tett és mit mondott és én többet akarok megtudni felőle, akkor ezekhez az emberekhez fordulok, akik tudnak róla. Nem érdekel, hogy emberek mit gondolnak a szemtanúkról, hanem magukhoz a szemtanúkhoz fordulok. Ha Jézusról tudni akarom, hogy Ö kicsoda és mit mondott és mit cselekedett, akkor a négy evan2