Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám
A szenvedés célja A szenvedés célja a tűrés tökéletességre vitele. Ez a keresztyén jellemnek az utolsó simítást adja. Egy finom márványszobor csiszolása nem mehet gyorsan végbe. Ezer finom érintésre történik. Ezért: „Az állhatatosságnak pedig tökéletes cselekedet legyen a gyümölcse, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül" (Jak. x, 4). Kérd Istentől, hogy láthassad meg mindenben az Ő jóságát. Aki boldog, az mindent másként lát: a legnehezebb körülményekben, a legmélyebb bánatban is talál okot a hálaadásra. Tekintsed csak Isten jóságát és szépségét a teremtett világban és a magad életében! Hagyj fel a zúgolódással! A hálaadás megtölt ujjongással. Kezdd el a napot Istennel Kezdd el a napot Istennel Térdelj le előtte, imádkozz. Emeld fel szívedet jelenlétébe. Merülj bele szeretetébe. Nyisd fel a Bibliát Olvass el egy szakaszt, hogy az szentelje meg gondolataidat és űzze el gondjaidat. Járj egész nap Istennel akármi munkát végzel, akárhol vagy — otthon, úton, mindig közel van hozzád. Társalogj Istennel gondolatban, lelkedben; mondd el, hogy hálás vagy és örülsz minden jónak. Folytasd a napot vele Valid meg, amit elkövettél. Higgyed, hogy megbocsát. Rejtőzz el benne. Térj nyugovóra Istennel Ő ad álmot gyermekeinek. Veled van a halál völgyében is. Megtart, átvezet. Imaéletünk kibontakozása Egészen természetes, hogy megtérésünk után életünk kicsi és nagy dolgait elmondjuk Istennek. Ő pedig valami csodálatosan gyengéd szeretettel meghallgatja kéréseinket. Hitéletem kezdetén sok gyerekes, naiv kérésem volt — ma csodálkozom azon, hogy Isten mégis meghallgatta azokat. Talán bátorítani, buzdítani akart így. Ma nem merném elismételni ezeket. Mikor azután Isten először mondott világos, határozott „nem"-et, akkor megértettem, hogy most már elég érettnek tart; tudja, hogy nem roppan össze majd a hitem. Jézus Krisztus követésében azután nem csak a magunk szükségeire gondolunk, helyet kap a mások baja, gondja is. A másokért való könyörgés mind nagyobb helyet kap imáinkban. — Egy kedves, idős asszonytestvérem, öt derék fiú anyja, egyszer elmondta nekem, hogy az Ür vezetése mellett sokszor egészen elfelejti önmagát és csak másokért imádkozik. Hivő életünk, ha egészséges, tovább fejlődik. Látókörünk kitágul, észrevesszük, mennyi nyomorúság van világszerte. Felragyog előttünk Isten világot átfogó szeretete. Kezdjük megsejteni, hogy jó lenne azonosítani magunkat Isten érdekeivel. Imáink kiszélesednek — az egész világért, a sokféle nyugtalanságért, a népekért, a kormányokért, minden emberért. Szívügyünk lesz a világot behálózó misszió, hiszen a misszió: hála a Golgotáért. Nem lehetünk közömbösek, nem állhatunk tétlenül. Sokan, kimondhatatlanul sokan várnak valakire, aki nekik megmutatja az utat. Imaéletünk kibontakozik majd, kéréseink kiszélesednek. Isten ígéreteire hivatkozva merészebben könyörgünk majd. Elfeledkezünk magunkról és felvesszük magunkra mások gondját, terhét. Ungár Aladár
