Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám

MNAN Várom Jézust. Megmutatkozik ez — a magatartásomban? — a szolgálatkészségemben? — az a. Ján. 3, 3 megvalósulásában? Egyre mélyebben Régebben úgy gondoltam, hogy Isten ajándékai polcokon vannak egymás fe­lett. Azt hittem, minél magasabb szintet érünk el lelki fejlődésünkben, annál könnyebben jutunk az ajándékokhoz. Utóbb rájöttem, hogy Isten ajándékai egymás alatti polcokon sorakoznak. Ne törjünk tehát magasra, inkább hajoljunk mindig mélyebbre. így nyerjük el Isten legjobb ajándékait. Példázat Volt valahol egy nagy erdő. Három ha­talmas fa állt a közepén. Az egyik azért imádkozott, hogyha majd kivágják, a legnagyszerűbb palota fa­anyaga lehessen. Keservesen csalódott, mert értékes gerendáiból egy falusi is­tállót tákoltak össze. De ebben az is­tállóban született a gyermek Jézus. A másik azt kérte, hogyha fejsze kerül majd a gyökerére, a legbüszkébb hajó­testet ácsolják törzséből, minden addig épült vitorláshajónál szebbet. Aztán — halászhajó készült belőle. De evangéli­umok őrzik emlékét: Jézus erről a hajó­ról prédikált a Galileai-tenger partján. A harmadik azért könyörgött, hogy soha­se sújtsák fájdalmas fejszecsapásokkal, hadd mutasson időtlen-időkig az ég felé. Mégis eljött a favágó, elvagdosta gyö­kereit és kidöntötte sudár törzsét. De a golgotái kereszt gerendáit faragták be­lőle, és így örökkön-örökké az ég felé mutat. Egy fának sem teljesült a kívánsága, ha­nem Isten akarata ment végbe. Mégis sokkal többet kaptak, mint amire vágy­tak, vagy amit reméltek. Megmentő és bíró Nagyvárosi forgatagban bámész fiatal­ember került egy robogó teherautó útjába. Még idejében visszarántotta egy tiszteletreméltó kinézésű férfi és ezzel megmentette az életét. Ijedtéből fel­ocsúdva hálálkodott, majd eltűnt a tö­megben. Hetek múlva zsúfolt törvényszéki terem­ben gyilkos fiatalember ült a vádlot­tak padján. „Halálos ítéletének elhang­zása előtt — kérdezte a bíró — él-e az utolsó szó jogával?" „Igen. Csak azt szeretném mondani, hogy a bíró úr ismer engem." Nagy csend lett a teremben. „Bocsásson meg, de nem tudom, hol és mikor találkoztunk" — válaszolt a bíró. „Nem emlékszik bíró úr, hogy pár héttel ezelőtt a Fő utcán megmentette az éle­temet? Biztosan most is tehet valamit értem, bíró úr!" „Emlékszem már! Akkor a megmentő je lehettem, most azonban a bírája va­gyok ..." Hirdette nekik az Igét, úgy, amint meg­érthették (Márk. 4, 33): Isten mindig úgy szólt, ahogy az embe­rek azt felfoghatták: emberi szó, isteni cselekedet, jelek és csodák, kinyilatkoztatás, példák, hasonlatok, gyengéd vezetés, imameghallgatások által. Atom és szerelem Egy újságíró megállapította, hogy a világ legnagyobb enciklopédiájának el­ső kiadásában, 1768-ban, a szerelemről öt teljes oldal, az atom-szóról négy sor áll. A legújabb kiadásban az atomról öt teljes oldal, a szerelemről nagyon ke­vés áll. Ez az ellentét megvilágítja, milyen nagy mértékben eltolódtak az értékek. Tűz van! Tűz van! Ha a házban, ahol laksz, tűz üt ki, torkodszakadtából kiáltoznod kell: „Tűz van! Tűz van!" — akkor is, ha egyesek azt mondják: Maradj csendben, nincs semmi baj! Ma is ez a helyzet. Emberek veszélyben vannak, a veszélybe rohannak — kiálta­nod kell: „Vigyázat! Veszély van!" Egy­kor felelős leszel, ha nem figyelmez­tetted őket. 9

Next

/
Thumbnails
Contents