Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám
INNEN-ONNAN Elaludta a koronát Gróf Burgos Péter spanyol nemes egy napon nagyon fáradtan érkezett haza. Inasának azt a szigorú parancsot adta, hogy senki ember fiának őt fel ne keltse, hanem hagyja aludni. Éppen akkor halt meg Alfons, Aragónia királya. A királyság követei Burgos Pétert akarták királylyá választani. Éppen akkor érkeztek a gróf lakására, amikor aludt. Miután szolgája nem volt hajlandó őt felkölteni, dolguk végezetlen távoztak és a koronát másnak adták. Burgos Péter elaludta Aragónia királyságát. Az örök élet koronáját kínálja neked az Űr. Az Ő követei jönnek hozzád drága Megváltód csodálatos ígéretével és menynyei gazdagságával. Vajon nem úgy vagy-e te is, hogy alszol bűneid lenyűgöző álmában és nem vagy hajlandó kikelni a halál koporsójából? Majd amikor felébredsz, akkor veszed rémülten észre, hogy elaludtad a koronát. Lehetséges, hogy vannak jó barátaid, hűséges cimboráid, akik még gondoskodnak is róla, hogy valami módon fel ne ébredj. De ha hallod ma a drága Megváltó szavát és ha nyugtalanít a Szentlélek, serkenj fel aki aluszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus! Egyet tudok Egy missziós orvosnő beszélte el a következő történetet: A missziói kórházból egy távoleső faluban volt betegeinket látogattam meg. Vajon olyan hosszú idő után nem felejtették-e el mindazt, amit a kórházban az Űr Jézusról hallottak? Igen nagy örömmel fogadtak, körülfogtak és én kérdezgetni kezdtem az egyik öregaszonyt: — Nos, emlékszel-e még valamire, amit a kórházban tanultál? — Ó, nem, mindent már régen elfelejtettem! — Nem tudod, hogy Jézus miként gyógyította meg a betegeket? — Nem, egészen elfelejtettem. — De arra csak emlékszel, hogyan nyitotta meg a vakok szemeit? — Nem, egy cseppet sem emlékszem rá. — Azt sem tudod, hogy tartotta jól az éhezőket a pusztában? — Nem, én nem vagyok képes arra visszaemlékezni. — Arról sem tudsz semmit, hogy a Megváltó meghalt? Az öregasszony arca felragyogott. — De igen, azt tudom, hogy Ő meghalt értem. Vérét az én bűnömért adta oda, ezt soha nem felejtem el! Ez a legnagyobb, erre mindig emlékezned kell. Nagy dolog, hogy a gondviselés körülvesz téged, hogy betegségedben gyógyír, szükségedben segítség Isten keze és oltalom, erősség a szorongattatás idején. De a bűntől, a kárhozattól Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére szabadít meg téged. Ne felejtsd el soha: Jézus érted meghalt! Igazuk volt! Három majom beszélgetett. Az egyik izgatottan mesélte: — Képzeljétek, milyen arcátlanok ezek az emberek. Azt beszélik, hogy ők tőlünk, a majmoktól származnak! — Hallatlan! Micsoda szégyen ez a fajtánkra! — Hát ezt egy majom sem vállalná! Nézzétek csak, hogyan viselkednek az emberek. Különösen a fehérek! — Valóban! Ki hallott olyant, hogy egy majom hűtlenül otthagyta volna a feleségét és a családját? — Vagy melyik majom feleség cicomázza magát és hanyagolja el a gyerekeit? — Mennyi pénzük van és még sincs elég ruhájuk! Félmeztelenek a nők! — Láttál te már olyan majmot, aki bagózik vagy aki részegre issza magát? — Vagy melyik majom rohan ide-oda az autójával, melyik gázolja el a társait? Még a levegő is fertőzött utánuk! — Nem, akármilyen okos is az ember, ebben nincs igaza. Mi nem öljük, gyilkoljuk, csaljuk egymást. Ezek nem származhatnak tőlünk! — Tiltakozunk! Szégyenfolt lenne ez rajtunk! 4
