Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám

Mit hoz a jövő? Természetes és magától érthető, hogy az új esztendő küszöbén a jövő kérdése foglalkoztat minden embert. Ott állunk egy sötét kapuban, szeretnénk beletekin­teni a jövőbe, szeretnénk kikémlelni, előre meglátni, mit rejteget méhe. Jó, hogy Isten elrejtette szemünk elől a jövőt. Még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy mit hoz a holnap. Jó, hogy Isten elfedi előlünk, mert különben, ha előre tudnánk mindent, vagy nagyon elbíznánk magunkat, vagy nagyon elcsüggednénk. Akár így, akár úgy, nagyon elronthat­nánk magunknak mindent. Nem tudjuk tehát, mit hoznak majd a napok. Nem tudjuk, megérjük-e az év végét? Semmit nem tudunk előre. Mégis találhatunk feleletet erre az égető kér­désre: Mit hoz a jövő? Nem vagyok jós, nem akarok horoszkópot felállítani, sem kártyát vetni. De odafordulok az Igéhez. Isten szava sok feleletet ad nekem és feltárja előttem, hogy mit hoz a jövő. Először is Isten kegyelme mindennap megújul. „Minden reggel meg-megújul, nagy az Ő irgalma." Amilyen bizonyos, hogy minden éjszakára új nap virrad, oly bizonyos, hogy az ő irgalma és hűsége mindennap körülvesz minket. Isten ebben az esztendőben is minden napon velünk lesz. Ezt Ő megígérte (Máté 28, 20). ígérete nem puszta szó, Ó betartja, amit ígér. Velünk van akkor is, amikor nem érezzük. Véd, eligazít, gondot visel. Mindennap számíthatok jelenlétére, vezetésére és rábízhatom ma­gamat. A vele való közösség éltet, fel­üdít, új erőt ad, megtart és valósággá lesz mindennap. Ebben az esztendőben is még tart a ke­gyelem ideje. Azonban fontos üzenet ez: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket (Zsolt. 95, 7—8). Mi módon menekülünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösség­gel? Isten még mindig küldi az Ő köve­teit, akik kérlelnek: béküljetek meg az Istennel! Még tart a kegyelem ideje, még jöhetsz te is! Isten neked üzeni: Enge­dem, hogy megtaláljanak azok, akik nem is keresnek engem (Ézs. 65,1). Még mindig van alkalom jót cselekedni. „Aki tudna jót cselekedni és nem cselek­­szi, bűne az annak" (Jak. 4,17). Az em­ber sokféleképpen vétkezhet: gondolat­ban, indulatban, szavakban, cselekedet­ben és mulasztás által. Azt hiszem, éle­tünkben legtöbb az elmulasztott alkal­mak bűne. Pedig amit elmulasztottunk, azt soha többé nem tehetjük jóvá! Mindennap közelebb kerülünk az üd­vösséghez. Isten szava világosan mond­ja: „. . . ideje már, hogy az álomból fel­serkenjünk, mert most közelebb van hoz­zánk az üdvösség, mint amikor hivőkké lettünk" (Róm. 13,11). Az út egyre fogy, a cél mind közelebb kerül. Már csak egy kis szakasz és odaérünk. Ebben az esztendőben is járhatunk a vi­lágosságban. Ennek drága ígéretei van­nak. Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van, közössé­günk van egymással és Jézus Krisztus­nak, az Isten Fiának vére megtisztít min­ket minden bűntől (I. Ján. a, 7). Ebben az esztendőben is mindennap fel­emelhetem szómat Istenhez imádságban. Az Ige ezt mondja: „Akarom, hogy imád­1 Evangéliumi folyóirat 3. évfolyam 1. szám

Next

/
Thumbnails
Contents