Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 6. szám

neki gondolatainkat és akaratunkat. Ő irányítsa azokat és mi teljesen az Ő veze­tése alatt éljünk. Higgyünk mindabban, amit Ő mond. Engedelmeskedjünk min­den parancsának, bármibe kerül is. Vall­juk meg Őt, Urunkat a világ előtt, tisztel­jük és imádjuk Őt. Maga az a tény, hogy egy egyház tagja vagy, nem elég. Hogy megkereszteltek, konfirmáltak, bérmáltak vagy hogy templomba jársz, nem elég. Olvasod a Bibliát vagy az imakönyvet: nem elég. Az Ür asztalához járulsz és részt veszel az úrvacsorában: nem elég. De ha való­ban hiszel Jézus Krisztusban, ha szé­lesre kitárod előtte szíved ajtaját, hogy bejöjjön, benned éljen, kormányozzon és uralkodjon ott, ez „kibeszélhetetlen és dicsőült" örömet szerez. Egyszer egy rendkívül tehetséges, kivá­ló tudós jött hozzám, aki nagyon boldog­talan volt. Négyszer kísérelt meg ön­­gyilkosságot. Kérleltem, higgyen Jézus Krisztusban. Így felelt: „Nem tudok. A kegyelmi lehetőséget bűneimmel eltéko­­zoltam." Többször beszéltem vele, hir­dettem neki ezt a kibeszélhetetlen örö­met. Végül egy napon megtért. „Kibe­szélhetetlen" örömet talált. Többször láttam őt, arca sugárzik az örömtől. Feltételezem, hogy értelmes férfiakhoz és nőkhöz szólok. Önök is kívánják ezt a kibeszélhetetlen boldogságot és én el­mondtam, hogyan szerezhetik meg. Nem férhet ehhez semmi kétség. A bizonyí­ték elsöprően meggyőző. Csak Jézus Krisztusban található. „Mert egy gyermek születik nekünk." Minden családban örömet jelent, ha kis­baba születik. Körülötte forog minden, mint egy nagyon fontos személy körül. Az Ige kiemeli, hogy „Fiú adatik nekünk és az uralom az Ő vállán lesz." Kis­gyermek születik, egy fiú, aki uralkod­ni fog. Melyik kisgyermekről mondhatja ezt valaki? Senki másról ilyet még nem mondtak, csak Jézusról. Ő az Isten Fia, az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, aki mint gyermek született e világra, hogy megértsen, hogy megváltson, meg­mentsen bennünket a bűntől. Hozzánk hasonlóvá lett, kivéve a bűnt (Zsid. 4, 15). És ez mind Betlehemnél kezdődött. „És hívják nevét csodálatosnak, taná­csosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének" — ol­vassuk tovább az Igében. Ezért kívüle nincs igazi békesség. Lehet ideigvaló, látszólagos külső béke, de maradandó bé­két csak Ő adhat. Ha valakitől megkér­dezzük, hogy van-e békessége, ilyen vá­laszokat kapunk: Igyekszem, hogy le­gyen; szeretném, ha volna; vagy kérdés­sel felelnek: Ugyan kinek van igazi bé­kessége? ! Az angyalok örömmel dicsőítették Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jó­akarat." — Egy napig talán tudnak az emberek jóakarattal lenni egymáshoz, noha sokan nem tudják, mit jelent az igazi karácsony. Egy üzlet kirakatában egy karácsonyi kép és egy nyitott Biblia volt elhelyez­ve. A Biblia Lukács 2. részénél volt ki­nyitva. Kívülről többen bámulták a szép kirakatot. Egy asszony, amikor meglát­ta a Bibliát, hangosan ezt a kijelentést tette: „Micsoda dolog ez, a vallást már beleviszik a karácsonyi ünnepbe is?" Egy mellette álló hivő asszony megkér­dezte tőle: „Asszonyom, tudja-e, hogy mi is a karácsony tulajdonképpen?" — „Hogyne tudnám — volt a felelet —, egyik ünnep olyan, mint a másik." Sokaknak a karácsony csak egy „másik ünnep", pedig karácsonykor kaptuk Isten legnagyobb ajándékát, az ő Fiát, Jézus Krisztust (Ján. 3,16). Ő, a Fiú, nemcsak született, hanem „adatott" Megváltóul a világnak. El tudjuk-e mondani mi is Pál apostol­lal: „Az Istennek pedig hála az Ő ki­mondhatatlan ajándékáért!" (2. Kor. 9, 15); «És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Űr, az Atya Isten dicsőségére" (Fii. 2, 11)? 15 Karácsonyi öröm Ézs. 9, 6 Faulkner Károlyné:

Next

/
Thumbnails
Contents