Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 6. szám
Liebstöckl Jenő Vagy-vagy Vagy legyetek jó fák és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák és teremjetek romlott gyümölcsöt (Máté 12, 33). Istennek Igéje nem ismeri az arany-középutat. Már az Ótestamentumban Illés is határozottan kérdezi a sokaságot: „Meddig sántikáltok kétfelé?" (1. Kir. 18, 21). Az Ür Jézus is a szoros kapuról és keskeny útról beszél, mely az életre visz és a széles útról, mely az örök veszedelembe vezet. Szól a bölcs emberről, aki az Ő beszédét megtartja és balga embernek mondja azt, aki nem hallgat rá (Máté 7, 24—27). Azt is mondja, hogy az ember vagy a világosságban, vagy a sötétségben jár; vagy hideg, vagy hév; vagy jó gyümölcsöt terem, vagy rosszat. Az óember azonban ezt nem akarja elhinni. Az ember szereti a középutat, megpróbál úgy szolgálni Istennek. Azt hiszi, hogy nagyon szépen meg lehet osztani a szolgálatot Isten és a világ között. Mindent mértékkel, nehogy megártson. Ez a szomorú elv a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy egész héten át a gőgjének, büszkeségének, kapzsiságának, haragjának, irigységének szolgál, visszaél egészségével, a test tisztátalan, telhetetlen kívánságainak él. Szolgál önmagának, inkább akar tetszeni az embereknek, mint Istennek. Ha társaságban fölmerül az örökkévalóság vagy a halál kérdése, ha Isten szeretetéről vagy az Űr Jézus követéséről esik szó, akkor kellemetlenül elhessegeti ezt a kérdést, mint amely nem oda, hanem a templomba való. Igen, a templomba, ahová minden vasárnap elmegy (ha elmegy), hogy ott Istennek „szolgáljon". A mai keresztyénség így akarja megosztani az életét Isten és a világ szolgálata között. A sportról lehet a sportpályán kívül is beszélni, a divatról a divattermen kívül is lehet órákig fecsegni, tudományos kérdésekről előadótermeken kívül is lehet eszmecserét folytatni. De Isten dolgait és az Űr Jézus tanítását az ember egy kőből épített terembe és a hétnek egy napjára korlátozná, de ott is csak olyanná tenné, ahogy az neki tetszik. Az ilyen vérszegény hitélet mellett azt gondolja, hogy jogosan tarthatja magát „jó" keresztyénnek. Talán te is ilyen „mérsékelt" hitéletet élsz. Vagy talán még azt se? Talán te is csak száddal közeledsz Istenhez, de szívedben távol vagy tőle? Talán te is keménynek és nehéznek tartod az Ür Jézus követelményét és követését? Azt gondolod, hogy elég a langyos vallásoskodás is? A többit csak a papok prédikálják, a rajongók kívánják és nem Isten? Lásd be, hogy az Űr szól hozzád. Vagyvagy! Vagy az övé vagy, vagy a sátáné. Vagy mellette, vagy ellene döntöttél. Vagy követed Őt, mint Lévi, aki azonnal fölkelt vámszedő asztala mellől, vagy ülve maradsz bűneidben, álkegyeskedésedben és abban a hiú reményben, hogy Isten megelégszik félszíveddel és féléleteddel is. Ne ringasd magad ilyen csalóka ábrándokban. Isten Fia nagyon komoly és határozott kijelentést tesz arra vonatkozólag, hogy harmadik út nincsen: „Jertek, Atyámnak áldottai" és: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak." Vagy-vagy. Vagy a szerető mennyei Atya áldottja, vagy elűzött átkozott vagy. Melyik csoporthoz tartozol? Vannak, akik e kérdésnél úgy érzik, hogy nem tartoznak ugyan Isten áldottaihoz, de azért mégsem olyan gonoszok, hogy Isten elvesse őket. De ezt a kérdést nem lehet csűrni-csavarni, nem lehet feltevésekkel elintézni. Vagy-vagy! Vagy boldog leszel Jézussal, vagy nélküle elkárhozol. Jézus most is hív. Jöjj hozzá. Hozd eléje életedet, nyomorúságaidat, bűneidet, aggodalmaidat és kétségeidet. Akkor majd Isten gyermekeinek boldog bizonyosságával örvendezel, hogy mint gyümölcsöző fa a Lélek gyümölcseit teremheted az ő dicsőségére. 13
