Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5. szám
A foltozott élet Senki sem varr új posztóból foltot ócska ruhára, különben a folt kiszakít abból, az új az ócskából és nagyobb szakadás támad (Márk. 2, 21). Emlékszem, gyerekkoromban a falunkban nyáron, aratás közeledtével az öreg asszonyok ott ültek a kapuban vagy a ház előtt, okuláréval az orrukon és foltozták a zsákokat. Lyukas zsákba nem lehetett beleönteni a búzát, de ha minden lyukat befoltoztak, akkor semmi hiba nem volt a kréta körül. Engem is megtanított édesanyám foltozni és hasznát látom most is. Legutóbb egy rossz lepedőre vetettem egy hatalmas foltot és örülök, hogy a máskülönben eldobni való darab még milyen sokáig használható lesz. Jézus is látta Máriát foltozni. Olyan szegény házban, mint az övék és annyi gyerek mellett nagy szükség volt a foltra, tűre és cérnára. És Jézus mindig a mindennapi, egyszerű életből vette példázatait és azok mindig találóak voltak. Jézus az új! Ö hozott újat ebbe az elócskult, rongyossá lett világba. Az én és a te életed használhatatlanná rongyosodon. Hol így mondja az evangélium, hogy tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb, daganat és kelevény, hol így mondja Jézus, hogy ócska, elavult, széjjel megy, elerőtlenedett. Elhordott, elrongyolódott. Szégyen benne járni. Kilátszik belőle mezítelenségünk rútsága. Koldus rongyokban lát bennünket Jézus, mint ahogy Bartimeus is így ült ott az útszélen. Igaz, hogy azt is mondja a laodiceai gyülekezetnek: „Nem tudod, hogy te nyomorult, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen vagy" (Jel. 3, 17). Ez a gyülekezet megtért tagokból, férfiakból és nőkből állott és ők erre hivatkoztak is. De a fehér ruha valahogy megavult és rongyos lett, úgy, hogy Jézusnak újat kellett hozni számukra. Mert Jézus határozottan arról beszél, hogy az evangélium birodalmában szó sem lehet a foltozásról. Ó nem akar koldusokat látni maga körül, akik foltozott ruhában éktelenkednek a király körül . . Sem olyan kevélyeket nem tűr maga mellett, akik úgy gondolják, igaz, hogy sok minden megavult bennem, nem szól az Ige, nem olvasom a Bibliát, a békességem is oda van, a világ szele, vihara is megtépett, tövis közé estem a mélybe, de azért én megtértem valamikor, ehhez ragaszkodom. Szóval valami kevés Jézusból és minden rendben lesz. Kicsit imádkozom, ismét olvasom az Igét, „itt egy kicsi, ott egy kicsi" és kész vagyok magammal. De Jézus az új és erős foltról azt mondja, hogy ahelyett, hogy javítana, kiszakít az avult ruhából és még nagyobb lesz a szakadás. Nemcsak nem illik össze a hűtlen hivő élet meg a hű Jézus, hanem valóban nagyobb lesz a szakadás, nem bírod ki a régi szívvel az újat, a régi élethez nem illik az újból való folt. Még jobban megtép az ordító oroszlán, ha észrevesz rajtad valami újat Jézusból. Javítgatni bűnös életet nem lehet. Isten Jézust nem foltnak szánta, az evangéliumot nem a törvény foltozására. Te is sajnálnál egy értékes posztót felvagdalni és ráfoltozni egy rossz posztóra. Jézus annál sokkal, de sokkal nagyobb, mintsem foltnak lehetne használni. Ez azt jelentené, hogy te vagy a nagyobb, Jézus a kisebb. Ó olyan nagy és drága az ő váltsághalálával, kiomló drága vérével, hogy egészen betakar, egészen újjá akar tenni. Mikor a foltozó édesanya előveszi az infámis gyereke elnyűtt ruháját, összeráncolja a homlokát, világosság felé fordítja, jól megforgatja maga előtt és megállapítja, hogy nem érdemes megfoltozni. Üjat kell venni ennek a gyereknek. Minél haszontalanabb a fia, annál több ruhát nyúz el, mégis ruházza, mert az ő fia. Istennek került legtöbbe az új. Ott a Golgotán ezért áldozta fel szeretett Fiát. Nemcsak egyszer adja. Valahányszor rongyos a gyermeke, újra megújítja. De sohasem foltoz. Ő jelentette ki: „íme, mindent újjá teszek. írd meg, mert e beszédek hűek és igazak!" (Jel. 21,5). V.M. 14
