Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 5. szám

Ha én lennék az ördög . . .

Ha én lennék az ördög, minden áron megakadályoznám, hogy az emberek odataláljanak Istenhez.

— Nem engedném, hogy idejük legyen gondolkozni vagy elcsendesedni.

— Mindig foglalkoztatnám őket valamivel.

— Felkelteném bennük a hírvágyat — soha ne legyen elég nekik semmi.

— Az asszonyok nyakába ülnék és hajtanám őket, hogy főzzenek, mossanak, takarítsanak, mint az őrültek.

— A férfiakat a kártyaasztal és a pohár mellé csalnám.

— Mindig gondoskodnék szórakoztatásukról; soha ne legyenek egyedül, mindig vidám, hangos társaság vegye őket körül.

— Telebeszélném a fejüket azzal, hogy ők milyen ügyesek, okosak, nélkülözhetetlenek. Ha egy ember öntelt és felfuvalkodott, akkor nem érdekli őt a vallás.-- Aki szegény vagy beteg, azt igyekezném elkábítani.

— Aki megelégedett, azt elégedetlenné tenném.

— Akinek jó szíve van, azt megkeményíteném.

— Aki szeret másokon segíteni, annak azt súgnám: te bolond, neked sem segít senki.

— Aki szeret templomba menni, azt elálmosítanám.

— Aki Bibliát akarna olvasni, annak egy érdekfeszítő, izgalmas könyvet ajándékoznék.

— Aki Jézust szeretné követni, azt tévutakra csalnám. A lényeg helyett a lényegtelennel foglalkoztatnám.

— Aki meg akarna térni, annak azt súgnám: igaz, meg kell térni, de te még ráérsz.

— Aki bánkódna bűnei felett, azt megvigasztalnám: te még mindig jobb vagy, mint sok más.

— Aki imádkozni akarna, annak tisztátalan képeket mutatnék.

Mindent elkövetnék, hogy az embereket visszatartsam Istentől! De mindemellett tudnám, hogy az Isten szeretete annyira vonzó, hogy senki nem tud ellenállni. Jézus hatalma sokkal nagyobb, mint az ördögé. Győzelme biztos.

Dr. Kuhn püspök

Interjú Pál apostollal

Valaki interjút kért Pál apostoltól. Akkor csak a bizalmas „te" megszólítást

ismerték.

— KedvesPál, te minden idők legnagyobb apostola és misszionáriusa voltál. Mi volt a titka és a magva annak, amit te hirdettél?

— Mi a megfeszített Krisztust prédikáljuk!

— Igen, igen, az első missziói útadón, az ezer méter magasan fekvő pisidiai fennsíkon, egyszerű falusi embereknek ezt hirdetted. De a nagy római birodalom világvárosaiban mit hirdettél?

— Krisztust, a megfeszítettet!

— Hm! — lehet, hogy akkor az emberek ezt megértették. De ma ez már senkit nem érdekel. Mi egy teljesen megváltozott világban élünk. Égető kérdéseink vannak — űrkutatás és forradalmasító

változások a technikában, háborúk, népesség-túlszaporodás, éhínségek és sok minden más. Mit mondjunk ma, 1969- ben? Mi az ember kérdéseire ma a válasz?

— Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: békésetek meg az Istennel.

— Pál, az emberek ma nem értenek meg téged. Nem tudsz egy jobb feleletet adni?

— Egyesek jelekre várnak, mások filozófiát keresnek; mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk.

— Az emberek kicsinyesek, bizalmatlanok, harcolnak egymás ellen, gyűlölködnek.

— De én egy kiváltképpen való utat mufolytatása a 7. oldalon lent

6