Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... Kedves hallgatóim, ma ismét az imádság foglalkoztat. Tulajdonképpen nem is lehet túl sokat foglalkozni ezzel a fontos kérdéssel. Egyéni életünk biztosan egészen másképp alakulna, hogyha az imádság az őt megillető helyet foglalhatná el. A Biblia, az Üjtestamentum egyik ismert könyve Jakab levele. Nem az apostol írta, mert hiszen őt Heródes még kezdetben megölette. Ez a Jakab az Űr Jézus atyjafia, akinek a zsidó-keresztyének között nagy tekintélye volt. Levelének vége felé ezt írja egy helyen: NAGY ERŐ VAN AZ IGAZ EMBER BUZGÓ KÖNYÖRGÉSÉBEN. Az ötödik fejezet 16. versében találjuk ezt a mondatot feljegyezve. Valóban, az imádság nem a gyenge, erőtelen ember utolsó szalmaszála, amelybe kapaszkodik. Valaki a középkorban ezt mondta: Az erőtelen imádkozik, de az erős cselekszik. Ellenben tény, hogy az imádság erőkifejtés a szó igazi értelmében. Nem olyan értelemben, hogy aki imádkozik, az a maga erejét összpontosítja. Ó nem. Hanem az imádkozó összeköttetésben van a világ legnagyobb erőforrásával, — és onnan, az áramközpontból árad őbelé és rajta át másokhoz az Isten ereje. Nem önáltatás az imádság, nem önszuggesztió, nem emberi erő összpontosítása, nem erőlködés, hanem a legnagyobb valóság. Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor szerette mondogatni: az emberek a feltámadást és az imádság erejét nem értik, nem ismerik, mindig tagadják. Nem imádság az, amit a keresztyén világ sokszor annak tart. Nem mágikus formula az ima, amit ha elmondok, vagy kellő számban megismételgetek, akkor mágikus módon hat. A megszokott ima, amely éppen azért, mert megszokottá vált és már nem is érinti a szívemet, nem nevezhető imádságnak. Megmondom röviden, egyszóval: csak az valóban imádság, ami a szívem mélyéről fakad és elér az Isten szívéhez. Az imádság nem azt akarja elérni, hogy Isten az én akaratomat fogadja el és változtassa meg a maga akaratát. Nem azért imádkozom, mert Isten kényúr s nekem meg kell őt lágyítanom. Nem azért imádkozom, mert Isten nem érti meg a helyzetemet és nekem kell őt kioktatni vagy felvilágosítani, hogy tulajdonképpen mi volna jó nekem. Az igazi imádság lényege az, hogy én ugyan teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit szeretnék, de nem tudom, hogy Isten mit akar. Ezért el kell csituljon a szívemben minden vágy, akarás, — ezért el kell szakadnom a magam elgondolásaitól, másszóval: csendességre van szükségem. Isten jelenlétét keresem, elfordulok minden külső zajtól. Ott, az Isten jelenlétében látom meg az ő akaYatát — és ha sikerült meglátni és felfogni, hogy mit akar ő, akkor értelmes módon belekapcsolódom az ő akaratába, alávetem magamat annak és kész vagyok vele együtt, vele egyértelemben azért könyörögni, hogy bennem és általam és a mások életében menjen végbe az ő szentséges akarata. NAGY ERŐ VAN AZ IGAZ EMBER BUZGÓ KÖNYÖRGÉSÉBEN. De ez nem a maga ereje, vagy teljesítménye. Ez az erő abban rejlik, hogy ő magát egészen aláveti az Isten akaratának. Ez az erő attól függ, hogy mennyire veti alá magát Isten akaratának. Kétségtelen, hogy az imádságban és az ima által Isten nevel engem. A maga munkatársának választott. Jellemem, egyéniségem a leghatalmasabban éppen az imádságban alakul ki és formálódik. Mindezeket összefoglalva, az ima nemcsak nagyon fontos nekem, hanem elengedhetetlen. Lelkileg, szellemileg elsorvad az, aki az Istennel való beszélgetést elhanyagolja vagy nem gyakorolja állandóan. Igazi lényünk itt talál önmagára az Isten jelenlétének gyógyító, formáló hatásaiban. Nem, kedves hallgatóim, senki nem hagyhatja ki életéből az imádságot kár nélkül. Ha hallgatóim közül valaki csalódott, ha imádsága nem talált meghallgatásra, ha abbahagyta az imádkozást, mert úgy érezte, imája még a szoba mennyezetét sem éri el, nemhogy Istent, — akkor mindennek oka őbenne magában van. Egyszerűen nem értette meg, hogy m i az ima. — Ezért nem tudta 10
