Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 4. szám

ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?

„Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődéstek." 1. Thess. 4, 3

Nem is kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen számomra és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: „Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! — Ne vágyódj, hanem a vágyad legyen tett: „Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (a. Kor. i, 30), s akkor az Ö váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus lehetővé tett, Isten szabad szerető ajándékként adja annak alapján, amit Ö elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség (büszke szentség nem is létezik). Ez a szentség halálos harcot vívó megbánás és kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül s egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele. Tökéletesen elvégezett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Rom. 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: „Semmi . . nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm. 8, 39).

A megszentelődés egyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel, és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága által kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság vitt végbe bennem.

Részlet Chambers „Krisztus mindenek felett" című könyvéből (áhitatok minden napra). Átdolgozott kiadása készülőben.

Evangéliumi folyóirat 2. évfolyam 4. szám