Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám

Kisebb igetanulmányok Eljövök, mint a tolvaj „Eljövök, mint éjjel a tolvaj!" jézus szájából kétszer hangzik el ez a különös mondat. Egyszer azt mondja: „Elmegyek hozzád, mint a tolvaj" (Jel. 3, 3) és „íme eljövök, mint a tolvaj" (Jel. 16, 15). „Eljövök, mint éjjel a tolvaj" azt jelen­ti, hogy bejelentés nélkül. Nem akkor, ha esetleg egyszer éppen a templomban vagy. Eljön legszebb álmaidban; akkor, amikor bűnös szándékaidat zavartalanul akarod végrehajtani; éppen akkor, mikor fékevesztett lényednek szabadfolyást en­gedsz. Akkor lép közbe, amikor hamis biztonságérzeted vélt kőszikláján állsz és megmutatja neked, mennyire őrizetlen a szíved. „Eljövök, mint éjjel a tolvaj" azt jelen­ti: eljön akaratod ellenére. Eljön a lel­kedért, anélkül, hogy megkérdezne. Ha megkérdezne, akkor ellenkeznél vagy sok mentséggel állnál elő: „Nincs szükségem rád! Rendben va­gyok!" „Eljövök, mint éjjel a tolvaj" azt jelen­ti: olyan oldalról tör rád, amit el sem gondolsz. Ismeri gyenge oldalaidat. „Eljövök, mint éjjel a tolvaj" azt jelen­ti: lelked a szeme előtt van. Az érték­telen, semmis, hiábavaló dolgaidat látja. Nem az a törekvése, hogy a múlandókat elvegye tőled. A legdrágább forog kockán: tégedet magadat akar mentő ke­zébe venni. El nem hordozhatjátok Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem hordozhatjátok el (Ján. 16, 12). Jézus már sokat mondott tanítványainak: visszamegy az ő Atyjához és az jó lesz nekik; az ő elmenetele után jön majd a Vigasztaló és az segít nekik felismerni, hogy bűnük tulajdonképpen a hitetlen­ség; hogy Jézus útja a kereszten át az Atyához vezet a mi megváltásunkra. A világ fejedelme megítéltetett. Nem mon­dott meg ezzel már mindent nekik? Nem. Mert az Ür szenvedése és halála, hús­­vétkor való megdicsőülése és az Atyához való felmenetele előtt még nem tudták felismerni, mennyiben szolgálja mindez az ő üdvösségüket, megmentetésüket. Még el kellett jönnie az Igazság Lelkének, aki elvezette őket minden igazságra. Üdvösségünk teljes igazsága ez: Jézus, akit az Atya küldött a mi megváltásunk­ra, ezentúl a Szentlélek által bennünk él. A Szentlélek által hirdeti nekünk, hogy mindaz, ami az Atyáé és a Fiúé, a mienk is lesz. Aki Krisztus megváltottja, az Is­ten gyermeke. Tudás és bölcsesség A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják (Péld. 1, 7). Minden ismeret és bölcsesség előtt ott van, mint egy szoros kapu, az Ürnak fé­lelme, az Isten akarata iránti mély tisztelet. Ezt fel kell ismernünk, ennek engedelmeskednünk kell. Amennyiben hiányzik belőlünk a Teremtő iránti mély tisztelet (istenfélelem), annyiban hiány­zik majd az élet nagy összefüggéseinek a megértése. Honnan jövünk, hová me­gyünk, mindezt csak Isten által értjük meg. Őt pedig nem kutathatjuk ki, mint a szabadesés vagy a nehézségi erő törvényeit. Az ismeret, a bölcsesség több mint a tudás. Tudásunkat gyarapíthatjuk úgy is, hogy belsőleg semmi közünk sincs a dolgokhoz. Az ismeret viszont megkö­veteli a bölcsességet és az önfegyelme­zést. Tudásunk testünkkel együtt a sír­ba száll. Hitbeli ismeretünk viszont el­vezet minket az életre, oda, ahol többé nem rész szerint ismerünk majd, ahol többé nem csak „tükör által homályosan látunk", hanem „színről színre" (1. Kor. 13, 12), teljes világosságban. Ezért szük­séges naponta gyakorolnunk, ha gondol­kodásunkban nem akarunk balgák ma­radni, hogy „foglyul ejtünk minden gon­dolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztus­nak" (2. Kor. 10, 5). 5

Next

/
Thumbnails
Contents