Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 6. szám
Beszélgetés a betlehemi Gyermekkel Hieronymus egyházatya nyomán (340—420.) „Kis Jézusom, gyenge tested hidegtől remeg. Te szerzed meg drága áron üdvösségemet. Jászlad előtt térdelek, és ajkam esdve kérd: mit adhatna hálás szívem szeretetedért?" „Semmit! Csak az angyalokkal énekeld nekem: Istennek a magasságban dicsőség legyen! Magam érted még mélyebben megalázom én Gecsemáné kertjében s a Golgota hegyén." „Mégis, mégis, drága Gyermek, hadd adjam neked, hadd tegyem kis jászlad elé minden kincsemet!" „Nekem adod? Hiszen ég, föld s ami kincse van, mind az enyém: fénylő ezüst, csillogó arany! Mire való volna nekem kincsed, aranyod? Add oda a szegényeknek, és nekem adod." „Kész örömmel teljesítem szent kérésedet. Mégis, mégis, mit adhatnék egyedül neked? Mondd meg, drága égi Gyermek, súgd meg szelíden! Meghasad a fájdalomtól másként a szívem!" „Hát megmondom: bűneidet nekem adhatod .. . a rossz lelkiismeretet, a kárhozatot!" „De mit akarsz Te ezekkel, kisded Jézusom?" „Add nekem! Én mind magamra veszem, vállalom! És cserébe tiszta szívet adok teneked: tiszta szívet, békességet, örök életet!" „Kis Jézusom, szememben most hálakönny ragyog. Nem kérsz tőlem semmi szépet, nemeset, nagyot, csak a rosszat! Fogadd hát el bűnös szívemet! És cserébe add a tisztát, add a tiedet! Még az örök életre is elég lesz nekem! Ott is téged dicsér érte hálaénekem!" * * * Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy szegénnyé lett érettetek, jóllehet gazdag, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Az Istennek pedig hála az ő kimondhatatlan ajándékáért! 2 Kor. 8, 9; 9,15. 7
