Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 5. szám
Wuest: Aranyrögök Képmutatás nélkül való szeretet Róma 12,9-ben ezt a buzdítást olvassuk: „A szeretet képmutatás nélkül való legyen." A „szeretet" szó ugyanabból a görög szóból van, melyet János 3, 16-ban, Róma 5, 5-ben, 1. Kor. 13-ban találunk. Ez lényegében önfeláldozó szeretet, olyan szeretet, mely az énjét félreállítja arra való törekvésében, hogy másokat segítsen és megáldjon; igen, olyan szeretet, mely elmegy a szenvedésig is, ha szükséges, hogy másokra nézve áldásos legyen. A legmagasabb fajta áldáshoz szenvedésre van szükség, mert „véreznünk kell, ha áldozni akarunk": Ez Istennek a szeretete, nem az Isten iránt érzett szeretet, hanem az a szeretet, ami maga Isten. Ezt a szeretetet Ő a Szentszellem munkálkodása által közli, amint a hivő a Szellem szolgálatára támaszkodik. Olyan szeretet ez, mely vízfolyamként ömlik a Szentszellemmel teljes keresztyénből, és felfrissíti a kiszáradt, elepedt lelkeket körülötte, és még a sivatag szívét is kivirágoztatja, mint a rózsát. Ez az a szeretet, melyre Isten azt mondja, hogy képmutatás nélkül való legyen. A „képmutatás" szó egy görög szóból származik, mely három részből áll: egy igéből, mely azt jelenti: „ítélni", egy viszonyszóból, mely azt jelenti: „alatt" és a görög alfa betűből, mely egy szó elé téve annak értelmét előző jelentésének ellenkezőjére változtatja. A viszony szó és az ige együtt azt jelenti : „valami alatt ítélni". Ez olyan valakire vonatkozott, aki ítéletét álarc vagy köpeny alatt mondta, és így másnak tűnt fel, mint ami valójában volt. Ez a mi nyelvünkbe a „képmutató" szóban jött át, a képmutató csalási szándékból valaki másnak a szerepét játssza el. A szó tehát együtt azt jelenti: „képmutatás". Az elejére tett alfa betű ezt az értelmet adja neki: „képmutatás nélkül való". „A szeretet képmutatás nélkül való legyen." Ez azt jelenti: ne próbáld meg ezt a szeretetet utánozni az által, hogy látszólag szereted egy keresztyén testvéredet és mégsem vagy hajlandó ezt a szeretetet tettekbe átvinni. Ugyanez a szó található II. Kor. 6, 6-ban és I. Péter X, 22-ben. A világ álarcot visel. Csak külsőleges az a szeretet, amit a felszínen mutat. Ez a tettetett szeretet. A miénk tettetés nélkül való legyen. Ha a szentben nincs képmutatás, tettetés nélkül való szeretet, akkor baj van a Szentszellemhez való viszonyával, mert Ö az, aki a szentnek ezt a szeretetet adja. A szeretet dolgában a Szentszellemmel teljes embernek nem kell képmutatóskodnia, mert a szeretet sugárzik a szeméből. Látszik az arcán, látszik a cselekedeteiben. A példázat A mi Urunk egyik legkedvesebb tanítási módja az volt, hogy példázatokat használt (Máté 13,3). A „parabola" (példázat) szó görögben ebből a szóból származik: „mellédobni". Vagyis a parabola, a példázat az igazság mellé „dobott", állított illusztráció az igazság megmagyarázására. Valaki azt mondta: „Egy kiló illusztráció felér egy tonna magyarázattal." Az Úr nagy kegyelmében az igazságot ilyen egyszerűen vitte el azokhoz, kiknek szívét a bűn elsötétítette. Sátrakról Pál sátorkészítő volt. Mint minden zsidó fiú, ő is megtanult valami kézművességet a választott hivatásán felül. Nagy tudós létére sátorkészítésből élt, míg Krisztust prédikálta (Ap. csel. 18, 3). Mikor a filippibeliekhez ír (Fii. 1, 23) beszél nekik egymással ellenkező vágyairól, hogy elköltözzék és Krisztussal legyen, vagy velük maradjon az ő javukra. Az „elköltözni" szó egy katonai kifejezésből ered, mely azt jelenti: „a sátort lebontani és elmenni." Pál katonai táborban írta ezt. Pál emberi teste volt az a sátor, amelyben élt. Ábrahám, Izsák és Jákob (Zsid. 11, 9) sátrakban laktak. A sátor a zarándok út velejárója. Az ősatyák állandó tartózkodási helyet kerestek. „Az Ige testté lett és lakozék miközöttünk" (Ján. 1,14). A „lakozni" szó görögben nemcsak azt jelenti: „maradni", hanem ennek az igének gyökere a mi „sátor" szavunk. Szószerinti „Az Ige közöttünk sátorozott." A dicsőség Királya nem elefántcsont palotákba jött, hanem hogy sátorban éljen egy sátrakban élő nép között. Micsoda leereszkedés! 12
