Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 5. szám
Mutasd meg a kezedet! Egy özvegy édesanya nehéz, fáradságos munkával tartotta el öt kicsi gyermekét. Erzsiké volt a legidősebb, tízéves. Egy este, amikor a többiek már aludtak, Erzsiké még a leckéjével volt elfoglalva. Az édesanya a gyerekek ruháit foltozta. A fáradságtól alig tudta nyitva tartani a szemét. — Tudod kislányom — kezdett panaszkodni — csak az bánt, hogy nem jutok a bibliaolvasáshoz és imádsághoz. Amikor hozzáfogok, lecsuklik a fejem és a következő pillanatban már elalszom. Ugyan mit mondhatok az Or Jézusnak, ha majd előtte állok? — Anyukám, mutasd majd meg neki a kezedet — felelte Erzsiké és megsimogatta anyukája kérges, agyondolgozott kezét. Krisztus mindent elvesz János barátaival beszélgetett. Azok gúnyolódtak. „Valóban, Krisztus mindent elvesz attól, aki őt követi" — mondja János. A többiek tudták róla, hogy hivő keresztyén és csodálkozva néztek rá. János így folytatta: „Szerettem a pálinkát és ő elvette tőlem. Ruhám rongyos volt, kalapom ócska, nem volt egyetlen rendes ingem. Krisztus elvette tőlem a rongyokat. Mikor részegen támolyogtam az utcán, a gyermekek gúnyolódtak rajtam; a világ szégyenfoltja voltam. Krisztus ezt is elvette tőlem. Elvette a rossz lelkiismeretet, mely józan óráimban gyötört. Mikor hazamentem, részegen garázdálkodtam és erőszakoskodtam, otthonomat pokollá tettem — ezeket is elvette tőlem. Ha közületek valakinek ehhez hasonló értékei vannak, ajánlom, jöjjön Krisztushoz, ő mindent elvesz tőle." Mit kér számon Isten? Susja zsidó rabbi egyszer azt mondotta tanítványainak: Ha majd Isten színe elé kerülök, nem fogja tőlem számonkérni: Miért nem voltál olyan, mint Mózes? De azt kérdezi majd tőlem: Miért nem voltál olyan, amilyen lehettél volna? Csábító ajánlat Egy fiatalember sokszor kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint mondott valamit. — Olvasta maga tulajdonképpen már a Bibliát? — kérdeztem. — Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges ! Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Üjtestamentumot. — Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, hogyha megígéri nekem, hogy elejétől végig elolvassa. Az ajánlat nagyon csábító volt. Elfogadta. Azután hetekig nem láttam. Végre egyszer csak ott állt előttem. — Nos — kérdeztem — hogy állunk a Bibliával? Nagyon komolyan felelt: — Tudja, ez különös dolog. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna — de hiszen megígértem! Azután találtam sok mindent, ami szíven talált és nyugtalanított, úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem és el kellett olvasnom végig. Azután találtam benne annyi vigasztalást, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamnak: „Ha az, amit ez a könyv mond, igaz, akkor elvesztem, ha továbbra is úgy élek, mint eddig." Elkezdtem nagytakarítást csinálni az életemben. És most — most az élet könyve lett a számomra. W. Busch Elnémítás Nemrég beléptem egy szobába. A lakó leemelte a telefonkagylót és az asztalra tette. Senki nem hívhatta fel. Vannak akik Istent is hallgatásra akarják kényszeríteni azzal, hogy a „telefonkagylót" félre teszik. Isten szól, és mi nem vesszük figyelembe, pedig teljes a felelősségünk, mert a tudatlanság nem mentesít a büntetéstől. A Biblia mondja, hogy régen Izrael népe nem akart Istenre hallgatni: „Nem akarták, hogy az én lelkem vezesse őket." 5 Kis történetek — nagy igazságok
