Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 4. szám
Oswald J. Smith: Az ítélet Az ítélet egészen bizonyos. A mindenható Isten már régen kitűzte, meghatározta napját. A Biblia tisztán, világosan beszél az emberiségre váró nagy ítéletnapról. Minden nap közelebb visz ehhez a naphoz, amikor majd Isten felnyitja a könyveket és az emberek igazi jelleme, lénye leplezetlenül előtűnik. Az ítélet célja a jellem leleplezése. Ott nem az lesz a kérdés, hogy valaki vétkes-e vagy ártatlan. Ezt Isten jól tudja. Ott nyilvánvalóvá lesz, osztályozva lesz és ki lesz utalva az a hely, az a sors, amelyet maga készített el magának, ahová való. Az ítélet alapja az ember Krisztus iránti magatartása. Nem erkölcs, nem vallás, hanem az Isten Fiához való viszonya. „Aki hisz őbenne, nem kárhozik el; aki pedig nem hisz, az már elkárhozott" (Ján. 3/i8)Még egyet. A bíró maga Jézus Krisztus lesz. „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúnak adta át" (Ján. 5, 22). Jézus Krisztus vagy üdvözítőd vagy bírád. Melyik legyen? A döntés a te kezedben van. Tolsztoj Leó: A gazdag ember A gazdag ember érezte, hogy halála közeledik. Egész életében az aranyat gyűjtötte és mikor már látta, hogy itt a vég, azt gondolta, hogy odaát is mindent meg tud szerezni majd pénzért. Ezért megparancsolta fiainak, hogy tegyenek a koporsójába egy zacskó aranyat. A gyermekei megtették, amit kívánt. Amikor a túlvilágra megérkezett, először mindenféle formaságokon kellett keresztülmennie. Könyveket nyitottak ki és meg kellett mondania a nevét. Mialatt a nevét keresték, olyan éhség és szomjúság kezdte gyötörni, hogy alig bírta elviselni. Ekkor felfedezett egy italmérést. Volt ott étel és ital roskadásig. Gyönyörködve megtapogatta pénzeszacskóját és odalépett a pulthoz. Most nagyon olcsón jóllakhatom, gondolta magában és rámutatva egy kívánatos pástétomszeletre, megkérdezte: „Mennyibe kerül?" — „Egy fillér" — felelte az ember. „Akkor kérem adjon nekem tíz szardíniás és pástétomos szeletet és egy pohár vörösbort." Az embertől azonban ezt a felvilágosítást kapta: „Nálunk előre kell fizetni." — „Boldogan — felelt a gazdag és egy ötforintos aranyat nyomott mosolyogva a kezébe —, tud visszaadni?" Az ember azonban ide-oda forgatta az aranypénzt és ezt mondta: „Nagyon sajnálom, ez nem fillér." Majd intett két markos szolgának, akik kivezették a gazdagot. Erre nagyon szomorú lett. Álomban gyorsan megjelent fiai előtt és megparancsolta nekik: „Vegyétek ki az aranyat a koporsómból és tegyetek helyébe egy fillérekkel telt zacskót." A megrettent fiúk teljesítették, amit apjuk mondott, kivették az aranyat és egy zsák fillért tettek bele. Ezzel diadalmasan újra odalépett a pult elé: „Van már itt aprópénz, de most már adja ide amit rendeltem, mert szörnyen éhes és szomjas vagyok." Közben egy marék fillért nyújtott az eladónak. Ez nevetve szólt: „Mi nem fogadjuk el azt a pénzt, amit magának megtartott, hanem csak azokat a filléreket, melyeket szétoszott. Adott-e valamikor egy fillért koldusnak? Nyújtott-e valaha segítséget egy szűkölködő atyjafiának?" A gazdag fejét lehajtva gondolkodott, de nem jutott eszébe semmi. Soha egy fillért nem adott senkinek. Tudatára ébredt, hogy mennyit mulasztott és a két markos szolga újból kivezette őt. 25
