Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 4. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT Macher János: Én vagyok ... az élet Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam" Ján. 14, 6. Kedves Hallgatóim! Az elmúlt adásokban már három ízben foglalkoztunk Jézus Krisztus önkijelentéseivel. Ma a fent idézett hármas kijelentés utolsó szavát vizsgáljuk. „Én vagyok ... az élet." Mit értsünk ez alatt, ha Jézus az élettel azonosítja önmagát? Nem azt mondja: életet adok, vagy életet szerzek, hanem: én vagyok az élet. Mit értünk élet alatt? Ha ezt a kérdést a biológusnak és a filozófusnak tesszük fel, két különböző választ kapunk, mivel mindegyik a maga szemszögéből nézve vizsgálja. Egyik sem állíthatja a maga válaszát egyedül helyesnek; még kevésbé cáfolható az egyik a másik alapján. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: az élet több, mint egyszerű biológiai folyamat.Hányszor mondják: így nem élet az élet! Tehát meghatározott elképzeléseink vannak arról, hogy milyennek kellene lennie az életnek. Ezek az elképzelések persze különbözőek. Az egyik megelégszik azzal, ha rendszeresen jóllakhat, többet nem vár az élettől. A másik szép ruhát, szép lakást kíván, tehát többet vár el az élettől. Folytathatnánk ezt a megfigyelést — a kielégítő munka, a művészet, az embertársi kapcsolat, a szeretet, a kutatás mind hozzátartozik az élethez. Hol a határ? Mondhatja-e az, aki csak a hasával törődik: ez az élet, a többi mind nem fontos? önmagára nézve mondhatja. De a másikat nem tarthatja vissza attól, hogy többet várjon az élettől. Itt egy fogas kérdéshez érkeztünk. Mondhatja-e a biológus, hogy csak az az élet, ami mikroszkóppal vizsgálható? Mondhatja-e, hogy az ember élete ott kezdődik és ott végződik, ahol a kémiai folyamatok kezdődnek, illetve végződnek? Pszichológiai és parapszichológiái kutatások azt bizonyítják, hogy vannak megnyilvánulások, melyeket nem lehet csupán biológiai vagy kémiai módszerrel bizonyítani, illetve cáfolni. Tehát jogos a kérdés, hogy vajon élet-e az élet, hiszen a koporsóban, a sírban végződik. Nem üres és értelmetlen az élet, ha nem megy tovább? Egészséges fiatal ember ezt nehezen érti meg. Azt mondja: nekem elég, hogy élek, van munkám, van lehetőségem a szórakozásra, vannak barátaim, és majd lesz családom, reményteljes jövő vár rám, ez az élet — több nekem nem kell. Valóban ez az élet? Mit mondasz akkor barátodnak, aki gyermekbénulásban fekszik? Veled játszott, egészéges volt, ő is erre az életre készült, ugyanezekkel a reményekkel. Most mindezek a remények összeomlottak. Mit mondasz most neki, akinek ennyire beszűkült az élete? Azt mondod: peched van, hogy így jártál? Ne gondold, hogy az örömödet akarom zavarni. De még valamire fel kell hívnom a figyelmedet. A haladó korral mindig jobban előtérbe kerül a kérdés: mi az élet igazi értelme? Olyan gyorsan eltelik ez a néhány évtized, mi az értelme, ha tényleg csak ebből áll az egész? Van-e élet a síron túl? Az idősebbek ismerik ezeket a kérdéseket. Életünk valóban üres és többé-kevésbé értelmetlen lenne, ha csak erre a földi létre korlátozódna. Ezzel nem mondom azt, hogy nem tudunk értelmeset tenni ebben az életben. „Én vagyok az élet." — Ez Jézus üzenete azok felé, akik keresik az élet célját és értelmét. Életünk csak a Krisztussal való kapcsolatban lesz teljessé, mert ezáltal elveszti múlandóságát. Isten minden lét forrása és Ura. Belőle ered életünk és az ő uralma alatt áll. A bűn megrontotta az igazi életet, mert megszakította a kapcsolatot Isten és az ember között. Jézus Krisztus állította helyre ezt a kapcsolatot és így helyreállította az életet. Ö feláldozta földi életét, hogy számunkra örök életet biztosítson. Minden nap 17,30 órakor magyarnyelvű igehirdetés hallható a 41 méteres rövidhullámhosszon. 11
