Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 4. szám
Hallottam, olvastam Vedd alaposan szemügyre hibáidat és bánd meg azokat — de ne foglalkozz mások hibáival. Akiket Isten megvigasztalt, azokat azzal bízza meg, hogy másokat vigasztaljanak. Kétségek és gondok beárnyékolják a szívedet. Hit és Istenben való bizalom világosságot árasztanak. Jézus Krisztusban az Isten dicsősége van velünk. Ha legközelebb meglátogatsz egy beteget, ne azon gondolkodj, hogy sárga tulipánt, vagy piros rózsát vigyél-e neki. Hogy Jézus Krisztus egyszer azt mondhassa neked: „Beteg voltam és meglátogattál engem" — ahhoz többet, nagyobbat kell vigyél a betegnek. Ne szólj három szót, ahol egy is elég, ne szólj, ha egy pillantás is elég. A gyermeknek otthonra van szüksége, védelemre. Ez az otthon Krisztus. Akit Isten a kereszt sötétségébe vezet, azt a kegyelem világosságába vezeti. Minden kellemetlen ember roppant értékes lehet a számunkra, ha őket Isten csiszolóköveinek tekintjük. Hova vezet az életem? — A halálba! Hova vezet a halál? — Az Isten színe elé — ítéletre vagy örök életre. Miért nem hallgatja meg Isten sokszor az imádságot azonnal? Mert többet akar bennünk elérni, mint egyszerűen csak az imáméghallgatás örömét. Erős, kitartó hitre akar nevelni — azt akarja, hogy imaéletünk erős legyen. A hivő ember átélte Jézus Krisztus feltámadását és a feltámadott nevével lép a világ elé. Jézus Krisztus feltámadásából kiolvassa, hogy az egész világ Isten világa és most segít annak elhíresztelésében. Megrendítő, hogy Isten, a világmindenség teremtője és fenntartója aláereszkedik, és hallja és meghallgatja gyermekeinek könyörgését. A világ nincs felosztva Krisztus és az ördög között, hanem teljesen Krisztusé — akár felismerik azt, akár nem. Egy indiai keresztyén így foglalta össze az evangélium lényegét: Jézus hosszú utat tett meg hozzánk, megfizetett értünk, azután megkeresett és megtalált és elmondotta nekünk, hogy otthon szeretnek minket és várnak ránk. Az indiánok egyik fordításában így olvasható a 23. zsoltár néhány verse: Odavetette nekem a kötelet, amelynek szeretet a neve, és oda vont engem, ahol zöld a fű és friss forrás van és ahol nem fenyeget veszély. Egy bennszülött imája a falujáért: Uram, feszítsd ki az inaimat, hogy a te nyilaidat kilőhessem: legyen a testem mint a feszülő íjj, egészen a te szolgálatodra készen. Nem értem meg mindig Isten akaratát, — de megbízom benne. Amikor nem veszi el Isten a nehezet rólam sok imádságra sem, akkor türelemre akar nevelni. Mennyire szükségem van erre! У égy időt a csendességre,az elmélyülésre, végy időt Isten és az ő Igéje számára, végy időt az imádságra, a közösségre, végy időt magadnak, felkészülni az örökkévalóságra. 7
