Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 3. szám
Mit mond a Bibliai Isten mindentudó Isten mindent tud, mert ő öröktől fogva örökké van. Tudása mindent felölelő tudás. Az emberi értelem nem vitatkozhat e tény felett, mert térhez és időhöz kötött. Az ember balgaságáról szólnak a zsoltárok (73, 11; 94, 7 és 10) és Ésaiás (29, 15). Isten ismerete végtelen, független teremtményeitől és összehasonlíthatatlan. Isten ismeretének végtelen volta (Zsoltár 147, 5): a) Ismeri önmagát (Es. 44, 8; a. Kor. 2, íx; Jer. 29,11). Egyedül 6 ismerhet. Ezért egyedül ő jelentheti ki magát. Az ember teljesen tőle függ. Jézus Krisztus, Isten Fia ismeri az Atyát (Mt. 11, 27; Ján. 8,55; 10,15). Az Űr Jézus azért jött, hogy kijelentse az Atyát. Amikor távozott, elküldte a Szentleiket, aki az Atyától és a Fiútól jött, hogy folytassa ezt a bizonyságtételt (Ján. 14,26; 15, 26; 16, 3). Ó az ismeret Szentlelke (És. 11, 2). Lásd még Róma 8, 27. b) Isten ismeri az embert. 1. Ismeri dolgait és gondolatait (És. 66, 18; Zsolt. 44, 22; 94,11; Jer. 23, 24; 29, 23; Ezék. 11, 5; Zsid. 4,13). A hivő ember felismeri ezt és megalázkodik (Zsolt. 139)-2. Ismeri bűneit (Ámos 5, 12). Habár igaz, hogy az ő szemei tiszták és nem tekintheti a gonoszt (Hab. 1,13), de az is igaz, hogy az ember nem rejtheti el bűnét előle. Mindenről tud — kell is, hogy tudjon, mert bűneinket Krisztusra vetette és a tökéletes megváltás megteremtéséhez szükséges, hogy tökéletesen tudjon mindenről. Jézus Krisztus is mindentudó volt. Bizonyságát adta ennek, amikor felismerte az ember szívének elgondolásait (Máté 12,25; Ján. 2, 24—25). Ez is az ő isteni voltának bizonysága volt. 3. Ismeri az eseményeket (És. 46, 9; Máté 10, 29; Ap.Csel. 2, 23). Érdekes példa erre 1. Sám. 23,11—13. Isten elmondja Dávidnak, az ő szolgájának azt, amit tud és Dávid ennek birtokában cselekszik és megmenekül üldözői elől. Ez hit volt — a hit Istent szaván fogja. Isten minden eseményről tud és mindent a maga céljainak munkálására fordít. Jézus is tanújelét adta ennek a mindentudásnak, amikor tanítványait elküldte a megkötött szamárért (Márk 11, 2 és Luk. 19, 32) és ahhoz a férfihez, aki egy korsó vizet vitt (Márk 14,13). Tudta azt is, hogy az első halnak, amelyet Péter kifog, egy pénzdarab van a szájában (Mt. 17- 27)Isten ismeretének független volta Nem szorul az ember segítségére. Valóban, ki mondhat „újat" Istennek? (És. 40,13—14). A bűnt is, amit megvallunk Istennek, jól ismeri ő. Milyen biztató, hogy ő ismeri a hivő ember odaadását is (Máté 6, 4. 6. 18). „Honnan ismersz engem?" (Ján. 1, 49). „Te mindent tudsz!" (Ján. 21,17). Isten ismerete összehasonlíthatatlan (Jób 37,16; Róma 11, 33—36) Az ember fáradsággal, fokról fokra tanul és halad előre. Egész életén át tanul és be kell vallja, hogy a tudásnak csak a külső peremét éri el. De minden nyilván van az örökkévaló szemei előtt, akit tér és idő nem korlátozhat. Csodálatos ez a tudás (Zsolt. 139, 6). Mi most homályosan, tükör által látunk, de egyszer majd úgy ismerünk, amint mi is megismertetünk. Micsoda kegyelem! Ennek a mindentudásnak melyek a szükségszerű következményei? Egyedül Isten ítélhet, mert egyedül ő fogja fel egy ügynek minden részletét, egyedül ő látja mind az indítóokokat, a 10
