Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 2. szám
Óriási bankbetét Tegyük fel, hogy egy bank értesítene arról, hogy mindennap 86.400 forint áll rendelkezésedre, amelyet még aznap el kell költened, és a következő napra egy fillért sem tarthatsz meg magadnak, hanem ha megmarad valami a pénzből, azt a bank visszaveszi. Vajon mit mondanál? Mi sem természetesebb, mint hogy igyekeznél mindennap maradéktalanul elkölteni az egész összeget. A valóságban minden embernek van egy ilyen bankja, amelynek a neve: IDŐ. Mindennap folyósít neked ez a bank 86.400 másodpercet és este a leszámolásnál kiderül, hogy ebből mindaz kárbaveszett, amit nem fektettünk be hasznosan. Soha nincs feleslegem, de több sem használható fel belőle naponta. Ha nem használod fel ezt a napi betétet, kárba Van egy barátom, mélyen érző ember. Valakit mindenekfelett szeret. Ha valaki árt annak, ellágyul, vele szenved. Hűséges és kitartó a szeretetben — nem pazarolja azt sokakra, csak egy valakit szeret. S mivel szeretetét nem osztotta százfelé és nem forgácsolta szét, azért nem is laposodott el ez a szeretet, hanem elmélyült. Egész lénye csüng azon, akit szeret. Kedves hozzá és gyengéd. Kényeztette. Hogyha valamivel örömet szerezhetett neki, nem sajnált megtenni egy nehéz utat, vállalta a fáradságot, minden áldozatra kész volt, csak hogy kedvében járjon. A legkényelmesebb széket, a legjobb falatot, a legfinomabb itókát neki juttatta. Irigység nélkül, szívből örült annak, ha dicsérték, elismerték az illetőt; viszont mély fájdalom töltötte el, ha valaki bírálta, keményen szólt róla vagy nem becsülte meg. Nem is lehetett a jelenlétében egy rossz szót sem mondani arvész és soha nem szerezheted vissza. Nem lehet a mai napra szólót eltenni holnapra és nem lehet a holnapi napra szólót elhasználni ma. Még egy feltétel van mindehhez szabva: amit nem az Isten szolgálatára használtunk fel, arról majd számot kell adnunk, ha már az utolsó másodpercet is elhasználtuk. Ez kinek-kinek kisebb vagy nagyobb gondot okoz. Van lehetőség arra, hogy eltérjek a szabálytól és ezen túlmenően meghosszabbíthatom-e az időt, hogy minél több jusson belőle? A földi életre nézve ez lehetetlen. De belekapcsolódhatsz az örök életbe. Lépj az örök életre vezető útra, a keskeny útra. Kövessed az Or Jézust, aki az időnek is Ura. Örömhír (Kanada), 1968. I. ról, akit így szeretett. Megindító volt magatartása, hogyha azt, akit ennyire szeretett, valami betegség fenyegette. Mindenkit mozgósított a házban, mindenkinek igyekeznie kellett, hogy a bajon enyhítsen. Nagy részvéttel volt e hőn szeretett lény iránt, mert akár tetszett neki, akár nem, reggel hét órakor fel kellett kelnie s akár jól aludt, akár nem — naponta dolgoznia kellett, még akkor is, ha kíméletre szorult volna. Igazán atyai-anyai érzésekkel vette körül, hisz szívvel-lélekkel szerette, csak őt szerette. Felmerül a kérdés: ki az a szerencsés, akit ennyi szeretetben részesített? — Csak a felesége lehetett! — Nem, nem a felesége volt. — Hát akkor ki? Talán a gyermeke? Vagy egy jó barátja? — Nem, nem, egyik sem! Akit ennyire szeretett, dédelgetett, kényeztetett, az — ő maga volt. 13 Példás szeretet
