Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 2. szám
Én vagyok az út Ján. 14, 6 a Most egy másik kép áll előttünk, mellyel Jézus kinyilatkoztatja lényét. „Én vagyok az út" (Ján. 14, 6). Az út — olyan egyszerű és szerény ez a hasonlat s mégis mély értelmű a mondanivalója. Mire gondolsz, kedves barátom, ha ezt a szót hallod: út? Porfelhőre, benzinszagra, fáradtságra? Nekünk az út már valami megszokott dolog. Autóút, vasút, légiút, viziút. Amerre csak megyünk, van utunk. Ezért talán nem is becsüljük az utat nagyon, csak ha rossz, akkor szidjuk az illetékeseket. Jézus idejében az út nagy érték volt, nem volt olyan természetes, hogy minden irányban előkészített útra találhatott az ember. A sivatagban pl. nem volt út, ott mindenki tájékozódási képességére volt utalva. A hegyekben sokszor az utazó embernek el kellett távolítania az akadályokat, hogy tovább haladhasson. A folyónál előbb meg kelett keresni az átkelőhelyet. Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok az út" — az emberek felfigyeltek, mert számukra ez valami nagyot jelentett. De még ma is sokat mond ez a kijelentés: „Én vagyok az út." Vannak ugyan műutaink, de az életben mégis sokszor tájékozatlanok vagyunk. Az életben nincs minden útelágazásnál jelzőtábla, ami megadná a helyes irányt. Szüléink, tanítóink elláthatnak jó tanácsokkal, de nem jöhetnek velünk egész úton. Nekünk kell megtalálnunk a helyes utat. Az élet útja nem hasonlít a modern műúthoz, amelyen száguldó sebességgel végigsöpörhetünk, hanem tele van akadályokkal, amelyeket egymás után le kell küzdenünk. Ide vonatkozik Jézus mondása: Mit teszel a talentumokkal, amiket Isten adott neked? Egy asszony, aki szerette az Urat és szép hangja volt, olyan helyen lakott, ahol nem volt templom. Elkezdett tárt ablak mellett korálokat énekelni. Sokan megálltak és hallgatták. Miután néhányszor megtette ezt, behívta az embereket. Ez volt annak az egyháznak a kezdete, „Én vagyok az út." Az élet útja. Nem kell céltalanul bolyonganod, nem kell elháríthatatlan veszedelmektől rettegned, sem leküzdhetetlen akadályok előtt elcsüggedned. Jézus az út. Ha őt megtaláltad, ha őszerinte éled életed, nem lesz az célnéküli bolyongás. Jézus az út, amely az igazi célhoz — Istenhez vezet. Ismered-e ezt az utat? Lehet, hogy azt mondod: én megtalálom utamat Jézus nélkül is. Nem érzem hiányát, leküzdöm az akadályokat a magam erejéből és a tájékozódást saját elképzelésem szerint végzem. Mit szólnál ahhoz, ha egy pilóta azt mondaná, neki nem kell műszer, elvezeti a gépet érzése szerint is. Sokan mondták már, hogy jól magvannak Jézus nélkül s úgy is látszott, míg az utolsó akadályhoz, a halálhoz nem érkeztek. Hol itt az út, hol itt az átkelőhely? Ekkor kiáltottak Jézushoz. Lehet, hogy te is — kedves hallgatóm — tanácstalanul állsz, nem találod a helyes utat, vagy talán leküzdhetetlen akadály előtt elcsüggedtél és nem látod életed célját és értelmét. Az is lehet, hogy korodnál fogva az utolsó útszakaszra készülsz, a legnehezebb akadály leküzdésére. Bizonytalan vagy afelől, hogy hová vezet ez az út? Félsz, hogy elnyel a hullám? Jézus itt is út akar lenni számodra. Tulajdonképpen az a célja, hogy bennünket utunk minden szakaszán átvezessen s célhoz vigyen. Az istenkereső ember sok utat épített magának, de célhoz egyik sem vezet. Legfőbb célunkhoz — Istenhez — csak egy út vezet: Jézus Krisztus. Macher János amelynek most saját papja és sok élő tagja van. * A szeretet számlája korlátlan. Annyit kapunk, amennyire szükségünk van. * Boldog ember az, aki a Megváltó szívéből való szeretettel tud szeretni. 11
