Veszprémi Ellenőr, 1909 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1909-01-09 / 2. szám
rém vérbeli újságírót az ily eljárás elkedvetlenít, esetleg a választott pályáról visszavonulni kénytelenig Ez utóbbi esetnek voltunk tanúi városunkban, midőn két újságírással foglalkozó úri ember otthagyta a redakciót, mert nem akarta, rém bírta elveit, a véleményét, akaratát a legnagyságosabb akaratnak alárendelni, itt vagyunk mi is, akik felsegítettük ezt vagy amazt, az uborkafára, s most az illető által méltatlanságban részesittetünk. Ja mert ő fenn van. Fenn a magasban. És akkor — mi természetesebb — rúg egyet, rúg százat az újságírói hátakon. De azért mi maradunk a régi jó fiuk, ugy-e kedves barátaim? Mig a há- I tunk birja — mi csak megmaradunk lépcsőknek, nagyság-szállítóknak, karriér- egyengetőnek, ugy-e kedves barátaim? És ha munkánk végeztével késsel kell i lekaparni magunkról és hátunkról a nagy- ! ságos urakról reánk tapadt sarat, -— mi azért megmaradunk lépcsőnek, ugy-e kedves, becsületes bolond jó barátaim. | 2. ofdei. (2. szám) _________________ X. Y. Veszprém* Halpiac WELLNER G^ULA == fogász " ajánlja magái a legjobb és legszebb miifogak, egész fogsorok készítésévé, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok néikü! oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, mindén célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetek a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. A karnevál. Az emberek találékonysága sohasem vallott kudarcot annak s problémának a megoldásánál, hol vegyenek alkalmat a mulatozásra. VESZPRÉMI ELLENŐR Már a régi rómaiak idején gondoskodtak a császárok, hogy a népnek meglegyen a mulatsága. A keresztény vallás, mely — ha rideg ellentétben is állott a római intézményekkel — mégis a rómaiak idején nőtt nagyra, nem feledkezhetett meg erről a fontos feladatról. A szokás hatalmánál fogva és a hagyományok befolyása alatt a katholika egyház is nehány heti időszakot szentelt a jókedvű mulatságnak, elnevezvén ezt az időszakot: Farsangnak. Karnevál herceget a királyok vezetik be a mulatságok áradatába. Uralma vízkeresztkor — három király napján — veszi kezdetét és szakadatlanul tart mindaddig, mig a bűnei öntudatára ébredező emberiség hamut nem hint homlokára. De hova tünedeztek a gondtalanság zajos és mégis oly kedélyes megnyilatkozásai, melyek még nehány évtized előtt kedvessé és kellemessé tették a farsangot? Hova lettek a csörgősapkás j herceg szolgálatkész helotái: a tánc, az enyel- gés, a szellemesség? Ma csak a kopott blazirtság mutatkozik. | Terpsychorénak alig hódolnak a mai fiatal em- ; berek, kiket sokkal inkább érdekel a bor, meg a kártya, az enyelgés helyébe a magyar természettel annyira ellentétes fiirt lépett, a szellemességnek pedig mulatságaikban még már nyoma is alig van, hacsak elvétve nem, s akkor ; is csak trivialitás alakjában jelentkezik. így a farsang rendkívül sokat veszített jelentőségéből. Az emberek mulatozási kedve j is megcsappant, a megélhetés gondja még a ; mulatságra is rásütötte bélyegét, melyet csak az ifjúságnak a jövőbe vetett rendithetlen bizo- i dalma vagy a könnyelműség képes némileg elhalványítani. Keserű igazság, hogy igazi farsangunk csak akkor van, midőn az élet terhei elviselhetőbbekké válnak. Ezt az időpontot pedig nem a kalendáriom, hanem a viszonyok határozzák meg. Ennek a körülménynek tulajdonítandó, hogy a bálok ideje nem szűnik meg a farsang végével, hanem belenyúl még a tavaszba is, ameddig a táncterem levegője egyátalán tűrhető. A régi hires álarcos bálok immár vagy egyszerű és unalmas formaságokká, vagy pedig alig mulattató maskarákká váltak. A nagyszerű alapgondolat, hogy az éle és a szatíra a személyesség légköre fölé emelkedve szárnyszabadon repülhessenek, rég elveszett és a mai álarcos bál alig egyébb, mint az időjárás meglepően egységes meghatározása. Ezeket az epés igazságokat nem azért halmozzuk itt garmadába, hogy elrontsuk velők a fiatalság jókedvét. Hadd mulasson kedve szerint a ifjúság és élvezze zavartalanul végig a farsang kedvességeit. Minél jobban mulat, annál inkább felejti az élet keserveit és ha mulatsága nemes és nem lépi túl a mérsékletesség határait, annál több erőt, annál több munkakedvet gyűjt, miknek az élet harcában hasznát fogja látni. De legyen a mulatsága igazán nemes és ne alacsonyodjon le tivornyává. Lám, az öregek régente lelkesedéssel ropták a tálicot, legkivált a csárdást, meg a körmagyart és közben, mindig az ildomosság szigorú szemelőtt tartásával, csillogtatták szellemességüket, társalgási ügyességüket. Fanyar vagy édeskés közhelyekkel nem éltek, a virtusnak, a párbajozási mániának nem a báli terem volt otthona. Amikor pedig a mulatságnak vége szakadt, olyan kedves emléket vittek magukkal, melyek gyakran egész életük során se mosódtak el. Honosítsuk meg újra ezt a kedélyes és mindenképpen kedves mulatsági modort, s Karnevál herceg ismét az a szívesen látott vendégünk lesz, mint volt régente, amikor még' könnyebb volt az élei és zavartalanabb a jó- i kedv. Mert nem a duhajkodás, hanem a nemes szórakozás frissíti fel a lelket, mely a mostani zord idők közt annyira rá van utalva a felüdülésre. 1909. január 9. A szabadalmazott méreg. Csodálatos, hogy néhány év óta milyen arányokat ölt a pálinka élvezete a munkásosztály körében. Nemsokára ott tartunk majd, hogy nem mi hivatkozunk a tótra s az oroszra, mint utolérhetetlen bundapálinka- és vutkiivókra, hanem majd azok mi reánk. Azon a környéken, ahol egyszer ez a veszedelmes szenvedély lábra kap, ott rohamosan terjed s keríti hatalmába tömegesen a még tőle irtózó, de iránta fogékony emberi lelkeket. Ilyen mételyező vidék pedig sok van már az országban a szinmagyar vidékeken és ki is fejtik romboló hatásukat a munkásosztály között. A pálinkaivás az oka nagyrészben a munkásosztály elszegényedésének, igen, mert azt mértékletesen élvezni nem tudják s igy • azonfölül, hogy a munkás keresetének nagy ! részét felemészti, az embert magát még erkölcsileg is tönkreteszi. Minél gyakrabban elégíti ki szenvedélyét, annál inkább merül el az erkölcsi posványba s lesz a pálinka rabjává. A pálinka rabja nem tekint másra, csakhogy torkát kielégíthesse. Megvon magától inkább minden ennivalót. Pálinka lesz a reggelije, az a „früstük“-je, azt iszik délben, délután s este. Ennek a gyakori élvezetnek lesz a következménye a család nélkülözése, koplalása, végeredményben pedig egy családi tragédia. Ha keressük az okát ennek a pusztító, sajnálatos körülménynek, akkor azt magában a társadalomban, magában a munkaadók között i el magasztalnak?! . . . mit csinálna akkor szegény asszony? . . . De az elhatározás mind szilárdabb lett a leikében. — Hol szedek én össze ezer pengőt? . . , sehol . . . soha! . . . És, hogy a búcsú ne fájjon nagyon a menyecskének — mert alig három éves házasok voltak, — kitalálta, hogy összevesz vele és másnap reggel hült helye lesz. Az asszony csak akkor tudja meg: kicsoda, micsoda volt az ő hites ura, amikorra megjön az ezer pengő . . . — Ezer pengő! . . . egy házhely és mennyi föld . %. Istenem, mennyi föld! ..." És a Csernák Pista szeme előtt aranyló selymesen kezdtek hullámot vetni, lágy nyári fuvalomra az áldott búzatáblák, amelyeken egy piros kendős, menyecskésen átkötött asszony révedez: a felesége! . . . — Hogy ő hol lesz? . . . Ha a sors úgy akarja, mellette, ha meg másminő lenne az Ur ő szent felségének akarata, hát odafönt, ahonnan az életet érlelő arany sugár ragyog . . . A Józsi egyszerű paraszti lelke megtelt a megdicsőülés fényével és az otthonról, az asz- szonytó! való fájó búcsú megkönnyítésére rávágott az asztalra: — Zsidó! egy liter bort! abból az erősebből . . . A korcsmáros megnézte Csernák Pistát és az emberek értelmetlenül csóválták a fejüket. — Mi leli ezt? . , . III. A csillagok kergetősdit játszottak az égen. Még a komoly öreg hold se szégyelte magát és közibük állt. Csernák Pista hajadon fővel nézte a pajkos játékot és vidáman kurjongatott fölfelé: — Ne hagyd magad, koma! . . . Ingadozott a lépte, hajladozott a járása és a szaván, ó, nagyon megérzett, hogy a liter bort öt-hatszor is megujráztatta. Amit senki sem vehet zokon, amikor az utolsó útját járja valaki. Még dalolt is: Nem szűk ez az utca, csak szoros . . . Nem vagyok én részeg, csak boros . . . .........De a tréfás mámort csudamód elkapta a fejéből az alvégi hideg szellő és halálos józansággal látta a jövőt. — Összeveszünk és haraggal megyünk széjjel . . . hogy ne fájjon . . . hogy olyan nagyon ne fájjon! . . . Benyitott. — Hol vót keed eddig? — Ne firtasd, asszony . . . majd megtudod! ... — Nem szégyelled magad, Pista, hogy igy leiszod magad? . . . Csernák csaknem a kezét dörzsölte örömében, hogy minden jól megy, ha az asszony kezdi ... — Ne nyelvelj, asszony, inkább adj valami vacsorát! — Nem érdemied meg, Pista! . . . — Mindegy az, nem értesz te ahhoz Került, fordult a menyecske, perdült, mint az orsó és szempillantás alatt fölteritett, ki is tálalt. — Hát te nem eszö? — Nem. — Oszt miért? I — Nem ehetném! I — Nem? . . . ugy-e? mert olyan nagyon j rossz ez a bab . . . gyalázatos rossz bab . . . 1 A menyecske nem tudta, nevessen, avagy boszankodjék. — Bab? . . . hiszen az krumpli?! ... . — Nekem mondod? ... ha én egyszer azt állítom, hogy bab, akkor . . . Fölkapta az egyik tányért és teljes erővel odacsapta a földhöz, hogy ezer darabra tört. Azután befejezte nyomatékosan a mondatot: — ... bab!... Az asszony éktelen sírásba kezdett, hogy az ő tulipános tányérjait igyen tizedeli a gazda. Szót szót követett és a parázs zivatarnak az lett a vége, hogy Csernák Pista keze lecsapott j és bizony jó sort vert az asszonyára. Amikor ledőlt pihenőre, szentül meg volt győződve, hogy ő most istenes dolgot cselekszik és nagy áldozatot hozott az asszonyáért és amikor annak elhallgatott a sírása, a szepe- gése, nesztelenül kilopódzott a józan éjszakába. IV. Balás Józsi talán akkor fordult a jobb oldaláról a bal oldalára, amikor az előszobájában Csernák feleselt a cseléddel. r %
