Veszprémi Ellenőr, 1909 (4. évfolyam, 1-2. szám)

1909-01-02 / 1. szám

IT. évfolyam. Teszprém, 1909. faunái* 2. 1. Hz ám. Előfizetés: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: unka CJytörsr: fi. e Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kőkép-utca 13. s; Újév. Veszprém, 1909. január 1. Elérkeztünk ismét az emberi életnek egyik befejezett szakához, melyet maga a természet irt elő, s határozott meg j matematikai pontossággal, hogy földi | tartózkodásunk rövid idejét aszerint meg- j mérhessük, s az időt jól felhasználjuk, ! mert rövid az, mig az örökkévalóságban idő nem, csak időtlen-idő létezik, melynek se kezdete nem volt, se vége nem lészen. Mi sem természetesebb, mint az, hogy az év zárultával minden józanul gondolkodó ember példájára megcsináljuk j az elmúlt év mérlegét, hogy az újév ! folyamán tudjuk magunkat mihez tartani, j cselekedeteinketszabályozni, mert érméikül ! gazdasági es morális téren katasztrófába j rohanhatunk. A mérleget meg is csinálják úgy az állam, mint a község háztartásában meg- I lehetős, sőt messzire terjedő részletességgel, j Beszámol erről a statisztika. Csakhogy j ez a beszámolás legtöbb esetben nem | megbízható, mert nagyon is tág lelki - | ismeretességgel van összeállítva, s ami í a fő, nem von következtetést a jövőre | nézve. ’ j Annak a mérlegnek egyes tételeit azonban mi, polgárok látjuk és érezzük legjobban, legyenek azok akár-a. „Követel“ akár a „Tartozik“ oldalon elkönyvelve. A társadalmi életben is célszerű az év végén a mérleget felállítani, s a fel­tétlenül mutatkozó „Hiányold‘ pótlásáról a leglelkiismeretesebben gondoskodni. A mi kisvárosi életünkben és ház­tartásunkban olyanok a viszonyok, — oly kicsinyek és kicsinyesek, oly szűkösek, j oly szegényesek, hogy akár mindennap, s a nap minden órájában meglehet j csinálni a „Bilanz“-oi. Sajnos, hogy . csak azt látjuk belőle, hogy a jóban csak ! nagyon homeopatikus módon részesitet- i tek bennünket, annál több részünk lévén a kellemetlenségekben, a terhek viselé­sében, minden térén. Felesleges az elmúlt év eseményeit részletezni, s azokat itt rekapitulálni. Mi legalább nem tesszük. Tegye aki akarja, Azt azonban az igazság kedvéért meg kell állapítanánk, hogy városunk kulturális és humánus intézményekben gyarapodott, j s oly haladást ért el, minőt egy évszá- ! zad alatt sem. Azonban giinő áldozatok : árán ?! A közterhek óriási mértékben szapo­rodtak. Megszázszorozodtak. Nem az j előző évhez viszonyítva, hanem néhány évtizedhez hasonlítva, Természetesen a polgárság, főkép az iparos és kishivatal- noki osztály sinlette ezt meg leginkább, amely teljesen, de egész teljesen tönkre [ ment, elszegényedett. Ehhez nem kell j kommentár, ezt látjuk, tapasztaljuk. Deháí úgy látszik, ezt városunk vezetői, sorsunk- | nak intézői nem tartják ly súlyos bajnak. ! Szegények vagyunk, de jói élűnk, s j urasan megyünk tönkre. Mégis egy jobb jövőbe vetett rémé- j nyünk ne hagyjon el bennünket! Népünk derék, munkás és türelmes. Semmi sem tart örökké! Csak egy kis változás a politikai életben, s egy kis változás városunk mindenható urainak sorában, s a mi sorsunk is jobbra fordul. A jó isten gondoskodik arról, hogy a fák az égig ne nőjjenek. Majd nálunk is másként lészen. Szégyen volna, főkép pedig nagy és általános szerencsétlenség, ha a helyzet nem változnék meg nálunk. Addig is legyen türelmünk, értsük meg egymást, s tartsunk össze végre valahára, a cselszövőkkel és mefí'Sztókkal szemben, s akkor boldogabb lesz a be­köszöntött ujesztendő, mint a letűnt régi! Ezt a boldogságot őszinte szívből kívánjuk kedves polgártársainknak. Hupka György. TANÚ G ¥eszprémvármegye népofoaUsügyi állapota, Veszprémvármegye kir. tanfelügyelője az 1908. november hóró! a következőket jelenti: ' Megfordultam Kardosrét és Külsővaí köz­ségekben, Pápa és Veszprém rend. tanácsú város iskoláiban, mindössze 11 tanintézetben voltam 34 osztályban, 54 tanfolyamon. Pápán a ikth. fiú- és ref. vegyes elemi-iskolákat, Kar­dosréten a községi iskolát, Veszprémben pedig az angol kisasszonyok vezetése alatti elemi es polgári tanintézeteket látogattam meg, az utóbbi helyen az egyházm. főtanfelügyelő úrral végez­tük a látogatást. Küisővaton megtartottam elnöki megbízatás folytán a két rendes tanítói válasz­tást, melyről külön teszek jelentést. A iHnúns s isV. .-iazcüs mindezekben az iskolákban kívánni valót nem hagy. csak a pápai rkih. fiúiskolában találtam egy-két osz­tályban túltömöttséget, míg ez a leányiskolákban ezidőszeriní már megszűnt. Pápa rend. tanácsú város lakosságának meglepően gyors gyarapo­dásának tulajdonítandó ez a körülmény, mely különben a két protestáns iskolánál is váratlanul bekövetkezett, dacára annak, hogy az utolsó 5 év alatt Pápán egyebet sem tettünk, mint csak iskolákat építettünk és tantermeket szaporítottunk, tehát csak uj gond marad az iskola további fejlesztése tekintetében, az iskolafentartó egy­házak különben anyagi erejükben már jelenleg is kimerültek, pedig még a múltak költségeit Csókakő ura. II. Telt-mult az idő, a karácsonyi ünnepek | áhitatos napjai után elkövetkezett a Sylvester est, amelyen minden épkézláb ember egy pár órácskái szokott barátai, ismerősei körében el­tölteni, hogy vidám hangulatban érje az újév első perce. Mert azt tartják, — régebben még inkább, mint most — hogy amilyen hangulat­ban találja az újév a halandó embert, olyan l lészen arra nézve az egész esztendőnek lefolyása. A csókakői várban ismét együtt ülnek a várnagy és a vár őrei. A várnagy özvegyi sor­ban, az őrök még legény sorban lévén, bizony nem kínálkozott számukra valami finom Sylvester esti vacsora. Mindennap főzni restellettek, hát csak úgy kézből falatoztak egy kis szalonnát, sonkát és kenyeret, a mit az alant fekvő falucskából szoktak egy-egy hétre beszerezni. De hát nem is ez a fő a mi a Sylvester esti hangulatot felfokozza, hanem az a mézes bor, a mii ott forr a bográcsban. Alkalmas ital ebben a kutya időben. Mert hát bizony az öreg vár­őrnek karácsony-esti jövendölése nem vált be. Az idő lehetőleg még szigorúbbá vált. A terje­delmes és magas boltíves helyiséget pedig csak az a tűz melegítette, mely ott lobogott a bog­rács alatt. „Tegyetek még egy kupát az asztalra, szólt a várnagy. Mert Szabó uram is benéz hozzánk. Valamelyik nap, hogy kinéztem az erdőre, azt ajánlta, hogy Sylvester estéjén eljön. Valamit megakar nézni a képcsarnokban. Még egyszer és utoljára. így mondta.“ „Különös ember az a Szabó uram“ mondá . az öreg várőr elgondolkozva.“ Mintha nem az j lenne a kinek látszik. Úgy nézem, hogy nem- j csak farkasokra vadászott őkelme egész életében úgy mint most, hanem eleven emberekre is.“ j „Én is úgy hiszem. Valami rettenetes titok lappang a puttyában. Fogadni mernék, hogy valaha nagy úr volt. Minden számbavehető | nevet, kastélyt ismer. Az udvart és udvari szokásokat is. Meg aztán, ha beszél velünk, az mindig olyan leereszkedésforma, ámbátor min- 1 dig barátságos. De hallja! az oldalkapun meg­szólalt a harang, a toronyőr is megadta a jelt, bizonyára most jön.“ Azonban nem az volt. Egy ló patáinak csattogása hallatszott a fagyos udvaron, egy durva hang kérdezősködött a várnagy után; a csarnok ajtaját fölszakitotta valaki, s a betóduló hideg lég okozta pára között egy trabális német lovag alakja jelent meg. „Az ördög nevében“, kezdett kiabálni az idegen: Ez hát a várnagy úr tartózkodási helye? Ez a füstös kutyaól? Lelkemre szép lakás? Kend a várnagy? Alighanem fölfüstöli magát, hogy soká tartson. — No itt van a salvus con- ductusom. Talán ért kend deákul? Én Bremser vagyok. Gróf Cilleynek lovászmestere. Az uram megbízásából utazom. Adjon kend meleg lakást, jó ágyat, jó vacsorát és jó bort. A rosszat megihatja kend maga — úgyis kutyául voltam ellátva a merre jöttem. Moslék étel, csigeré bor Az ördög koronázza meg a kutya magyar feje­ket. No, mit bámul kend olyan sokáig abba a pergameníbe? Láthatja kend, ha szeme van, hogy az áll benne, amit én mondtam. Én meg itt állok. Azt is látja kend. Egy kettő, szállást, vacsorát mondom. „Csak csöndesen, csak csöndesen“ igye­kezett a várnagy a jövevényt csillapítani. „Egy lélekzetre tízfélét is követel kigyeiined, még pedig olyan pallérozatlan módon, hogy éppen­séggel nem néz ki kegyelmed a Ciíley gróf lovászmesterének. Aztán meg itt, a magyar hazában nem szokás a szabad magyarokat lekutyázni. Erre rá vigyázzon kigyeimed. Meg erre nincs is engedetem adva a kísérő levélben. Enni kap kigyeimed, amit mi eszönk Tegyen le és üljön le. Bort is kap, amilyen van. Külön szobát azonban nem adhatok. A vár már 30 év óta lakatlan. A kandallók összedőltek, az ablakok kitöredeztek. Ha melegben kivan lenni kigyeimed, maradjon itt. A tűz nem alszik ki egész éjszaka. Ha azonban aludni akar, arra a célra csak fütetlen szobát adhatok. Azonban a medvebőrök és dunnák maid melegen tartják.. Ezt a mondókáját nyugodtan cs komolyan adta elő a várnagy. S visszaadván Bremsernek a papirt, nem méltatta tovább egy tekintetre sem. Bremser aki eme beszéd alatt látszólag nyugodtan támaszkodott a hosszú kardjára, annak végeztével vad hahotába tört ki.

Next

/
Thumbnails
Contents