Veszprémi Ellenőr, 1909 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1909-01-02 / 1. szám
IT. évfolyam. Teszprém, 1909. faunái* 2. 1. Hz ám. Előfizetés: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: unka CJytörsr: fi. e Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kőkép-utca 13. s; Újév. Veszprém, 1909. január 1. Elérkeztünk ismét az emberi életnek egyik befejezett szakához, melyet maga a természet irt elő, s határozott meg j matematikai pontossággal, hogy földi | tartózkodásunk rövid idejét aszerint meg- j mérhessük, s az időt jól felhasználjuk, ! mert rövid az, mig az örökkévalóságban idő nem, csak időtlen-idő létezik, melynek se kezdete nem volt, se vége nem lészen. Mi sem természetesebb, mint az, hogy az év zárultával minden józanul gondolkodó ember példájára megcsináljuk j az elmúlt év mérlegét, hogy az újév ! folyamán tudjuk magunkat mihez tartani, j cselekedeteinketszabályozni, mert érméikül ! gazdasági es morális téren katasztrófába j rohanhatunk. A mérleget meg is csinálják úgy az állam, mint a község háztartásában meg- I lehetős, sőt messzire terjedő részletességgel, j Beszámol erről a statisztika. Csakhogy j ez a beszámolás legtöbb esetben nem | megbízható, mert nagyon is tág lelki - | ismeretességgel van összeállítva, s ami í a fő, nem von következtetést a jövőre | nézve. ’ j Annak a mérlegnek egyes tételeit azonban mi, polgárok látjuk és érezzük legjobban, legyenek azok akár-a. „Követel“ akár a „Tartozik“ oldalon elkönyvelve. A társadalmi életben is célszerű az év végén a mérleget felállítani, s a feltétlenül mutatkozó „Hiányold‘ pótlásáról a leglelkiismeretesebben gondoskodni. A mi kisvárosi életünkben és háztartásunkban olyanok a viszonyok, — oly kicsinyek és kicsinyesek, oly szűkösek, j oly szegényesek, hogy akár mindennap, s a nap minden órájában meglehet j csinálni a „Bilanz“-oi. Sajnos, hogy . csak azt látjuk belőle, hogy a jóban csak ! nagyon homeopatikus módon részesitet- i tek bennünket, annál több részünk lévén a kellemetlenségekben, a terhek viselésében, minden térén. Felesleges az elmúlt év eseményeit részletezni, s azokat itt rekapitulálni. Mi legalább nem tesszük. Tegye aki akarja, Azt azonban az igazság kedvéért meg kell állapítanánk, hogy városunk kulturális és humánus intézményekben gyarapodott, j s oly haladást ért el, minőt egy évszá- ! zad alatt sem. Azonban giinő áldozatok : árán ?! A közterhek óriási mértékben szaporodtak. Megszázszorozodtak. Nem az j előző évhez viszonyítva, hanem néhány évtizedhez hasonlítva, Természetesen a polgárság, főkép az iparos és kishivatal- noki osztály sinlette ezt meg leginkább, amely teljesen, de egész teljesen tönkre [ ment, elszegényedett. Ehhez nem kell j kommentár, ezt látjuk, tapasztaljuk. Deháí úgy látszik, ezt városunk vezetői, sorsunk- | nak intézői nem tartják ly súlyos bajnak. ! Szegények vagyunk, de jói élűnk, s j urasan megyünk tönkre. Mégis egy jobb jövőbe vetett rémé- j nyünk ne hagyjon el bennünket! Népünk derék, munkás és türelmes. Semmi sem tart örökké! Csak egy kis változás a politikai életben, s egy kis változás városunk mindenható urainak sorában, s a mi sorsunk is jobbra fordul. A jó isten gondoskodik arról, hogy a fák az égig ne nőjjenek. Majd nálunk is másként lészen. Szégyen volna, főkép pedig nagy és általános szerencsétlenség, ha a helyzet nem változnék meg nálunk. Addig is legyen türelmünk, értsük meg egymást, s tartsunk össze végre valahára, a cselszövőkkel és mefí'Sztókkal szemben, s akkor boldogabb lesz a beköszöntött ujesztendő, mint a letűnt régi! Ezt a boldogságot őszinte szívből kívánjuk kedves polgártársainknak. Hupka György. TANÚ G ¥eszprémvármegye népofoaUsügyi állapota, Veszprémvármegye kir. tanfelügyelője az 1908. november hóró! a következőket jelenti: ' Megfordultam Kardosrét és Külsővaí községekben, Pápa és Veszprém rend. tanácsú város iskoláiban, mindössze 11 tanintézetben voltam 34 osztályban, 54 tanfolyamon. Pápán a ikth. fiú- és ref. vegyes elemi-iskolákat, Kardosréten a községi iskolát, Veszprémben pedig az angol kisasszonyok vezetése alatti elemi es polgári tanintézeteket látogattam meg, az utóbbi helyen az egyházm. főtanfelügyelő úrral végeztük a látogatást. Küisővaton megtartottam elnöki megbízatás folytán a két rendes tanítói választást, melyről külön teszek jelentést. A iHnúns s isV. .-iazcüs mindezekben az iskolákban kívánni valót nem hagy. csak a pápai rkih. fiúiskolában találtam egy-két osztályban túltömöttséget, míg ez a leányiskolákban ezidőszeriní már megszűnt. Pápa rend. tanácsú város lakosságának meglepően gyors gyarapodásának tulajdonítandó ez a körülmény, mely különben a két protestáns iskolánál is váratlanul bekövetkezett, dacára annak, hogy az utolsó 5 év alatt Pápán egyebet sem tettünk, mint csak iskolákat építettünk és tantermeket szaporítottunk, tehát csak uj gond marad az iskola további fejlesztése tekintetében, az iskolafentartó egyházak különben anyagi erejükben már jelenleg is kimerültek, pedig még a múltak költségeit Csókakő ura. II. Telt-mult az idő, a karácsonyi ünnepek | áhitatos napjai után elkövetkezett a Sylvester est, amelyen minden épkézláb ember egy pár órácskái szokott barátai, ismerősei körében eltölteni, hogy vidám hangulatban érje az újév első perce. Mert azt tartják, — régebben még inkább, mint most — hogy amilyen hangulatban találja az újév a halandó embert, olyan l lészen arra nézve az egész esztendőnek lefolyása. A csókakői várban ismét együtt ülnek a várnagy és a vár őrei. A várnagy özvegyi sorban, az őrök még legény sorban lévén, bizony nem kínálkozott számukra valami finom Sylvester esti vacsora. Mindennap főzni restellettek, hát csak úgy kézből falatoztak egy kis szalonnát, sonkát és kenyeret, a mit az alant fekvő falucskából szoktak egy-egy hétre beszerezni. De hát nem is ez a fő a mi a Sylvester esti hangulatot felfokozza, hanem az a mézes bor, a mii ott forr a bográcsban. Alkalmas ital ebben a kutya időben. Mert hát bizony az öreg várőrnek karácsony-esti jövendölése nem vált be. Az idő lehetőleg még szigorúbbá vált. A terjedelmes és magas boltíves helyiséget pedig csak az a tűz melegítette, mely ott lobogott a bogrács alatt. „Tegyetek még egy kupát az asztalra, szólt a várnagy. Mert Szabó uram is benéz hozzánk. Valamelyik nap, hogy kinéztem az erdőre, azt ajánlta, hogy Sylvester estéjén eljön. Valamit megakar nézni a képcsarnokban. Még egyszer és utoljára. így mondta.“ „Különös ember az a Szabó uram“ mondá . az öreg várőr elgondolkozva.“ Mintha nem az j lenne a kinek látszik. Úgy nézem, hogy nem- j csak farkasokra vadászott őkelme egész életében úgy mint most, hanem eleven emberekre is.“ j „Én is úgy hiszem. Valami rettenetes titok lappang a puttyában. Fogadni mernék, hogy valaha nagy úr volt. Minden számbavehető | nevet, kastélyt ismer. Az udvart és udvari szokásokat is. Meg aztán, ha beszél velünk, az mindig olyan leereszkedésforma, ámbátor min- 1 dig barátságos. De hallja! az oldalkapun megszólalt a harang, a toronyőr is megadta a jelt, bizonyára most jön.“ Azonban nem az volt. Egy ló patáinak csattogása hallatszott a fagyos udvaron, egy durva hang kérdezősködött a várnagy után; a csarnok ajtaját fölszakitotta valaki, s a betóduló hideg lég okozta pára között egy trabális német lovag alakja jelent meg. „Az ördög nevében“, kezdett kiabálni az idegen: Ez hát a várnagy úr tartózkodási helye? Ez a füstös kutyaól? Lelkemre szép lakás? Kend a várnagy? Alighanem fölfüstöli magát, hogy soká tartson. — No itt van a salvus con- ductusom. Talán ért kend deákul? Én Bremser vagyok. Gróf Cilleynek lovászmestere. Az uram megbízásából utazom. Adjon kend meleg lakást, jó ágyat, jó vacsorát és jó bort. A rosszat megihatja kend maga — úgyis kutyául voltam ellátva a merre jöttem. Moslék étel, csigeré bor Az ördög koronázza meg a kutya magyar fejeket. No, mit bámul kend olyan sokáig abba a pergameníbe? Láthatja kend, ha szeme van, hogy az áll benne, amit én mondtam. Én meg itt állok. Azt is látja kend. Egy kettő, szállást, vacsorát mondom. „Csak csöndesen, csak csöndesen“ igyekezett a várnagy a jövevényt csillapítani. „Egy lélekzetre tízfélét is követel kigyeiined, még pedig olyan pallérozatlan módon, hogy éppenséggel nem néz ki kegyelmed a Ciíley gróf lovászmesterének. Aztán meg itt, a magyar hazában nem szokás a szabad magyarokat lekutyázni. Erre rá vigyázzon kigyeimed. Meg erre nincs is engedetem adva a kísérő levélben. Enni kap kigyeimed, amit mi eszönk Tegyen le és üljön le. Bort is kap, amilyen van. Külön szobát azonban nem adhatok. A vár már 30 év óta lakatlan. A kandallók összedőltek, az ablakok kitöredeztek. Ha melegben kivan lenni kigyeimed, maradjon itt. A tűz nem alszik ki egész éjszaka. Ha azonban aludni akar, arra a célra csak fütetlen szobát adhatok. Azonban a medvebőrök és dunnák maid melegen tartják.. Ezt a mondókáját nyugodtan cs komolyan adta elő a várnagy. S visszaadván Bremsernek a papirt, nem méltatta tovább egy tekintetre sem. Bremser aki eme beszéd alatt látszólag nyugodtan támaszkodott a hosszú kardjára, annak végeztével vad hahotába tört ki.
