Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-12 / 50. szám
4. oidal. (50. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. december 12. Az egyik: Ha sokai akadékoskodik, meg is teszem. Mert ez jól esik nekem és még magának is; de a Szandzsák kiürítése nekem is rossz, meg magának is . . . Érti ? A másik: Nem én. Miért rossz az nekem, ha a szerb meg a csernagorácz szagolgathatják egymást ? Hadd tegyék, ha élvezet nekik az egymás illata. Az egyik: Majd megmondtam mi legyen az illatukkal' Füstölnék föl vele a maga orrát. Azt értettem, hogy ha mi a haderőkkel köztük akadályt nem képezünk, szabadon közlekednek s operálnak ellenünk. A másik: Lássa, csak szépen beszéljen. Akkor én is megértem. Az operátiótól én is félek. A vakbelemet akarták egyszer operálni, j És nem hagytam. Aztán kisült, hogy nincs is. 1 Az egyik: Nincs vakbele? Ugyan ne! beszéljen ilyen zöldeket? Hiszen az mindenkinek van! A másik: Miért ne beszélnék? Mindenki tudja, hogy a nagyságos és méltóságos egyetemi tanár urak akkor is a vakbelet operálják, mikor valakinek a tyúkszeme fáj. Nekem is ez volt. Azért akarták a vakbelemet operálni. Az egyik: Ördög vigye a tyúkszemet. Elég legyen már a sok uras beszédből. Én Boszniáról meg Hercegovináról beszéltem és nem a maga tyúkszeméről. A másik: Igen! És azt mondta, hogy az a két tartomány egy grammatikai kifejezés. Az egyik: Uram ne hagyj! És ennek is lesz plurális szavazata! Ember! hallgasson meg! A másik: Hiszen mindig hallgatom. Az egyik: Fogja be . . . Dehogy hallgat. Hát mondom. Boszniát és Hercegovinát okku- páltuk. A másik: Tudom, de . . . Az egyik: Kérem! . . . Ha jót akar! . . . A másik: Persze, hogy jót akarok. Az egyik: ... okkupáltuk csak pénz és véráldozatta!. A másik: Ezt már mondta. Az egyik: Mondom. Mondom és még százszor is fogom mondani. A másik: Akkor aztán jobb lesz? Az egyik: Ne ingereljen. Okkupáltuk sok pénz és véráidozattai. És most annektáljuk. l Érti? An-nek-tál-jukl A másik: Hát ez más? Az egyik: No most az egyszer okosat kérdezett. Dehogy más. Persze, hogy nem más! Semmi különbség sem lesz a volt és lesz kő- zött, kivéve a szandzsákbeli állapotot. A másik: Evvel a szandzsákkal mindig : megzavar. Az egyik: Hát zavarodjék meg a maga esze. Akkor okkupáltunk. De egyszersmind a szandzsák megszállása által beékeltük magunkat Szerbia és Montenegró közé, hogy ne egyesülhessenek ellenünk. vendégek oszlásakor is Kovács ur kalapja, mint elhagyott, gazdátlan jószág. Ki tudja, milyen következményeket vonhatott volna még maga után ez az éjjeli futás, nem temette volna-e el a borús órák titokzatossága Kovács ur ifjú életét, ha — jó szerencsére — a kasznár bácsi rá nem jön, hogy szóbanforgó ifjú éppen az ő füllentyüs sipkájával cserélte fel a saját kalapját. A cserével csak jól járhatott az ifjú, mert sapka dolgában már nem szűkölködik, de a kasznár bácsi bozontos fején az urfi cilindere csak jelzi a kalap fogalmát. A boldogtalan ifjúnak tehát elő kell kerülnie az operencián túlról is és a fejét teszi ra kasznár bácsi, hogy még ebben az órában közmegelégedésre rendezni fogja a kalapviszonyokat. Tagadhatlan, hogy a kasznár bácsi biztosítékai megnyugtatóig hatottak a kedélyekre és Duci úgy vette észre, Mariska szemeiből is valami jóleső, boldog érzet sugárzott ki a reményre: Kovács ur nem veszett el, mert nem szabad elvesznie. Minden különösebb lelki rázkódás nélkül telt el a nap, a legnyugodtabb lelkiismerettel megáldott aluvásban, és a következő nappalnak derültén megjelent Kovács ur is, bárha sötéten és szomorúan, de mégis a maga valójában és a maga tulajdon kalapjával. Mariska a tökéletes elfogulatlanság ártatlan bátorságával lépett eléje és úgy kérdezte: — Miért tűnt el tegnap olyan hirtelen A másik: És most az ék kipottyant? Az egyik: Már látom, kezd okosan is gondolkodni e plurális fejével. Igenis kipottyant! Es most, hogy annektúlunk, majd szövetkeznek is ellenünk. A másik: De ha már annektálunk, akkor hiába szövetkeznek. Az egyik: Mért hiába? A másik: Mert akkor Boszniában és Hercegovinában mink leszünk mink; eddig mink csak mások voltunk. Az egyik: Most sem leszünk ott mások, mint azelőtt voltunk s azelőtt sem voltunk mások, mint most leszünk. A másik. Ugy-e? Hát akkor minek a háború? Az egyik: Persze, hogy minek? Okkupa- tió vagy Annekció címén vagyunk-e Boszniában? az mindegy. Azért mondom, hogy csak egy grammatikai kifejezés miatt lesz, ha lesz a háború. A másik: Á, á, á! Most már értem. Az egyik: Valahára! Azonban négyszem között megsúgom, hogy mégis van különbség a régi és mostani helyzet között. A másik: Ugye mondtam? Az egyik: Dehogy mondta. Semmit se mondott. Hát a különbség az, hogy míg a szandzsák . . . A másik: Má megint a szandzsák! Az egyik: Ne prézsmitáljon. Mondom, mig a szandzsákban voltak a csapataink, addig fújtunk a szerbekre meg a csernagorácokra. A másik: És most nem fujhatunk? Az egyik: Most majd nekünk fújják azok a nemszeretem nótát, az annekciós-lakodalomhoz. A másik: A csúz fújja föl, a ki ezt csinálta! — Személyt hírek. Szeglethy György polgármester influenzában megbetegedett. Ma már állapota tetemesen javult. — Dr. Csesznák Béla Besztercebánya polgármestere f. hó 9-én városunkban időzött, hogy színházunkat megtekintse. — A Siemens és Schuckert villam- világitási cég igazgatója Stromszky és főmérnöke Justus Artur kedden városunkban időztek, s az utolsó intézkedéseket is megtették, hogy f. hó 12-én, azaz ma, az utcai világítást iegalább 250 lánggal megkezdhessék. — Alakuló közgyűlés. A „Veszprémvár- megyei Magyar Közművelődési Egyesület“ f. é. dec. 14-én d. u. 3 órakor a megyeház nagytermében alakuló közgyűlést tart. — Matiné. A veszprémi rom. kath. főgimnázium Mária-kongregációja f. hó. 8-án Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, szép matinét rendezett a főgimnázium disztermáben, melyet ez alkalommal zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség. A derék ifjak összes műsor- számai kitünően sikerültek. — Gyászrovat. Látos Ferencné szül. Mayer Mária, — Látos Ferencnek a „Magyar Király“ szálloda tulajdonosának neje f. hó 6-án. 60 éves korában elhunyt. — Szalkay Lajos jubileuma. A székesfehérvári színtársulat igazgatója Szalkay Lajos, aki több éven át városunkban is működött szinjeles társulatával, s a legjobb emléket hagyta vissza városunkban, szép ünneplésnek volt tárgya f. hó 10-én Székesfehérváron. A színtársulat tagjai jubileumi előadást rendeztek Szalkay tiszteletére, aki akkor töltötte be szinészkedésé- nek 25. évét. A székesfehérvári közönség szintén melegen érdeklődött az érdemes színigazgató iránt, s ovációkban részesítette, este pedig a színházat zsúfolásig megtöltötte Szinre került az „Ideges nők“ vígjáték. Szalkay sok koszorút, s egyébb emlék ajándékokat kapott. — Kátyúban. Ezen cím alatt megírtuk múlt heti lapszámunkban, hogy a dr Óvári Ferenc által oly szép reményekkel tervezett „Első bakonyi szövőgyár“, vagy ahogy Veszprémben rövidítve mondani szokták, „kapcagyár“ ügye kátyúba jutott. így is van, azaz hogy már bele is fulladt a közönyösség kátyújába, mint a legtöbb üdvös dolog Veszprémben. Nem találkoztak érdeklődök, akik részvényeket jegyeztek volna. Sem Veszprémben, sem Budapesten. Dr. Óvári tehát értekezletre hívta össze hű gárdáját szerdán este a takarékba, hogy a helyzetet feltárja. Megjelentek összesen 10-en s ekkor kijelentette dr. Óvári, hogy a gyár részvényese* hiányában nem alakuihat meg. Mi azt hisszük, hogy dr. Óvári most már a saját erejéből fogja a gyárat megcsinálni, amint ezt az első értekezleten kijelentette. Ám ebből nem lesz semmi, sőt még a hosszu-utcai kis kapcagyárat is el akarja adni dr. Óvári. Tehát igy dőlt dugába ismét egy szép terve kerületünk agilis képviselőjének, aki pedig oly'sokat fáradott az ügy érdekében s városunknak javát akarta. — Városunk rossz vicc-gyártói már kifun- dálták, hogy miért nem akadtak részvényesek a kapcagyárhoz ? Attól féltek, hogy kapcabetyárnak fogják őket elnevezni. — Felolvasás. Mint már multheti lapszámunkban megírtuk, holnap, vasárnap d. u. 4 órakor Herényi József piarista tanár felolvasást tart a gimnázium dísztermében. — Jövő vasárnap, f. hó 20-án pedig Szakáll Gyula tanár tart igen érdekes előadást, „A magyar Anjouk Nápolyban“ cim alatt. — Köszönetnyilvánítás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Vajda Ödön zirczi apátnak, a ki Kelemenhalom és Róbertvölgy pusztákon 10,200 korona költséggel egy-egy uj római katholikus iskolát építtetett, a melybe okleveles rendes vándortanitót nevezett ki, elismerését és köszönetét nyilvánította. — A gőzfürdő-jegyek ára. A fürdő igazgatósága a gőzfürdő-jegyek árát leszállította. A gőzfürdöjegyek árai: 100 drb. 80 kor., 50 drb. 45 kor., 10 drb. 10 kor., mig a pénztárnál közülünk? Kovács ur lassan, vontatott fanyarsággal szűrte a szót: — Nem akartam alkalmatlan lenni. Mariska csak nevetett — De hát miért lett volna alkalmatlan bárkire nézve is? Hiszen a szobáink elég tágasak. Ön is táncolt és én is táncoltam, hol egygyel, hol mással és soha össze sem ütköztünk, úgy tudom. Nagyon jól megfértünk egymás mellett. — De mégis • . . Kegyed haragudott rám, Mariska? Haragudtam? Éj! És ez önt annyira bántotta volna? Hiszen én minden semmiségért megharagszom; ön azt állítja, s az én neheztelésem nem lehet komolyan venni. „Aki haragszik, annak nincs igaza“ . . . A szegény betűk nem bírják visszaadni a hangsúlyozásban, arcjátékban, kézmozdulatokban rejlő, színező, mélyitő erőt. És én nem bírván érzékeltetni ezeket az erőket, talán meg sem értik a hatásnak azt a fokát, melyet e szavak kelteni képesek valának. Mély csend szállt a szobára. Kovács ur összeszoritotta az ajkait, mint igazi férfi, aki a hallgatásban keresi a bölcseségeh Duci a sarokba húzódott, mint a vihart félő madár, mig a néma csendben hangosan támad fel újra Mariska ajkán a szó: De hát ha indokolatlannak, hiábavalónak, gyermeki balgaságnak minősít ön egy érzést, honnan van az mégis, hogy nem tud szabadulni bizonyos bántó visszahatástól, mely a dolgok kapcsán éri? Ej! talán csak nem lelkiismeretfurdalást érez ön? Csak nem ismerte be önmaga előtt, hogy nekem valóban fájdalmat okozott? hogy engem igenis megsértett, és most megérdemelve viseli tettének következményeit? . . . Ha Mariska történetesen klasszikus arcéllel bir és angol szabású ruhát visel, szent bizonyos, hogy Kovács ur e szónoklat hatása alatt jégszoborrá dermed, szivéből örökre kihalván minden melegség; ámde Mariskának nem volt klasszikus arcéle, hanem kerek babaarca, a ruhája sem volt szigorú angol szabású, ellenkezőleg, csipkebetétekkel áttört világoskék blúzt viselt, fehér karjai könyéken alul kiszabadulván a ráncos szövetből. Ily mellékkörülmények közbejátszása munkálhatott arra, hogy Kovács ur nem emelt büszkén homlokot a leányi dacnak, csak sóhajtva csóválgatta e fejét, nézegetvén Mariskát. — Elismerem, hogy megbántottam, — szólt végre — ugyan nem tudok rá emlékezni, mivel és miképen, talán vigyázatlan szóval, merész tekintettel. Tudj’ Isten hogyan, de bizonyosan vétenem kellett maga ellen . . . Ám, ha kegyed az önbeismeréssel, megbánással ki- egyenlithetőnek tartja a sértést, akkor . . . Duci sietett közbevágni: — Akkor szent a béke . . . Mariska kissé összevonta még a szemöl-
