Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-29 / 35. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR (35. szám.) 3. oldal. cikkek elárusitásánál a legnagyobb tisztaságot követelik. Még a köpködés is tilos mindenfelé, s az erre vonatkozó tilalom-táblákkal uton-ut- félen találkozunk. Vasúti kupékban épugy, mint a templomokban Mégis csodáljuk, hogy a jó- izlés és a legelemibb egészségügyi óvintézkedés arcul köpése gyanánt, még oly városokban is, hol vízvezeték van, vendéglőkben és sörödék- ben a vándlival találkozunk! — Hogy mi az a vándli? Egy kis kád, vízzel megtöltve, melyben a poharakat öblögetik, illetve megbuktatják, mielőtt a vendégek által rendelt bort vagy sört a poharakba mérik. Hogy ezeknek a vándliknak víznek csúfolt tartalma miből áll, azt igen sok helyeken, különösen vasár- és ünnepnapokon lehet leginkább megítélni, Bagóié, nyál, s piszokból, mely a vendégek szájáról és bajszáról, nemkülönben a felszolgáló személyek kezeiről a pohaiakra tapad, s innét a vándli vizébe vegyül. S ne gondolja senki, hogy a vándlik eme undok tartalmától az extra szobák kiváltságos vendégei meg vannak kiméivé. Ezek csakúgy megkapják a maguk bací 1 lus-porcióját, mint a söntések egyszerű vendégei, mert vándli minden vendéglőben csak egy van, a kimérő asztal mellett, s ennek sűrű és förtelmes tartalmában csakúgy megbuktatják a tudományos akadémia tagjainak“ poharait, mint a szegény drótostótét. S ez a legszebb egyenlőség. Csak látni kell mi van egy ilyen vándliban? A felszínen ujnyi vastag, s a szivárvány minden színében pompázó nyál és hab. Mégis a sárgaszin, a nikotinlé (bagóié) okozta szín az uralkodó. Szivarhamu, gyufamaradványok stb! De ha csak ez volna az egyedüli baj. Ennél még rosszabb az, hogy a felszolgálásban járatlan, de egyebekben talán eléggé járt, azonban feltétlenül felületes és lelkiismeretlen felszolgáló bájos és nem bájos lények, a vendégek poharait folyton elcserélik. Hogy ez mit jelent, különösen oly napokon, midőn egy-egy helyiségben 150—200 vendég fordul meg, azt felesleges bővebben magyarázni. A vándlinak mint betegségtenyésztő tényezőnek ikertestvére a hánzli. Ez a bizonyos sör-conglomerátum, mely úgy áll elő, hogy a sörös poharakban megmaradt bagós és nem bagós, de feltétlenül nyálos, tehát az egészségre veszélyes maradékokat, a söröshordók aljából leeresztett alja-sörrel, s a csapról a poharakon és a felszolgálók kezein végig folyt, s a földön elhelyezed tálakban, sokszor nagyon is kétes hivatású edényekben felfogott, sokszor kutyák által is megközelített folyadékkal összekeverik, s drága pénzért a szomjas halandóknak felszolgálják. Az ilyen üdítő italokban található, s női és nem női ruhákból, s a padló porából származó állatocskákról naiv vendégeknek azt mondják a kedves, s feltétlenül szavahihető, szakértő felszolgálók, hogy az szurok!? A ba- cüiusterjesztő vándli és hánzli ikertestvéreknek nagyon közeli rokona a péksütemény, abban az állapotban, amelyben az a vendéglőkben és sörödékben fogyasztásra kerül. Ezt a ványadt izü, sápkóros, kicsiny és formátlan süteményt összevissza fogdossák, ropogtatják, maszatolják 1908. augusztus 29. vizitkártyáját a mesterembernek, nem gavalléros módon földre teperték, még az arcát is meg- tapodták. Meg kell adni, hogy a súlyosan bántalmazott férfiú nem ordított, sőt még nem is sírt, csak a fogait emlegette, mintha azt a mesterember kitörte volna. Majd a szeme iránt érdeklődött, de csak röviden, így: — A szemem, a szemem! Aztán elhallgatott, elnyúlt és mi szedtük föl a földről, mert végre is csak segítségére kellett sietnünk szegény kortársunknak. A pincérek kimosták a vértől, a detektív jéggel borogatta, alkoholos kötéseket alkalmazott rá. Nem panaszkodott, szó nélkül tűrte, hogy kezeljük, sőt egy negyed óra múlva, hogy elhelyeztük, leültettük egy asztal mellé, már kávét kért. Suta kézzel kanalazta a kávét és ezenközben megjött a szava: — Méri bántanak engem! Mondá és könnyei lassan megeredtek. — Kit bántok én, bántok én valakit, hogy agyba-főbe vernek engem? Hangosan, panaszosan, öblösen sírt: — Ha sértenék valakit, ha útjába állanék valakinek. És békét hagyok mindenkinek, engem meg bántanak . . . s végre mégis csak megeszik. Láttunk oly esetet, midőn egyik kényes Ízlésű vendég két sóskiflit veit ki, a meg nem állapítható szinü, de kézzelfogható szennyréteggel bevont süteményes kosárból, s az egyikkel a másikról a sót és köménymagot levakarván, ezt az egyiket, a most már teljesen méltó kosárba visszadobta. Hát az a vendég meglehetős nagy malac volt, s erről a vendéglős nem tehet. De a kosár! A kosár? Mit szóljunk egyes vendéglők kicsiny, sötét, piszkos konyháiról? Valóságos méregkeverő konyhákról, melyekben szurtos, kócos- hajú, sokszor beteg pesztonkák csiszegnek- csoszogoak, álmosan az éjszaka fáradalmai után? Csodadolgok kerülnek ki az ilyen piszoktelepekből. S az asztalterítők, és asztalkendők, melyekbe sokszor ftilzsirt is belekennek, s fogaikat beie- törlik, ha ugyan zsebkendőt nem helyettesítenek velük? A smirgli-vei pucolt evőeszközökről ne is szóljunk, melyek a kenyéren és ételeken fekete nyomot hagynak hátra. S a padlók, a sörrel-borral végigfolytatott, fekete padlók! Azt hinnéd, hogy aszfalt, ha a belőlük felszálló áporodott szagú gőz fel nem világosítana. De ki tudná és bírná mind azt a titkos szennyet felsorolni, ami némely vendéglőben összehalmozva van, s az egészségre, az életre leselkedik? Még pedig hatósági felügyelet alatt! Mert talán vannak közegeink, akik a köztisztaságra, s egészségügyre felügyelni kötelesek volnának! Ha már a gyakori és meglepetésszerü vizsgálatokat ezek a közegek nem teljesitik, legalább intézkednének, hogy a vándlikat vízvezetéki csapokkal helyettesítsék, amint ezt több helyiségben látjuk; — hogy az italkimérő asztalok és jégszekrények szabad, nyílt, s a közönség által látható helyen állittasanak fel, nem pedig eldugott piszkos lyukakban, sokszor spanyolfalak vagy kortinák mögött rejtőzködő laboratóriumokban, potyvasztó-konyhákban; — hogy az asztalnemű mindenütt kifogástalanul tiszta legyen! Ha a borbélyokat tudták arra kötelezni, hogy minden vendég elé tiszta kendőt terítsenek, talán a vendéglőket is lehet kényszeríteni, hogy tiszta asztalneműt adjanak. Ez talán fontosabb. Tessék a vendéglőkben tisztaságot teremteni, ez annál inkább is lehetséges, mert hisz úgy az ételeken, főkép pedig az italokon eleget nyernek a vendéglősök. De különben is, a köztisztaság és közegészség megóvása mindenkire kötelező. Az elmondottakon kívül még egyet megrovandó és meg nem tűrhető állapotra figyelmeztetjük a tiszti főorvost és rendőr- kapitányt. Hogyan engedélyezhetnek és véleményezhetnek étkező és ivó helyiségekül oly helyiségeket, melyek feltétlenül egészségtelenek? Bűzös udvar-szurdikokat, csatornanyilások és illemhelyek tőszomszédságában? Nem elegendő néhány leander és ponyva felállítása, ha egyébként bűz és rondaság uralkodik, s még nappal is patkányok tartják circus-mutatványaikat a kerteknek gúnyolt szurdikokban. Az itt felsorolt szabálytalanságok és egészségre veszélyes állapotok megszüntetésére eddig is szükség volt, fokozottan szükség van rá most, midőn a király-gyakorlatok alkalmával oly sok idegen fog városunkban megfordulni. Ha már a polgárság jólétére való tekintetből nem szüntették is meg ezeket a botrányos állapotokat, tegyék meg legalább szégyenérzetből és hiúságból. Nemcsak diadalkapuk és külső díszítések kellenek, belső tisztaság és csinn is kell, mert ennéikül kívül huj, bévül pfuj! A huskartel orvossága. Városunkban állandóak azok a fogyasztási kartelek, melyek a közönség zsebe ellen irányulnak s céljuk nem egyéb, mint az érdek- szövetségek gyors vagyonszerzési mániájának megvalósítása. Nem mondjuk, hogy az ily kartelek fen- állását mészárosainknál is tapasztaltuk, mert ha léteztek is ilyenek, elég ügyesen voltak leplezve, hogy a nagyközönség róluk tudomást nem is szeaezhetett, de tény, hogy a marha árai nagy csökkenése dacára, mintegy megegyezésszel iileg tartották fenn a mészárosok a néhány év előtti, akkor indokolt és a közönség részéről is méltányolt magas árakat. Városok, vármegyék, maga a kormány is évek óta keresik a drágaság mesterséges fokozásának ellenszerét. Makó városa egy órai tanácskozás után megtalálta azt a múlt hetekben. Összehívta a mészárosokat és kijelentette nekik, hogy amennyiben a hús árát' önként le nem szállítanák, a város hatósági mészárszékek felállításával fogja őket erre kényszeríteni. S mert a makói mészárosok látták, hogy ez a fenyegetőzés komoly, egyhangúlag oly összegben állapították meg a hús árát, hogy a fogyasztóközönség a tiz év előtti árak alapján kap jó és olcsó húst. Erre a kartelre a tanács elállóit a városi mészárszékek felállításának tervétől és a polgárság hálás örömmel és elismeréssel fogadta a hatóságnak ez üdvös ténykedését. A makói tanács erélyes közbelépése például szolgálhat, hogy a hatóság céltudatos és erélyes közbenjárása a fogyasztó közönség érdekében is tud megállapodásokat létrehozni. Bennünket e helyen két szempontból érdekel Aáakó dolga. Először is láttunk olyas valamit, ami Veszprémben, az élelmi piacon teljesen ismeretlen: kartelt a fogyasztó közönség javára. Másrészt pedig a makói eset alkalmából vissza kell térnünk a hatósági mészárszékek felállítása iránt indítottak. Veszprém város tanácsának is már hetek óta kezében van az a miniszteri leirat, amely nemcsak a hatósági hússzék, hanem a hatósági mészárszék felállítását is sürgeti. Kell, hogy a városi tanács most már haladéktalanul lásson hozzá a piac megrendszabályozásához, s ezzel kapcsolatosan a hatósági hússzék felállitási huzavonájának megszüntetéséhez, azonban a hatósági mészárszék felálliiásának sürgős kérdését is mielőbb tűzze napirendre. Ezúttal még nem indítványozzuk, hogy városunkban is, mint egyebütt, húsfogyasztási szövetkezetei létesítsenek, mert ez a húsiparosoknak bizonyára érzékeny kárt okozna, amely rövid időn belül, ezen iparág teljes tönkretételét eredményezné. De mivel a hatóságnak érdekében áll, hogy minden polgár tisztességes megélhetést tudjon itt magának biztosítani, közbe kell lépnie a fogyasztó közönség és a húsiparosok közti ellentét eloszlatására. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ha sikerül a békét helyre állítani, a hatósági mészárszékek felállításának ügye felett napirendre térjünk. Ez a mozgalomtól teljesen különálló kérdés, melynek szanálása a szegény néposztály érdekében, tekintettel a tél s ezzel a nyomornak is közeledtére, halasztást nem tűr. Reméljük, hogy a városi tanácsnak a kötelesség által parancsolt fellépésével sikerült a húsháborut leszerelni és békét teremteni, de egyben sietni fog erős kezekkel belenyúlni a piac megrendszabályozásába. WELÜNER GyULA — fogász —ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek, Veszprém, Halpiac. Szerkesztői nyilatkozat. Lapunk f. hó 8-án megjelen számában „A vasárnapi munkaszünetu cim alatt, (—i—) jellel, egyik helybeli jogász munkatársunk tollából, vezércikk jelent meg. Ezen vezércikkünket f. hó 23-án, a Veszprémi Napló cim ii, s Devecserböl ide szerkesztett lap, szintén vezércikk gyanánt, szóról-szóra leközölte, annélkül,
