Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-21 / 12. szám

2. oldal. (12. sz'hn.) Nem elég! Utolsó percben vissza- j vonás, s egyenetlenség bontotta meg az ünneplésre kész, bár amúgy is kis haza­fias csapat sorait. S láttuk kétségbevon- hatlan jeleit a kaszt- és klikk szellemnek, március 15-én, a demokratizmus, a sza­badság, testvériség és egyenlőség ünnepén. És láttuk, hogy még két éve és ta­valy, oly nagy tömegek vettek részt a felvonulásban/hogy még a közbiztonsági közegeket is ki kellett vonultatni, — az idén alig akadt a városi hatóság közül egy-két tisztviselő, aki a polgármester kíséretét képezhette volna. Rövid 60 év után ez elég szomorú és alkalmas a lehangoltság érzetének ter­jedésére, de csak a kishitüeknél. Azok részére, kik a népek és a nem­zet boldogulásába vetett hitüket, lelke­sedésüket még nem vesztették el, legyen a március 15-én tapasztalt közöny im­pulzus arra, hogy tovább is sokat és szakadatlanul dolgozzanak a 48-as nagy j vívmányok, vagyis az általános emberi jogok diadalra jutásának érdekében. (H. Gy.) TAN ÜGY. Veszprém vár megye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő Ajka, Dabrony, Dégh, Ecsi, Fekete, Kerta, Pápa, Szilasbalhás, Vid, Vecse községekben teljesített iskolalátogatások­ról beszámolván, február havi jelentését a kö­vetkezőkben folytatja: Voltam 10 helyen (városban, községben . és pusztán) 19 iskolában, azok 23 osztályában és 104 tanfolyamán, a beiskolázottság kívánni valót nem hágy, a tanítóság ügybuzgóan mű­ködik; a tanítási eredmény mindenütt jelesnek mondható. Megtartottam ezen kiviil a pápai állami tanítóképző-intézet évközi igazgató-tanácsi ülését és jelen voltam a veszprémi muzeum-egyesület választmányi ülésén. Egyébiránt jelentem, hogy a tanítói fel­emelt fizetéskiegészitő és korpótlék iránti kér­vényezőinek tárgyalásán tu! vagyunk; eltárgyal- j tunk ezidőszerint 238 kérvényügyet, ezekre pedig 1 eddig utalványrendelet leérkezett 193, ezen ügyek elintézésében elismerésben is részesül­tünk a vall. és közokt. m. kir. minisztérium részéről, amennyiben az' a f. évi január 25-ről 2985. sz. alatt a vármegyei közigazgatási bi­zottsághoz intézett rendeletében a következőleg VESZPRÉMI ELLENŐR nyilatkozik: „Megelégedésemnek adok kifejezést a felett, hogy a bizottság az uj^ törvény végre­hajtása során tapintatosan módját ejtette az iskolák megfelelő fejlesztésének és szaporításá­nak, mi által az uj törvény célzatai nemcsak az iskolák külső fejlődésében, de belső mun­kásságuk eredményeinek fokozásában is kifeje­zést nyernek ; felkérem a Bizottságot, hogy az iskolaszéki határozatok végrehajtását hasonló ügybuzgósággal ellenőrizni szíveskedjék!“ A m. kir. földmivelésügyi minisztérium országos selyemtenyésztési felügyelősége pedig a selyemtenyésztési és szederfaültetés lelkes felkarolásáért és fejlesztéséért hálás köszönettel adózott: Kiss Lajos kupi ref., Polgár Mihály kiskamondi ág. ev., Korbélyi László tornapin- kóci községi, Lajos Pál bakonymagyarszombat- helyi és Várady Kálmán borsosgyőri ref. nép­tanítóknak. Felterjesztettem a vármegye tanítóinak évi múlt évi hely- és személyváltozásairól szóló táblás kimutatást, továbbá a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának az ifjúsági egyesületek elnökei és taglainak jegyzékét is, végre a vármegyék területén található tanköte­les korú vak gyermekek kimutatásait is; hála az égnek, csak kevés ilyen szerencsétlen van vármegyénkben, amenyiben Oszlopon 1. Kis- jenőn 1 és Pápán 2-őt találtak, összesen tehát 4. A fizetéskiegészitő állami segélyt nem él­vező, ingatlan- és terményilletménynyel biró, 800 koronái meghaladó javadalmazásu tanítók javadalmi jegyzőkönyvének ujabbi értékelése végett a vall. és közokt. m. kir. minisztérium 1907. évi december 20-án 144.000. sz, a, kelt I rendeletével, figyelemmel arra, hogy az 1907. : évi 27. t.-c. végrehajtása tárgyában a f. évi 76.000. sz. a. kiadott utasítás 19. §-a kötele- j zőleg előírja azt, hogy minden tanító részére szabályszerű dijlevél állíttassák ki s figyelembe véve azt, hogy magának a hivatkozott törvény­nek 8-ik §-a mindazon tanítói állásokat érintő- leg, amelyek az 1893: 26. t.-c. alapján állami segélyben nem részesültek, kötelezőleg meg­szabja a tanítói illetmény esetleges alkatrészét képező földjövedelem és terménybeli járandó­ságoknak ott előirt módon történő újraértéke­lését, ami viszont a tanítói illetmények mérvére természetszerű befolyással bir, az ügyek tör- ! vényszerü ellátása és főként a tanítók jólfelfo­gott érdekében nyugdíj-ügyüknek az uj fizetési törvény intentióinak megfelelő rendezhetése vé­gett ezennel kötelezőleg elrendelte, hogy a várni, bizottság mindazon tanítói állásokról, amelyek javadalma az 1893: 26. t.-c. alapján történt értékelés szerint a 800 koronát meg­haladta, hat hónapi záros határidőn belül a hivatkozott törvénycikknek, illetve az Utasítás 19. §-ának megfelelően kiállított s a kántori javadalmat is feltüntető dijlevél egy példányát azzal követelje be, hogy miután ezen dijlevél- nek az Utasítás rendelkezéséhez képest a java­dalmi jegyzőkönyv egyes tételeivel egyeznie kell, ennek a megállapithatása végett a dijlevél­1908. március 21. hez a tanítói állásra vonatkozó javadalmi jegy­zőkönyv is melléklendő, amelyen a törvény 8. §-ának megfelelő értékelésnek keresztülvezetve kell lenni; megkerestük tehát az iskolaszékeket, hogy ezen fenforgó esetben a jelentést a tanító eddigi javadalmazási jegyzőkönyvét és a jelen­legi dijlevelét a vármegye bizottságához küld­jék be. Egyúttal felhívtuk a járási szolgabirókat, higy a tanítói állások javadalmazásáról a csa­tolt régebbi hivatalos javadalmi jegyzőkönyv, jelenlegi dijlevél, nemkülönben az uj jegyző- könyvi nyomtatvány utolsó oldalán bekivánt okmányok alapján a dijlevéltetelek sorjában a 3 példányú uj jegyzőkönyvet vegyenek fel, annak az általuk, valamint az iskolaszéki lelkész­elnök, gondnok, tanító és biró által aláirt 3 példányát okmányostul e helyre terjesszék fel. Megjegyeztetvén, hogy az aláírások meg­történte előtt a főbíró urak a jelenlevőket figyel­meztessék, hogy az adatokért nemcsak szava­tolnak, hanem azok valótlansága esetén, köz- okirathamisitás körülménye is forogna fenn. 2., hogy az esetleges iskolai ingatlan haszonélvezete pénzbeli megálapitásának alap­jául, az összes adók levonásával, a községben hasonló minőségű ingatlanért elérhető haszonbér szolgál, melyhez hozzáadandó a lakosok által az ingatlan megmivelése körül netalán teljesí­tett szolgálmányok pénzbeli értéke; ugyancsak az utolsó öt évi átlagos árak alapján állapítandó meg a tanító által élvezett terményjárandóságok pénzbeli értéke (Lásd 1907. évi XXVII. t.-c. 8. §-át). Ostyasütés, egyházi ruhamosás stb. tételei kijegyzendők. Továbbá jelentem, hogy vármegyénk ipa- rostanonc-iskolai és jelen évben az előbbi éveknél nagyobb segélyekben részesültek, igy nyert a devecseri 700 koronát, a pápai 2000 koronát, a várpalotai 1200 koronát, a vesz­prémi 2400 koronát s a zirci 1200 koronát. Iskoláink jóltevője volt a veszprémi taka­rékpénztár, mely a múlt évi üzleti nyereségből a helybeli népoktatási tan- és nevelőintézetek­nek 1170 koronát juttatott. Március 15-lki ünnepségek. Veszprémben. Több magán- és középü­let zászlódiszt öltött a nagy nap emlékére. A polgárság és társaskörök, elég gyér számban, délelőtt a városházánál gyülekeztek, s Szeglethy György polgármester vezetésével a kegyesrendiek templomába vonultak hálaadó istentiszteletre. Ennek végeztével a Korona nagytermében gyűlt össze körülbelül 200 főnyi ünneplő közönség. Az ünnepélyt a polgármester nyitotta meg, el- térőleg a programúiban megjelölt dr. Csomasz Béla függetlenségi pártelnök helyett, ki az ün­nepélyen megjelent ugyan, de a polgármester kijelentése szerint, rajta kiviil álló okoknál fogva a megnyitó- és záróbeszédet nem tarthatta meg. udvarolt. Őt kisérte haza nem egyszer a tem­plomból, vele táncolt legtöbbet, gyönyörű bok­rétákkal lepte meg a mulatságok előtt ... És ez a leány is olyan különös, olyan érthetetlen tekintettel kereste újra meg újra a teremben, valahányszor helyére kisérte és tovább szőkéit Lajos ... A susogók is kezdtek már duru­zsolni. De hát . . ~ Pámer Lajost is megszállta a nagyravá- gyás ördöge. Katinkát szerette volna; de hát Margit is szép volt és urikisasszony. A váro­siak megbecsülték eddig a tudását meg a pén­zét; de nagyon is észrevette, hogy csak tűrik maguk közt s a fiatalemberek közül is csak 1 azok keresik társaságát, akiknek ő fizet . I A többi megelégszik egy hideg alázszolgájával. | Tiszteletre vágyott, az uritársaság egyen- jogu tagja akart lenni. Hiába dolgoztat 20 le- í génynyel, hiába hozatja a pezsgőt, hiába hu- I zatja a cigánynyal, ha nincs familia. Kérjétek meg tehát Margitot! A két kérő előre látta ennek a bombának ; leszakadását. Ok maguk csodálkoztak legjobban, ; mikor nem Vas Katinkához küldte őket Pámer, Pedig ott bizonyosan szívesen fogadnák őket. Osszenéztek. 1 ekintetük azt látszott mon­dani. tudtuk. Azután megint összenéztek: most mái mit csináljunk? Harmadik pillantásuk: helyre kell igazítani annak a megcsavarodott eszű fiúnak a fejét; ezt a gőgős leányt meg le ' kell főzni. Azért is. — Hallod, barátom, — szólalt meg a városi jegyző, — mi nem megyünk el innen asszony nélkül. Hanem ha belöttyentettek ben­nünket a csávába, huzz is ki most onnan! — Én? De hát hogyan? Nem parancsol­hatok a leánynak. — Nem is arról van szó. Hanem azt mondta a leányod: nézzünk be egy házzal odébb. Nézünk. Szép lány az a kis Katica. Hanem igy nem rukkolhatunk be hozzájuk. Szerencsére nem ismer bennünket. — Kell is oda akkora teketória. Bemutat­játok magatokat, punktum. Örülni fog. — Az kétséges. Mert ő is leány ám és nem rongy, hogy, akkor szedjék elő, mikor foltozni kell. Itt lakik a szomszédban és látha­tott bennünket, mikor idejöttünk. Azt hihetné, j amint igaz is, hogy kosarat kaptunk. No már két kosarat, ha ketten vagyunk is hozzá, el nem cipelünk. — De hát mit tegyek én ebben a dologban? — Eljösz velünk és bemutatsz neki. Azt mondod, hogy mivel mi nem ismertük, hozzád fordultunk, hogy bemutass; azért jöttünk előbb hozzád. Ezt el is fogja hinni. Ha azután ké­sőbb, mikor már megtörtént a kézfogó s ki­pletykálja valaki az igazat . . . — No, no, legyetek nyugodtak. Az én | leányom ezt nem fogja kipletykázni; mert ak­kor nem lesz egy úri kérője sem. Erre mérget merek venni. — Jöjj hát rögtön velünk. — Én is kérem, tekintetes ur, mondá a kereskedő. Ne ez nyomatékos kérés volt, mert a tekintetes ur számlája jócskára megnőtt már a fűszeres boltban. Böstöry még örült is enr.ek a megoldás­nak. Érintetlen marad leányának hírneve, elta­karítja az útból Pámer haragját s olyan szíves­séget tesz a kereskedőnek, ami egyenlő értékű százforint uj kontóval. Jól van hát. Fölkészülődik. Magára veszi ünnepi kabátját. A főjegyző ur, mikor a küszöbön vannak, még azt is odasugja neki: Te, ha meglesz az esküvő, beszélek azzal a Pámerrel; lesz benne becsület, ha éppen szükséged lenne egy kis kölcsönre. — Köszönöm, köszönöm; számitok rá, — mondja Böstöry és megszorítja barátja kezét. Katinka meglepetéssel fogadta az urakat. — De ilyen tisztesség, ilyen ceremónia! Látszik, hogy úri emberek. Bemutattatják előbb magukat és úgy kérik az ő igen szavát. Szendén, reszketve, habozva mondja ki az igen szót. Pedig háromszor is szeretné el­kiáltani: igen, igen, igen! Mikor megviszik a hirt Pámer Lajosnak,

Next

/
Thumbnails
Contents