Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-11 / 2. szám
IIT. évfolyam. Veszprém, 1008. január II. 2. szárit. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá zz előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. A testgyakorlat kérdése a leányoknál. Rég megcáfolhatatlanul eldöntetett már, hogy a testgyakorlatok rendszeres művelése nagy fontossággal bir a fejlődő mindkét nembeli fiatalágra. A mozgás életszükséglet az egészséges szervezetnek, sőt bizonyos esetekben a betegnek gyógyulását mozdítja elő a kellő módon alkalmazott testgyakorlat. Rohanó századunk hova-tovább mindig több követelménnyel lép fel a nevelés terén az iskolával szemben, mert ma már nemcsak az ismeretek tudását, a lélek képzést követeljük az iskolától, de követeljük a fizikum, a testbeni erőssé tételét is a gondjaira bízott ifjúságnak. És ez nagyon természetes, mert a megváltozott életviszonyok, a megélhetés utáni hajsza sok szülőt majdnem egészen elvonja gyermekének nevelésétől. Hogy a testnevelés terén az iskola még nagyon sántit, annyi bizonyos, különben nem követné egyik reform-terv a másikat. Biztos megállapodás egy helyes rendszerben még ma sincs; a kultusz- miniszter csak nemrég küldött ki egy torna-szakférfiút a Svéd-torna tanulmányozására, s ennek eredménye az, hogy a Svéd-torna kísérletként már egy-két iskolában behozatott. Hogy milyen lesz az eredmény, az majd elválik; mert az nem egészen bizonyos, hogy azért mert a Svéd-keztyü vagy a Svéd-gyufa jó a magyarnak, a Svéd-torna is jó legyen. Sajnos, hogy nálunk mindennek jövője van ami idegen, de belenyugszunk, megemésztjük még a Svéd-tornát is, -— úgy is ki vagyunk már forgatva nemzeti mivoltunkból — csak az ifjúság testi fejlettségét vigyék előbbre, mert hogy sat- nyul a nemzedék évről-évre, azt szomorúan tapasztaljuk a sorozásokról kiadott statisztikából. Hogy az erősebb nemhez tartozó fiatalság testnevelési ügyével foglalkoznak és kísérleteznek a minisztériumokban az érthető, mert ez a hadsereg érdeke. De hogy a leánygyermekeknek testi fejlesztésével éppen semmit sem foglalkoznak sem a minisztériumban, sem az iskolában, sem a családi körben — ez érthetetlen. Ha már bebizonyított tény — és az — hogy a testgyakorlatok ejlesztik, erősitik, széppé, plasztikussá te zik a testet, úgy erre a leányoknak is szükségük van; mert lépten-nyomon Iá uk a műveltség lázától tönkretett sápadt, sovány, kicsi, főfájós, ideges leányokat. A mindig változó női toalettek is csak arra valók, hogy fedjék vagy pótolják a női test hibáit; ezért nem tud általánosan divatba jönni a rövid ruha, bár hygienikus szempontból is szükséges volna; mert nagyon sok a ferdén nőtt és túlvékony női láb, mit a hosszú ruha diszkréten elföd. A fűzés káros hatásáról is köteteket Írtak már össze, sőt egy francia orvos — Mar- chal — törvény által akarta a nőket a fűző-hordástól eltiltani, melyre bizonyára forradalom ütött volna ki a hölgyvilágban, mert sajnos, ma még több azon nőknek a száma, akik nem nélkülözhetik, mint akik nélkülözhetik a fűzőt. A fiatal, serdülő leányokat el kell szoktatni a fűzéstől, s a testgyakorlatok rendszeresítésével uj generációt kell nevelni az iskolának, amelynek nem lesz szüksége a fűzésre. A nő nevelésének kérdését nem akarom semmiféle szempontból vitatni, nem az a célja e soroknak, csak arra akarom különösen a szülők figyelmét felhívni, hogy a testgyakorlatok a leánygyermekeknél éppen oly fontos és még sok tekintetben fontosabb is, mint a fiuknál. Meit a fiúgyermek már egyéniségénél fogva is talál módot arra, hogy izom- rendszerét, szervezetét foglalkoztassa; ha például futni akar, hát fut, ha birkózni vkgy pláne verekedni akar (már amilyen a temperamentuma) egyszerűen beleköt valamelyik társába s megvan rögtön a legtermészetesebb és egészséges test- 1 mozgás, mely után lehet hogy összetépett ruhával, de mindenesetre kipirult, egészséges arccal és hatalmas étvágygyal tér haza. De kérdem megteheti-e mindezeket a társadalom bármely osztályához tartozó 10—14 éves leány? Botrány nélkül bizonyára nem. Pedig mindezekre az TÁRCA. A csillagászat a mesék világánál. Irta: Pozsonyi Gábor. A csillagok és járásuk minden időben élénken foglalkoztatták a képzeletet s a csillagászat annyi évezredes fejlődése valóban hü képe az emberi szellem diadalainak. Az astronomia eredete sok tekintetben abc-je is eme tudománynak. Nekünk bőségben vannak zsebóráink, fali óráink, naptáraink; de első ősapáink mind emez időmérő eszközök és módok teljes híjával voltak. Azonban ott volt nekik a Nap és a Hold. Ezek után indul a nép még ma is, noha a nap egyes szakait harangszó is hirdeti a mezei munkásnak. A Nap járása megadta őseinknek az idő-napok egymásutánját, s a holdváltozások jelölték a hónapokat. Évszakok s az évek megújulásai azonban már sokkal hosszabb időközök, hogy sem ezek számára is mindjárt eleinte efféle mértékeket találhattak volna s rájöhettek volna a naptár egybeállítására. Az ősember tehát egy személyben csillagásza is volt önmagának s az első időkben felállított különféle rendszerek hűen visszatükrözik szerzőik eszejárását és vérmérsékletét. Az éj sötétje bizonyára rémülettel töltötte el őseink lelkét. Valamint az anyagi léteit semmiség előzi meg (igaz, hogy követi is szintén), épp úgy éj előzi meg a napot. Az éj a nap eredete, valamint a tél az esztendőé. A Je- nisszei vidéki osztjákok éveiket a hó leesésétől számították, az észak-amerikai irdézek a téltől. A Numidák, Caesar Gallusai, Tacitus Germánjai a napi időközöket az éjek szerint becsülték meg. Különösen fent az éjszakon igen nagy jelentősége volt az éjszakáknak és a skandináv népek felfogása e szerint legkövetkezetesebb s egyszersmind legköltőibb is. „A Nappal az Éjjelnek, Nottnak fia. Az Eddának egyik helye szerint: elől lovagol az Éjjel a (jégsörényü) Rinfax hátán. A paripa reggelre bevégezvén futását, a zablájáról lecsepegő tajtékkal öntözi meg a földet: ez a harmat. Utána jő a Nappal, a (fényes sörényű) Sinfax hátán ; ez a sörény világítja meg az eget és földet.“ Ugyanezen északi népek hite szerint a leghosszabb éjszaka, a téli napforduló éjszakája szülte mind a többieket s az egész világ is egy ilyen hosszú éjszakán teremtetett. Ez okból anyaéjnek nevezték el. Innen van, hogy az éjszaka nőnemű a világ minden (nemet jelző) nyelvén. A téli napfortíulat volt az év legnagyobb ünnepe s egyszersmind az uj év kezdete is. Juulnak is nevezték s egybe esett a helyébe lépett karácsony-ünnepekkel. A khaldeusok azt mondották, hogy a világ az őszi nap-éjegyenkc r keletkezett; ettől fogva hosszabb az éj a napnál. A XVII. században a francia törvényszékek idézéseiket tizennégy éjszaka előtt való megjelenésre szabták. A Hold változatai annyira szembeötlők s ! különféle megjelenéseinek ciklusa elég rövid hogy az idő kényelmes felosztására szolgálhas son. Innen eredt a régi hónap, mely még ma is szerepel a zsidók és mohamedámok naptárában. Mikor a különféle indián-törzsek valami vállalatba akartak fogni, a találkozásrs rendszerint egyik holdtöltét tűzték ki. A tiszta egü országok szép holdvilágos éjszakái szinte hivogatóan kínálkoznak játékok és ünnepek tartására. Az ujholodal félbeszakadtak a mulatságok, hogy az öröm füzével újra föléledjenek, mikor a napnyugta után az ezüstös sarló újra fölcsillant. A régi peruriánok azt mondták, hogy a Hold azon a három napon, ameddig nem látható, meg van halva. Észak-nyugoü Indiában a khassziák azt vélték, hogy a Nap ilyenkor elégeti. Több vad nép a Hold változataiban a férj és feleség civódását látta a Nap és a Hold között: újítóidtól foltéig növekszik, azután fogy a Hold; igy van az ő uralkodásával is otthon; végre is a Nap győzedelmeskedik, elnyeli ellenfelét s a fejét az égre köpi. A régi szlávoknál a Hold hűtlen lett szép hitveséhez, a hajnali csillaghoz ; ezért kell neki most az égen bolyongani. Az észak-amerikai dákoták azl hitték, hogy a Holdat fogytakor kis egerek eszik meg. A polinéziaiak a halottak szellemeivel falatták fel. A hottentották azt mondták, hogy a fogyó Holdnak feje fáj, kezét homlokán tartja és a képe e miatt nem látható. Az eszkimók azt képzelték, hogy a Hold, pályafutása után fáradtságtól és éhségtől kimerülve, egy kis időre nyugodni és ét-
