Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-07 / 10. szám
III. évfolyam. Ves/.iirim, 1008. március 7. ÍO. szám. fiKejELCiiiK nixnKN kokbatox bém'tXx. Előfizetési árak : Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Egy aktuális kérdés. Adalék a husdrágasághoz. Irta : K. G. dr. Dacára, hogy a takarmányhiány folytán a szarvasmarha ára jelentékenyen leszállóit, a hús ára csak csekély mérvben csökkent, s még nagyon is messze áll attól a foktól, — amelyen csak 3 év előtt is állott. Előrelátható pedig az, hogy a hús ára a közel jövőben újból emelkedni fog, tekintet nélkül a legelők állására, s az esetleges takarmánytermésre, s talán soha, esetleg csak évtizedek múltán fog újból leszállani, ami ugyan csekély vigasztalás a mai, éhező nemzedékre. Érdemes, hogy ennek az abnormális állapotnak végső okaival foglalkozzunk, mert manapság annyi jó tanácsot, elméletet, vádat stb. lehet hallani a hus- drágaságot illetőleg, hogy a kevésbbé avatott fogyasztó, valóban nem látja tisztán ezen, már-már végzetessé váló állapot okait, s a kibontakozás lehetőségét. Szükséges tehát, hogy a nagy közönség tájékozódjék, s úgy ez, mint a hatóságok és maga az állam is utat mutasson és módot nyújtson arra, hogy az ország- lakossága azon legszükségesebb tápszert megszerezhesse, mely nélkül erős, egészséges nemzedéket nevelni, előállítani nem lehet! A husdrágaságnak végső okai, általános marhatenyésztő, hizlaló és kereskedelmi viszonyainkban rejlenek. Egyesek visszaélései csak súlyosbíthatták a bajt, de eredetileg nem idézték elő. Ha tehát gyökeresen orvosolni akarjuk, akkor a husdrágaság kérdését általános tenyésztő, hizlaló és kereskedelmi viszonyaink kapcsolatában keli vizsgálgatnunk. E kapcsolatban első sorban is arra a megdöbbentő bizonyosságra jutunk, hogy szarvasmarhatenyésztésünk az utolsó időben veszedelmesen hanyatlott. Az 1895. évi álatszámlálás adatai szerint ugyanis szarvasmarha-állományunk 3 millió 121.326 darabból állott, az 1904. évi szerint pedig 2,968.070 darabból. A két számlálás közt való időben tehát marha- állományunk 150.256 darabbal megfogyott. Ez a hanyatlás annál aggasztóbb, mert az 1895. évben tehén-állományunk oly tekintélyes volt, (1,872.148 darab), hogy a gyors szaporodás reményére jogosított. Az állomány csökkenése természetszerűleg maga után -vonja a szarvas- marha és igy a hús árának emelkedését. Első sorban azt kell vizsgálni tehát, hogy a marhaállomány csökkenésének mik a természetes okai? Legfőbb oka mindenesetre a legelőhiány, helyesebben a meglévő legelők okszerű kihasználásának elmulasztása. Az alföldi legelők a gabonatermelésnek mind nagyobb térfoglalásával eltünedeztek, a közös legelők kiha /.nálását pedig csaknem lehetetlenné teszi az a sokféle vitatkozás, torzsalkodás és ellenségeskedés, amit a községi elöljáróságok, illetve a közbirtokosságok tanácsainak a legeltetés helyére, változtatására, a legeltetés költségeire, a kihajtható állatok számára és a külön legeltetésre vonatkozó határozatai a közbirtokosság tagjai között előidéznek. E nehézségeket még növelik azok a hivatalos beavatkozások, ellenőrzések és vizsgálatok, amiket az állategészség és közrendészet szempontjából az 1894. évi XI!. t.-c. a szolgabirák, községi elöljáróságok és állatorvosok kötelességévé tett. Ä kihajtásokra kötelező hatósági megszámlálás, a későbbi kihajtáskor kötelező hatósági bejelentés, az egy évnél idősebb bikaborjuk nyilvántartása, az elkerített legelők gyakori ellenőrzése, a szigorú állatorvosi vizsgálat, a tapasztalt kihágások nyomozása és büntetése, mind- mind sok hivatalos ceremóniával, lótás- futássál és költséggel jár, úgy, hogy a kisgazda inkább már éves borjúit levágásra adja el, vagy egyáltalában lemond a marhatenyésztésről, semhogy folytonos hivatalos zaktatásnak tegye ki magát. Marha-állományunk apadására kétségtelenül a hosszú időig pusztított száj- és körömfájás is nagy befolyással volt, mely amellett, hogy sok vidék állományát megtizedelte, a kisgazdákat a rekonstruáláshoz szükséges tőkétől is megfosztotta. Az 1905. évben a fogyasztó közönség helyzete az árviszonyok alakulása folytán még rosszabbodott. Az előző évi takarmányinség miatt ugyanis sokkal keTÁRCA. Akkordok. I. Süvöltött a bus őszi szél És hulltak a falevelek, S én jártam, tavaszszal szivemben A hervadó fák közt — veled. Emlékszel-e ? Egy szomorufüz Boritá ránk gyászlombjait. Midőn először átöleltél S ajkamra forrtak ajkaid . . . Ah, most tavasz van ! Ébred minden. A természet, a szerelem . . . És én fájdalmas könnyezéssel Multam, szerelmem temetem . . . II. Oh élet, nézd mit műveltél velem ! Igaz, ifjú vagyok, vig a mosolyom, Piros az arcom, forró a dalom: De a lelkemben dúló gyötrelem. Ah, hogy takargatom aggodalommal, Hogy ne is sejtsék, szivem mily beteg — Hisz nevetnének csak az emberek ! — Titkolom búmat s csak úgy sirok loppal. Oh élet, most léptem be vig körödbe : De már bú és gond örökös osztályrészem. Már évek súlyát, évek kínját érzem, * Gyötört lelkem már meg van öregedve. III. Megszakadt egy húr a lantomon, Mely boldog, hü szerelemről mesélt, Többé már nem a csók, forró gyönyör, De csalódás, kétely viszi lelkem feléd. Oh jöjj hű lantom, régi húrod helyett Újat teszek, mely busán csendül fel És a hangjára könny szökik szemembe, S szivemből bánat visszhangja felel. IV. Mosolygok én és nevetek, Vigan, könnyelműn csevegek. Csak lelkem sir és néha-néha, Nem megy oly vigan, jól a tréfa . . . Táncolok és kacérkodom, S magam boldognak gondolom, De egy könny szememben úgy éget, — Nem bírlak elfeledni téged ! Az idegenek. Irta: I. P. (Kávéházban, reggeli két órakor. Hideg füst tölti be a termet, mely már teljesen megürült. A pincér, egy asztalra dőlve, alszik. Már csak egy villamos lámpa ég : az asztal fölött, amelynél Kyll és Brosz ülnek. Kyll 26 éves ; vézna alak, hanyag, sötét öltözet. Nagyon sápadt. Mélyen fekvő, ábrándos szemek, zilált fekete haj, idegesen megránduló ajkak. Brosz 27 éves, szőke, kissé duzzadt arc, vizenyős kék szemek. Commis voyageur öltözete és mozdulatai.) Brosz (a hamutartóra teszi a kiégett szivart) : jó éjszakát hát . . . Kyll (aki meredten bámul'maga elé, fölriad) : Már el akar menni ? Brosz: Már? Kettőre jár az idő. ügy I sincs itt már senki sem kívülünk. Kyll: Hála istennek — föllélekzem ! Végre I elpusztultak — az ellenségek. Brosz (meglepetve): Ellenségek ? Hiszen ' ön azt mondta, hogy senkit sem ismer itt?! Kyll (idegesen.) Ejh, hát sohasem érzi, mintha mindannyian ellenségeink volnának, a többiek, akik kívülünk még a világon vannak. Brosz (fölkacagva): Nem, valóban. Ilyesmi még sohasem ötlött az eszembe. Kyll (az asztalra támaszkodva, komoran): Én rám úgy nehezedik ez a gondillát, mint a
