Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-29 / 9. szám

2. oldal. (9. sz^ni.)

VESZPRÉMI ELLENŐR

1908. február 29.

senek és a városok háztartásának és pénz- ; ügyeinek rendezése ezzel együttesen történjék.

2. Az 1893. évi VII. törvénycikk 2-ik szakasza, illetve a jelen törvényjavaslat megváltoztatandó olyképpen, hogy az ott föltűn- j tetett tőkekamat-adóra a községek községi pctadőt vethessenek ki.

3. Az állami és törvényhatósági és ál- lanivasuti tisztviselők államadójuk aranyában községi pótadóval megterhelhetők legyenek.

4. A földadó kulcsa változatlanul íön- tartandó.

5. A házbéradó százalék leszállítandó s a házbéradó és házosztályadó egyesítendő.

6. Az életbe léptetni szándékolt jövedelemadó után a városok községi pótadót vethessenek ki.

7. A bor- és húsfogyasztás! adó, vagy a házadő engedtessék át a városoknak.

Ezen határozati javaslatot a magas kormányhoz fogják fejterjeszteni, kérve annak megvalósítását.

Felette kívánatos, hogy ezen határozati javaslat megvalósuljon, s ennek j következtében a városi lakosság terhei | csökkenjenek, s a városi háztartások j rendbe hozassanak.

Reméljük, hogy ez megtörténik, s polgárságunk helyzetén javítani fognak. Erre különösen sürgős intelmül szolgálnak a Budapesten fellépett éhtifiusz esetek. H Gy.

Veszprém, Halpiac.

WELL NE R GyüLA

fogász

ajánlja magát a legjobb és legszebb

műfogak, egész fogsorok

készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra aíatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba.

Javítások díjmentesen eszközöltetnek.

Minden a fogászát körébe vágó műveletek.

Veszprém, Halpiac.

A veszprémvármegyei múzeum köréből.

Értékes ajándékok a veszprémvármegyei múzeumnak.

Veszprémvármegyei múzeumunk a közelmúltból két igen értékes ajándékról számolhat be. Az egyiknek anyaga ama kőemlékek, amelyek székesegyházunk átépítése alkalmából előkerültek s amelyek jelentős archeológiái értéküknél fogva részleges anyagot szolgáltattak ama tudományos leíráshoz, amely a „Veszprémi Hírlap“ hasábjain lát napvilágot s amelyben a magyar kultúra történetében oly előkelő helyen álló székesegyházunknak országos nevű archeológusunk, Ádám Iván kanonok-plébános ur ő | nagysága kitűnő tollával megrajzolt monográfiáját üdvözölhetjük.

Ezek a nagybecsű emlékkincsek Hornig Károly báró megyéspüspökünk elhatározásából örök letétképen megyei múzeumunkban helyeztettek el.

A másik, nem kevésbbé értékes ajándék megbecsülhetetlen alkotó részét teszi múzeumunk legifjabb osztálvznak, a természetrajzinak. Anyaga Veszprémvármegye flórája. Ezt a kincset dr. Pillitz Benőnek, városunk tudós orvosának köszönhetjük, aki ezen adományával a vármegye egész területén évtizedeken át eszközölt gyűjtésének eredményét engedte át a mú- ' zeumnak.

Dr. Pillitz Benő ezen anyagot tudományosan fel is dolgozta, sőt a múzeummal karöltve ; lehetővé tette azt is, hogy a múzeum az immáron szedés alatt álló művel rövid időn belül mint értékes tagilletménnyel kedveskedhetik a veszprémvármegyei múzeumegylet tagjainak.

Vajha a nemes elhatározás ezen két fényes példája serkentené társadalmunknak mennél szélesebb rétegeit a múzeum, mint a nemzeti művelődés szolgálatára rendelt kultúrintézmény érdekeinek istápolására.

A múzeum gyarapodása julius 1 -töl.

Tubák szelence, Takács Szilvesztertől.

Vas sarkantyú, Nagy Sándortól (Szentgál).

2 drb kigyófog, Horváth Bélától.

Fára rajzolt képek, Biró Ilonától.

Könyvek, özv. Klein Bódognétól.

3 római bronzpénz és 2 nyomtatvány, Körmendy józseftő (Ságvár).

Ezüstpénz, 1 pisztoly, 1 puska, 1 szurony, Vá- linth Gyulától.

Budapest régiségei, Budapest főv. közönségétől. Régi pénzek, Csöndes Gyulától (Felső-Őrs). Akvarel (Veszprém látképe), Androvits Imrénétől. Római kőoszlop töredék, dr. Lóczy Lajostól (Csopak).

1 kötet könyv, Metzger Edétől.

Bronz vödörfül, fülgyürü, 5 drb. bronz töredék,

1 vaskés, 1 kapocs, 1 mozaik tégla, 1 súlyzó, Hahn Hermantól (Budapest).

Mamutagyar töredék, női kézimunka, Sándorfy Vilmától.

Régi vasszerszámok, Szűcs Józseftől (Enying).

Kövületek, Rotháuser Dezsőtől.

Mexikói benszülöttek kalapja és” süvege, 2 áldozó pohár az 1906-ban elpusztult san-fran- ciszkói reform, templomból'és 1 a város elpusztulását ábrázoló szinnyomat, Pálfy Lajostól (Várpalota).

1 faragványos bot és 2 katoi.ai okmány, Szau- ter Ignáctól (Noszlop).

Régi pénzek, László Pétertől.

Ezüst pénzek, Schröder Józseftől.

5 füzet, 1 kötet könyv, faragványos bot (Kaukázus), Laczkó Dezsőtől.

Fametszet, csontfaragvány, Riger Jánosnétói.

Régi pénzek (papír 13, réz 12, emlékérem 13), Pupos Károlytól.

Régi magyar disztü, Havranek Jankától (Alcsut).

Papírpénz Stotz Ferenctől.

Vaskés, Csányi Károlytól (Budapest.)

Római ezüstpénz, Takács Szilvesztertől.

3 háló-sulytöredék, 1 kötet könyv, Prugberger Lászlótól (Szombathely.)

1 kókusz tütartó, 1 majolika tányér és csipke, Havranek Lujzától.

Csipke, 1 bronzkori cserép, 1 kvád ezüst, 1 római ezüst- és görög bronz érem, Rhé Gyulától.

1 római és 1 magyar pénz, Somogyi Józseftől (Öskii.)

Koponya, (Tisza meder) és 1 nemesi oklevél Dr. Perényi Józseftől.

Római bronzpénz, Kremi Alajostól.

1 kötet könyv, 1 kép és 2 kézimunka, özvegy Tégl Pálnétól.

2 köt. könyv és 8 fűz., Veszprém vármegyétől.

Régi bronzpénzek, Eibner Józseftől.

Régi bronzpénzek, Hessz Ferenctől.

Corpus Juris, Pettkó Valómétól.

4 karú, vert vasból készült gyertyatartó, (letét), Márkus Jánostól, (Dombóvár.)

Ezüst hajtü (Szentkirályszabadja) Meszes Po- lykarptól.

1 kötet könyv, özv. Gerometa Mihálynétól.

4 kelta vaseszköz és 1 simító kő, Székely Józseftől, (Porva.)

1 kötet könyv, Patzl Jenőtől.

Kőbalta, MeHer Dávidtól, (Tótvázsony.)

32 darab vasszerszám (aranyműves eszközök) 2 régi pénz és 7 régi ékszer Qurikó Domonkostól.

1 kötet könyv, Demjén Mártontól.

jelentem : szíveskedjék rendbehozni a váltókat, mert félóra múlva berobog a vicinális s megesz a fene mindnyájunkat, ha nekiszalad a : tarta'.ékkocsiknak. “

Az ezredorvos a szemeit törülgette, úgy kacagott, a szerencsétlen póttartalékos pedig

folytatta:

— A bakterrel egyáltalában nem birok. Egész nap vergóniázik s diszkrét célzásokat tesz. hogy ő az én voltaképeni fölebbvalóm, : nem a eugszführer, mert ő császári katona, mi ketten Képviseljük a magyar királyi honvédséget. következőleg én egyedül rá hallgassak.

A doktor még mindig nevetett, de a panasz nem ért véget.

— Megölnek a tekintélyükkel s ha válasz !o:< valamit a megjegyzésükre, úgy rám femednek, hogy ehhez képet angyali állapot volt a hajdani nyolc heti kiképeztetésem. Nagyon szépen kérem ezredorvos urat, tegyen va.anv.t az érdekemben, főleg magyarázza me<?, hog> katona vagyok-e jelenleg vagy vasutas, továbbá melyik szabályzathoz vagyunk kötelesek alkalmazkodni?

A doktor ezalatt befejezte a nevetést és hirtelen komoly lett.

~ Az utóbbi kérdés fölötte fogas, erre hamarjában nem tudok válaszolni, de még estére hazaérek és megbeszélem a dolgot.

Inkább az osztálymérnökségnél mél- tózíassék interveniálni, ők jobban átérzik a mi ügyünket.

— Helyes, úgyis van ott jóbarátom.

4 ,A doktor csakugyan szóba hozta odahaza a dolgot, a mérnökök kacagtak egy sort, aztán

jelentést tettek az üzletvezetőségnek, hogy az állapot tényleg visszás, tisztelettel ajánlják a sürgős intézkedést.

A központban a jogügyi osztály egy ambícióval teli és nem sztrájkoló segédfogalma- zója esett aztán neki és megszerkesztette átiratát a kerületi parancsnoksághoz, meghatóan ecsetelve az állomásfőnök kétségbeesett helyzetét, tisztelettel kérve egyben, hogy a „rendkívüli körülményekre való tekintettel, nemkü- lömben az amúgy is megakadt és szükkörü forgalom sikeresebb lebonyolitásábani törekvéseket előmozdítva, méltóztassanak pártfogolni azzal, hogy a főnököt soron kívül nevezzék ki törzsőrmesternek — esetleg a járulékok megvonásával.“

Az üzletvezető azt sem tudta, hol áll a feje ebben a rengeteg zűrzavarban, olvasatlanul aláírta kérelmet s az haladt tovább, rendeltetési helyére.

Az állomáson ezalatt egyre veszedelmesebb mérveket öltött a helyzet, a hadfiak már a vasút vezényleti nyelve fölött disputáltak s egyenruhájuk felette feszült az önérzettől, elfeledve még azt is, hogy ők alapjában véve sztrájkolok, akik megtagadták a hatalmas máv.- nak a szolgálatot.

Minthogy pedig a történet folyamán már többen kacagtak, kacagott a katonaság is, az üzletvezető átiratát látva. Mert hát édes istenem, utóvégre kinek származnék ebből kára, ha a hadtest egyetlen emberének magasabb rendfokozat jut ebben a rendkívüli időben. (Ott vannak a cibil népek, akik ugrálnak protekcióból akkorákat, hogy a káplár és őrnagy

közötti rangsorozatot lehet csak ehhez hasonlítani !) Azonban mivé válhatnék a póttartalékos, aki katonai szolgálatának legelső pillanatában tisztában van vele, hogy ő csillagot csak az égen láthat, a gallérján soha ! A póttartalékos sohsem rukkol előre, az póttartalékos marad, még ha vasúti sztrájk is van, továbbá nem befolyásolja emez alapigazságot állomásfőnöki mivolta sem, ami ilyen esetben mellérendelt, sőt másodrendű kérdés.

Hogy azonban segítsenek a dolgon, mégis kitaláltak valamit. Nevezetesen megengedték az állomásfőnöknek, hogy cibilben végezzen szolgálatot. Tekintse úgy magát, mintha katona volna és ne próbáljon sztrájkolni, különben letartóztatják.

Dehogy akart, eszében sem volt.

Megszabadulván azonban a nyűgétől, korán reggel, mikor kilépett a lakásából, nagyot kiáltott:

— Hallja maga, őrmester! Csak annyit mondok, hogy szolgálatban meg ne lássam vergóniázni, mert kiütöm a képiből a csutakot, akármilyen nagy urnák is képzeli magát. Most pedig vágtasson és hozza rendbe a váltót, mert ha a vicinális nekiütődik a tartalékkocsiknak, kendet eszi meg a fene.

A honvédkáplár szörnyű nagy buzgalommal látott egyszerre neki a söprésnek, a vitéz huszár pedig a létra fokán lovagolt és petróleumot öntött a lámpába. A kard azonban ott lógott az oldalán akkor is.