Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-29 / 9. szám
Ifi. évfolyam. if. szám. Veszprém, IÍÍOH. feliriiár 20. VESZPRÉMI 1IEG.IELEV1K HIDDEN S/OIIBATOV DELI TÁV Előfizetési árak : Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Polgármesterek mozgalma. A „tejjel-mézzel folyó Kánaán“ népe éhezik! Európa éléskamrájában“ éhen halnak az emberek! Magyarország fővárosában, melynek számos közintézményének csodájára jártak, — talán most is járnak — a külföld államférfiai és a társadalmi, s köz- étet kiválóságai, az éhtifusz szedi áldozatait ! Napok előtt ezt a rettenetes hirt vitte szét a villamosáram mindenfelé, hol emberek laknak. Természetes, hogy az állami és közélet vezetői ezen borzasztó hirt a rendelkezésre álló eszközökkel megcáfolni törekedtek, igyekeztek, mert hisz ez kötelességük, a magasabb állam-raisonra való tekintetből, lévén az ilyen hírnek következménye esetleg egy pénzügyi rönkkel egyenlő súlyos. Mi azonban, akik ennek a súlyos anyagi csapásokkal sújtott országnak fiai és lakói vagyunk, tudjuk, hogy a hir való. A nagy, az országos hírlapoknak bizonyára hazafias kötelességük a meglevő, szomorú bajt leplezni, s enyhébb alakban feltálalni., de a kis vidéki sajtó, melynek szava úgyis csak egy-egy megye, legfeljebb kerület határáig hat el, — kötelességet teljesít, midőn ezen ügygyei, illetve okaival, akár csak részben is foglalkozik! Népünk szegény! Sőt több! Koldust A polgárnak ma már semmire sem tellik, még elegendő emberi táplálékra sem, s ennek következtében természetes, hogy a felnövekedő nemzedék s a meglett emberek szervezete .satnya, elgyengült. — Fogékonyabb a betegségekre, s nem elléggé ellentállóképes a zordabb idő, különösen a friss terményekben szűkölködő tél sanyaruságaival szemben. ' Az általános elszegényedés és a gazdasági depravatio okai iránt rég tisztában van mindenki, de ennek rövid utón való megszüntetésére, amint látszik, mindnyájan gyengék vagyunk! Azonban az állapotok úgy, amint most vannak, még sem maradhatnak. Segitsünk tehát ott és úgy, ahol és amint lehet. Az ui adóreform a legjobb alkalom, hogy cselekvésre indítsa polgárságunkat. Amint látszik, történik is már valami, hogy legalább az adózás terén könnyebbségben részesüljenek polgáraink. A vidéki polgármesterek akciójára célzunk. Tudjuk, hogy a rendezett tanácsú városok polgármesterei múlt év szeptember 15-én Esztergomban országos kongresszust tartottak, s ezáltal állandó kapcsolatot teremtettek a vidéki városok között. A kongresszuson, melyen a mi városunk polgármestere is megjelent, oly határozatokat hoztak, melyek, ha testté I válanak, nagy mértékben fognak hozzájárulni a polgárság érdekeinek megvé- delmezéséhez. Az említett kongresszus egy „végrehajtó bizottságok‘ választott, melynek I feladatává tétetett a kormányhoz intézendő feliratok kidolgozása, amelyek értékűében a városok háztartása, a városi tiszt- I viselők nyugdíjügye és fizetése rendezhetnék, nemkülönben a múlt évi kong- í resszus határozatai részben végrehajtat- I nának. Ezen végrehajtó bizottság folyó hó 26-án tartotta meg ülését Budapesten, amelynek tárgyai tehát, mint fentebb említettük,.az esztergomi kongresszus határozatainak hitelesítése és részben való végrehajtása, továbbá a városok házíar- j tásának rendezése tárgyában, valamint a városi tisztviselők nyugdijának és fizetésének rendezési ügyében, a kormányhoz intézendő föliratok megvitatása és megállapítása. Szóba került ezután az uj adóreform, melynek ismertetése után egy határozati javaslatot fogadtak el, mely így í szól: Határozati javaslat 1. Az adóreform mielőbbi megvalósítása sürgős és szükséges, de úgy, hogy a tervezett törvényjavaslat hibái kiküszöbölíesTÁRCA. A régi levél. Rövid levélke: sárguló papíron Egy pár hosszúkás, fekete betű. Leánykéz irta, kis, fehér leánykéz S a levele szomorú, egyszerű. Rongyos papírján halvány már az irás, Sírnak a betűk halvány-oetegen, A levelet már nehéz kibetüzni, Csak annyit látni immár: „Sohasem." Nem olvasom, bár itt fekszik előtttem A régi, sárga, szomorú levél És hosszan nézvén, könny fut a szemembe. S a sok betű ujjongva táncra kél. Régi levél, talán gúnyolsz te is már, Minden sorod kacag és kinevet, Miért is, miért is tudom úgy megsiratni Első álmom, első szerelmemet. Fodor Viktor. Történet egy póttartalékosról, j Irta : Bob. A vasúti sztrájk idejében történt sok minden más kavarodással egyetemben az a história is. Emlékezetes még, hogy egyszerre csak katonák lepték el a vasut-tester s korneuburgi utászok állottak a mozdonyok fütőgépe előtt. Sőt megjelent a hadiparancs is, fegyverbe szólítva a népet, helyesebben uniformisba bujtatva a katona-vasutasokat. így már bajos volt a sztrájk, mert a katonai szabályok szigorúbbak a vasutasokénál s ha a „függelemsértővel“ el- játszszák a hadbíróságok azt a kis komédiát, hogy halálra Ítélik, fél óra múlva aztán kihirdetik előtte a kerületi parancsnok kegyelmét (amely két évi börtönre szól), — itt talán két és fél esztendőt is kaphatott volna a renitens emberfia. Egyik-másik vasúti állomás pompásan is festett ebben az időben. A baka mellett virított a honvéd, következett utánuk az utász meg a huszár s megvalósították arra a rövid időre a magyar nemzet legtitkosabb álmát, a magyar vezényszót. Kis állomások főnökei —ott, ahol nincs fővonal s nem száguldoznak expresszek meg különvonatok — kisemberek szoktak lenni. Úgynevezett ezüstrozettások. Egy ilyen ember egyszer csak elfogja a katonaorvost, régi jó- j akaró földijét és invitálja a belső szobájába. — Ezredorvos urnák alásan jelentem, segítsen valahogy rajtam, mert vagy megbolondulok ebben az állapotban, vagy megszököm innen. — Mi baj ? — Ez a katonamondur. A pályafelvigyázó a negyvenhatosoknál szolgált és tartalékos cugszführer, a bakter honvédkáplár, a hordárunknak is van egy csillaga, de ez huszár volt és most kardot visel. — Miért baj ez ? — kérdezte az ezredorvos, aki még mindig nem értette át a helyzetet. — Csak tessék rajtam végignézni. — Hát aztán mit látok? — Én póttartalékos vagyok, sosem voltam több. Tessék megérteni, hogy póttartalékos ! Az ezredorvos felkacagott, a kétségbeesett ember pedig folytatta: — Mikor reggel megkezdjük a szolgálatot, nekem kaptákba kell vágnom magam és szalutálni vagyok kénytelen igen feszes stel- lungban, a pályafelvigyázónak, a bakternek meg a hordárnak. Jelenleg hadi állapotban élünk s ezt különösen a huszár aknázza ki arcátlanságával, mert tegnap is rámripakodott, hogy a gombjaim nem fényesek. Ha parancsolnom kell valamit, azt úgy vagyok kénytelen megtenni, hogy: „őrmester urnák aiá^an
