Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-15 / 7. szám

MEG JELELIK WI^ÍDEX SZOHB ATOX i> KLI T A X

Előfizetési árak : Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér.

Nyilt-tér garmond sora 40 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Hupka György.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek.

Singer & Co.

(//. Gy.) A tisztességtelen verseny talán sehol oly nagy arányokat nem öltött, mint hazánkban.

Rákfenéje ez iparunk s kereskedelmünknek, melyeket a törvény megvédeni csak alig-alig bir, dacára, hogy tényleg vannak törvényeink, melyek a tisztes ipart és kereskedelmet megvédeni hivatva volnának.

De e téren is úgy vagyunk, mint sok másban, — nem bírjuk a meglevő törvényeket teljességükben végrehajtani, mert jóllehet óriási apparátussal dolgozik az állam, s minden elgondolható és elképzelhető megnyilatkozása állami és társadalmi életünknek, a hivatalnokok légiójával ellátott hivatalok által vezettetik és ellenőriztetik, az ellenőrzés mégis sok téren laza, hézagos!

Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy hosszú évtizedek szomorú el- hagyottsága és elmaradottsága után, az újra életre kelt és felpezsdült állami és társadalmi élet, egyszerre akarván pótolni az önhibánkon kivtil eső mulasztásokat, — igen sokat markolt, s keveset fogott!

Mert hiába, az emberi nem történelme semmi téren sem tűr ugrásokat!

Idő, sok idő kell ahhoz, hogy valamely népnek állami és társadalmi élete, a kultúra mindazon tényezőivel berendezkedjék, melyek a népjogok tudatára

ébredt és a népszabadság teljes birtokában élő emberiség számára szükségesek és megkövetelendők.

így vagyunk az ipartörvénnyel is, mely megalkottatván és életbe lépvén, csakhamar kitűnt, hogy nem alkalmas a tisztes ipar megvédésére és egészséges irányban való továbbfejlesztésére.

E téren is idő kellett, míg az eszmék annyira kijegecesednettek, hogy az ipartörvény hibái mindenki előtt nyilvánvalóvá lettek s az államvezetőség az Ipar- törvény revíziójának szükségét belátva, a revíziót foganatba vette.

Igen ám, csakhogy azon idő alatt, mig a revízió szüksége nyilvánvalóvá lett s megcsináltatott, számos tisztes egzisztencia ment tönkre! Mert a szabadipar védőszárnyai és az ipartörvény hézagos intézkedései mellett, hallatlan mérveket öltött a TiszfessegfSíefi Verseny.

Gyárosaink, kereskedőink, kisiparosaink tudják ezt, de tudja és látja ezt a laikus közönség is, mely . lépten-nyomon tanúja annak, mint károsítják és nyűgözik le tisztességtelen kontárok a valóban tisztességes iparos szakembereket.

Számtalan és fel nem sorolható esetben lehetne állításunkat bizonyítani. — Felesleges! Most csak a tisztességtelen verseny egyik azon nemére és fajára utalunk, mely országszerte dühöng, károsítván úgy a tisztes cégeket, mint főkép a gyanútlan, s kevésbé értelmes falusi népet.

Ez a gépekkel, különösen a gazdasági és varrógépekkel való üzérkedés.

Nem szólunk azokról a géppel kereskedő cégekről, kik saját régi firmájuk alatt, ügynökeik révén, akár így, akár úgy, behálózzák a vidékeket, s kis részletfizetésre, de annál nagyobb árban, váltókra adják a földmives népnek áruikat, jóllehet ez az eljárás sem volna megtűrhető, mert már nem egy kisgazdának okozta végromlását.

De szólunk azokról, kik valamely régi, hires, s jónevü cég nevéhez hasonló nevű céget alapítva, selejtes portékáikat varrják a laikus nép nyakába, számtalan esetben erőszakos, de mindenkor csalárd módon.

A legtöbb ily visszaélés és bűnös mairfpulácló a 'varrógép-kereskedés terén történik.

A napokban jött tudomásunkra egy budapesti cégnek olyatén uzeime, mely méltán megérdemli, hogy széles körben, a sajtó utján leiepieztessék, addig is, mig az illető bűnös, vagy bűnösök méltó jutalmukat el nem veszik!

Ország és világszerte ismeretes a régi, jóhirü Singer & Co. amerikai varrógépgyár, melynek valóban kitűnő gyártmányait úgy palotákban, mint kunyhókTÁRCA.

A boldogság.

Keresem a boldogságot,

Mint kereste annyi már;

Bolygó társat sokat látok,

Mégis az ut oly sivár!

Egyik erre, másik arra,

Pedig mind egy célra tör;

Egy világ, mit mind akarna,

S mit elér: szűk sirgödör.

Ott bolyongok köztük én is A homályos, mély utón ;

Az ő vágyuk az enyém is,

Bár nem érem el, tudom.

Keresem a boldogságot,

S nem találom meg sehol;

Égi üdv után sovárgok S a valóság kész pokol.

Álmodott kéj, hir, dicsőség Délibábját kergetem ;

Éget a tűz, fojt a hőség S nem jut egy hüs csepp nekem.

így epedve, szomju lázban Űzöm álmom csillagát

S elkáprázom, hogy ne lássam A boldogságot magái.

Pedig hogyha nem keresném,

Az ölembe ülne rég;

Csak ne vonna légi eszmény:.

Várna édes feleség !

S mig befognák, mint a hályog, Szemeimet kis kacsók:

Megnyitná a rnenyországot Egy szerelmes, hosszú csók.

Rudnyánszky Gyula.

Fehér liliom.

Irta : Szombath Ernő.

Szobám ablakán át nézem, hogy mily szaporán hullanak alá a kövér esőcseppek. Az utcán egy lélek sem látható; nincs kedve senkinek a bokáig érő sárban mászkálni.

Amint ott elmélyedve, a felhők gyors ira- modását néztem, nagy hirtelen felpattant hátam mögött az ajtó s azon egy térdig sáros alak rohant be. Alig ismertem rá barátomra, Nagy Kálmánra.

— Hát téged mi lelt, hogy igy rohansz be ?

' Barátom szó nélkül rogyott egy székre.

Csak ekkor vettem észre dúlt arcát s egy gondolattól megkapva, meghökk nve néztem reá.

— Te ember, mit tettél ?

— Megöltem Málost!

— Mit mondasz, íe szerencsétlen? Megölted ? És miért ?

Barátom kesernyés hangon fordult felém:

— Miért ? Azt kérdezed, hogy miért ? Hát csak azért, mert megérdemelte.

— De hát mi történt közietek ?

— A kezdetét úgy is tudod. Azt is tudod, hogy Málos mindent megtett, csakhogy Irmát magához hódítsa. Minden aljasságra, minden gonoszságra kész volt, ha látta, hogy azzal nekem árthat, ha azzal engem kisebbíthet. Azon volt, hogy Irma előtt úgy befeketítsen, ahogy csak lehet. Kész volt mindenféle vádat emelni reám, csakhogy elforduljon totem a leány szive. De az szinarany volt! Azon nem fogott a rágalom! Mindezt jól tudod, ugy-e?

— Tudom, Kálmán, csak folytasd.

— Mikor tehát látta, hogy aljas terve sikertelen, fordított egyet a dolgon s most már Irmáról kezdett mindenféle híreket tejjeszteni. A többek között azt is, hogy neki már benső ismeretsége volt a leánynyal, mielőtt még engem ismert volna. Ö már letépte a rózsát, enyém csak a fonnyadt szirom. Ézzel a koholt aljassággal állt elő, de ez volt a veszte ! Életével lakolt e rágalmáért.

— Elég oktalanság volt ez tőled ! Máskép is segíthettél volna e dolgon.

— Nem, barátom, nem tehettem másként ! így kellett ennek történnie s most már meg is történt.