Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-19 / 51. szám
2. oldal. (51. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. december 19. Az alispán pártján levő; de nem tiszviselő- képviselők az ő felszólalásaikban elég tartózkodók voltak a népképviselőkkel szemben. így Kaufmann — Csóti Gcza, a ki a benne rejlő valódi finomságnál fogva őrizte meg szalón — modorát, s dr. Övári is, akit amint látszott, volt választóinak sötét tömege tartott sakkban! Igaz, hogy dr. Óvári a belső izgalomtól csak úgy reszketett, színeket játszott, s rekedtre beszélte magát, de hát nem lehetett kitörni, mert résen, s mindenre készen álltak kérlelhetetlen ellenfelei! Azért az első napi gyűlés nagyobb összetűzés nélkül folyt le, de ami egyes egyedül a ^népképviselők tisztességtudásának, érettségeinek /sr a főispán szelídségének tudható be. Törvényhatósági életünk egén tehát sötét vihar-felhők tornyosulnak. Néhány villám már bevilágította a jövő látképét, mely elég küzdelmesnek mutatkozik. De hát ismételjük, ennek, a megyeházán uralkodó nagy úri gőg és jogosulatlan önkénykedés az oka! Nem hallgathatunk el még egy körülményt, melynek tanúi voltunk a megyegyülésen, s ez ; az, hogy egy oly kiváló erkölcsi testület, s oly ! sok érdemes úri ember jelenlétében egyes fiatal urak, ifjoncok, akik nagyon is kétes jogcímen jelentek meg a tanácskozó teremben, a tiszt- viselők asztalára ültek, s lábaikkal kutyákat harangoztak ki! Ebből az következik, hogy a főispánnak a Bibó Károly által felidézett kavarodás lecsillapítására használt azon megjegyzése „Nem vagyunk korcsmában'', nagyon is időszerű lett volna az asztalt széknek tekintő úrral szemben is! Mindenesetre nagy neveletlenség és arrogancia, csakúgy, mint az újságolvasás a tárgyalás folyamán a főispán szemeláttára. Mint figyelemre méltó jelenséget említjük meg, hogy a közigazgatási tagok választásánál Jókuthy Albert csak 70, dr. Óvári Ferenc pedig 80 szavazatot kapott a beadott 127 szavazatból. Tehát ennek a két bizottsági tagnak népszerű- j sége alaposan megcsökkent. Ezen általános reflexiók után áttérünk a tárgyalás részletes ismertetésére: Főispán fél 10 órakor a gyűlést megnyi- tottnak nyilvánítja, miután előbb a megjelenteket üdvözölte. Megemlékezik ihász Lajos főrendiházi tag és törvényhatósági képviselő haláláról, s rövid, de kiváló szavakkal méltatja az elhunyt nagy érdemeit, s javasolja, hogy ezek jegyzőkönyvben örökittessenek meg, s az elhunyt családjának a vármegye részvéte tolmácsoltassék. Egyhangúlag elfogadják. — Bejelenti főispán, hogy 13-án megtartotta a számonkérő széket, s az egész megyei ügykezelésben a legnagyobb rendet és pontosságot tapasztalta. Az utolsó j közgyűlés óta megvizsgálta az alispáni hivatalt, ! — Micsoda? — horkant föl Podmore. — Meggondolni? És az esketéskor? Billy, ne beszélj nekem. Sohasem hittem volna, hogy ilyen cudar ember vagy. Hogy igy játszottál az én leányom érzéseivel. Most mit csináljon az a lány? Itt áll, az egész világ csúfjára. De ő csak kesereg, megeszi a lelkit, pedig egyebet is tehetne. Bevádolhatna téged, szószegésért, meg házasságtörésért, meg tudom én mi mindenféléért. De én aszondom, ha ő nem teszi, hát megteszem én, meg én, ha csak jóvá nem csinálod valahogy az egészet. Billy elfehéredett. — Semmi dolgom nincs többé Lórival! — mondotta ijedten. Aztán békitőleg folytatta: — Lássa Podmore bácsi, mikor megegyeztünk a Lórival, én nagyon jól tudtam, hogy nem nekem való ez a^ zajos dolog. De hát alig jutottam szóhoz. Nem vehettem e! a lányt, kinevetett volna a világ, kend tudja, miért. A házasság, az szent dolog, ez az én elvem. Nem, ne is beszéljünk róla, nem vehettem el a Lórit — Hát ki akarja, hogy elveda? — tört ki dühösen Podmore. Hiszen azok után, amik történték, nem adnám neked, még ha te magad volnál is az Óperenciás herceg! Nem is arról van szó. Neked elégtételt kell adni, érted-e, ki ken engesztelni a lányt, amiért úgy csúffá tetted. Nekem van egy tervem, amiért idejöttem. Most vagy elfogadod azt a módot, vagy — Hát mi az a mód? — kérdezte a szegény Billy. Ez igy van. Mivelhogy te nyilvánosan az árvaszéket, s az ügyészséget. Mindenütt a legnagyobb rendet állapította meg! Ezután törvényadta jogánál fogva, dr. Lenkei Dániel almádi-i fürdőorvost tiszteletbeli megyei főorvossá, Száva Aladár déghi községi orvost, járási orvossá nevezte ki a főispán. Ezután az elmúlt negyedévről az alispáni jelentést olvassa fel dr. Véghelyi Kálmán megyei főjegyző. A terjedelmes, s a közigazgatás minden ágára kiterjedő jelentés, mint vármegyénk kimagasló eseményét, a király itt-tartózkodását jelöli meg. Megemlíti a jelentés, hogy a király fogadására minden előkészületet, s az utak jókarba helyezése körüli teendőket nagy lelkiismerettel végezték az alkalmazottak. Csodáljuk, hogy ezen „keringöre való felhívás“ dacára sem akadt megyebizottsági tag, aki ezen „lelkiismeretes“ szolgálatért jegyzőkönyvi köszönet megszavazását indítványozta volna az „alkalmazottaknakvagy akár az alispánnak? Bejelenti, hogy a Rudolf szobor leleplezésénél a főispán megjelent és a vármegye nevében koszorút tett a szoborra. Jelenti, hogy az utak és hidak építése a király jövetelére, nem került a megyének pénzébe, mert a kereskedelmi miniszter 30,000, a belügyminiszter 4,000 koronát utalt ki a vármegyének, s egyébb munkálatokra. (Akkor talán maradt is egy kis pénz? A szerk.) A közigazgatási bizottságba megválasztot- j ták Bélák Istvánt 118; dr. Kenessey Pongrácot 108; Sült Józsefet 106; dr. Óvári Ferencet 80 j és Jókuthy Albertet 70 szavazattal. A központi választmányba beválasztották i dr. Cseresnyés Józsefet. Az igazoló választmányban az eddigi tagokat hagyták meg. Az állandó választmányba Schreiner Jánost és Rothauser Lipótot választották meg 67 szavazatokkal, az enyingiek által ajánlott Szűcs Zoltán 37 szavazata ellenében. A járási mező- gazdasági bizottságba beválasztották Kovács Gábor, Lakat János és Smidt János bizottsági tagokat. Az ügyész helyettesítésére az 1909. évre Fodor Gyulát választották meg. A vármegyei állandó bíráló választmányba dr. Kemény Pált; a gazdasági választmányba Rothauser Lipótot; a múzeumi bizottságba Ádám Ivánt választották meg."» Mindezen állásokat eddig boldogult Rainprecht Antal töltötte be. És jól töltötte be. Szentgál község 2 újabb országos vásárt j és hetenkint egy hetivásár tartását kéri. Ezt | az ügyet a törvény értelmében kiadták a győri keresk. és iparkamrának véleményezés végett. A kamara nem tartja szükségesnek a kérelem teljesitését, tekintettel a közel fekvő Veszprém 8 és a környék 38 vásárjára. A hetivásárnak is ellene van. A veszprémmegyei gazdasági egyesület is osztja a győri kamara véleményét. A vármegyei gazdasági előadó, Reé Jenő úgy azt mondottad, hogy nem akarod a Lórit, alkalmat kell neki adni, hogy most ő mondhassa nyilvánosan, hogy ő nem akar téged. Ez az egyetlen módja annak, hogy a világ ne csúfolja őt. Megcsináljuk megint az egész ceremóniát, úgy mint három héttel ezelőtt, ugyanazon embereknek a jelenlétében. Aztán, mikor a pap Lórihoz fordul „Akarod-e ezt az embert?“ — hadd mondhassa a lányom: „Nem akarom!“ Minthogy te tetted, gazember, három hét előtt. Akkor aztán meg van mentve legalább a becsület. De a becsületet meg kell menteni, Billy, aki lelked, van, ezt én mondom neked, én, a család feje. És most kérdezem tőled: Megteszed? — Hát, hiszen . . . nem rossz, nem rossz — bólingatott Billy gondolkodva. — Látja, Jóska bácsi, én beismerem, hogy egy kicsit goromba voltam a Lórival, ott a sok ember előtt. Hát persze, a család becsülete érdekében én is szeretném, ha ezt vissza tudnám csinálni. Hanem ami az elvevést illeti . . . — Nem mondtam-e, hogy oda nem adnám neked ezekután, ha száz zsák aranyad volna is? — kiáltott az öreg Podmore bőszül- ten. — Nem kell nekem ilyen vő, Billy, mint te vagy. En csak azt akarom, hogy módot nyújts a Lórinak, hogy legalább megjelenhessen az emberek szeme előtt, hogy ő kergessen el téged, ne te őt. És ha annyi tisztesség volna benned, mint egy mákszem, hát megteszed. — Hát megteszem, no! — mondotta Billy hatarozottan. És igy történt, hogy egy hét múlva ugyanaz országos vásárokat, mint a hetivásárt meg- adandónak véli, mert Szentgálon már fennálló és még fejlődő ipar is szükségessé teszik a vásárok szaporítását, s az iparosok könnybben beszerezhetik szükségleteiket. Az állandó választmány a győri keresk. kamara és a veszprém- vármegyei gazd. egyesület véleménye szerint, a szentgáliak kérelmét elutasítani javasolja annál- inkább is, mert a kereskedelmi minisztériumban is az az elv uralkodik, hogy inkább kevesbbi- teni kell a vásárokat s nagy kereskedelmi és ipari gócpontokat létesíteni. Nagyon jól mondta erre Csóti Géza bizotts. tag, hogy előbb ipart teremtsen a kormány, aztán ipari gócpontokat! Kovács János és Bartalos István hathatósan pártolják a szentgáliak kérelmét. Szavazásra kerülvén a dolog, 56 szavazattal a vásárok engedélyezését megszavazták 47 szavazat ellen. Ekkor tehát első Ízben szavazták le az állandó választmányt. Mégis azt htsszük, hogy a szení- gáliak nem kapják meg a vásárokat. A határozat felmegy a minisztériumhoz pártolólag, de van ám még más bibi is. Van az alispánnak magánvéleménye, melyet szintén kifejezhet a felterjesztésnél! Az uj vármegyei tűzrendészed szabályrendelet több szakaszát 29 község megváltoztatni kéri. Nevezetesen sérelmesnek találják különösen, a közös szérűk felállítását, a motorikus erővel hajtott gépek eltiltását, a házváltságot, s még néhány jelentéktelenebb szakaszt. A sérelmeket Mohácsy Lajos tolmácsolja részletesen és bátran megmondja, hogy a szabályrendeletben még styláris absurdumok is vannak! Nagy Ádám Mihály csatlakozik Mohácsy Lajos fejtegetéseihez és azon indítványához, hogy a szabályrendelet módosíttassák. Gyakorlat teszi a mestert, s a gyakorlat megmutatta, hogy a szabályrendelet módosításra szorul. Csóthi Géza országgyűlési képviselő szintén amellett van, hogy egyes szakaszai és rendelkezései a szabályrendeletnek módosíttassanak. Dr. Óvári Ferene behatóan védi a szabályrendeletet és sok közbekiáltást provokál. Alispán magyarázza és védi a szabályrendeletet. Dr. Magyar Károly nem tartja célszerűnek, hogy a szabályrendelet, miként Mohácsy javasolta, egy bizottságnak adassék ki átdolgozás végett, mert már a miniszter által jóvá van hagyva. Mohácsy Lajos a zárszó jogával él és kimutatja, hogy igenis vannak a szabályrendeletben styláris abszurdumok Felolvassa a 40-ik szakaszt, mely szintén ilyen torzszülött. Dr. Bibó Károly 1-ső aljegyző, aki az ügyet előadta, rémséges dühbe guruit erre. Belekiabált Mohácsy beszédébe, illemre oktatta, stb., Szűcs Zoltán enyingi ref. lelkészre pedig, aki szintén valami megjegyzést tett a szabályrendeletre, — letorkolta. — S mindezt a főispán jelenlétében, akinek azonban nem' volt egy rendreutasitó azok a vendégek megint összegyűltek a Podmore házában. Senkise hiányzott. Öreg Podmore megint ott elnökölt az ajándékok fölött, ugyanazok az ajándékok voltak. Főtisztelendő Ormsby Molland, aki az egész titkos megegyezésről mitsem tudott, ismét megjelent és ismét előreléptek a jegyesek az ünnepi gyertyák világosságában. A szertartás ugyanolyan ünnepélyes és megható módon kezdődött. Lóri nagymamája ismét sírva fakadt a meghatottságtól. Lóri papája ismét elégedetten vigyorgott. Csak Billy érezte magát ezúttal is épen olyan kényelmetlenül. — Babbit Henrik Vilmos, akarod-e ezt a hajadont házas hitvesedül? — Igen, akarom — szólt Billy nyugodtan. A megkönnyebbülés sóhaja futott át a hallgatóság során. A szertartást folytatták. — Anna Lorinda, akarod-e ezt a férfit házas hitvesedül, valameddig élsz? — Akarom! — mondotta Lóri tiszta hangon. Babbit Billy olyan fehér lett, mint menyasszonyának fátyola. Reszkető kezeivel megrántotta a leány fűzőjének csipkés szalagját. — Lóri, — súgta vadul — azt akartad mondani: „Nem!“ — Hallgass! — súgta vissza a felesége lassú, de szigorú hangon. — Meggondoltam magam! . . . — Imádkozzunk! — szólott főtisztelendő Ormsby Molland.
