Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-28 / 48. szám
2. oldal. (48. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. november 28. olyan pénzügyi és kereskedelmi kapacitások, hogy a tervezettnél tízszer nagyobb vállalatot is képesek volnának létrehozni és prosperáltatni is ! Fel is szólaltak ezek valamennyien s a gyár létesítését nem pártolták. A vállalatot kicsinyesnek. nem elég lucrativnak jelezték. Egész őszintén nem mondták el ott véleményeiket, de később ellesett nyilatkozataik oda konkludáltak, hogy ily bürokratikus modorban, nem szakértő emberekkel az élén, semmi létjogosultsága és értelme egy gyárnak nincsen a részvényesek szempontjából, legfeljebb 1—2 embernek állhat érdekében, akik a jövőre táplálnak esetleg vérmes reményeket. Az értekezleten tehát azonnal nyilvánvalóvá lön, hogy itt részvénytársasági alapon gyár ugyan nem létesül, — már ki. veszprémi emberek pénzéből nem — annál kevésbbé, mert a tervezetnek pénzügyi oldala is egy nagy, s laikusoktól származó — csizmái Ugyanis azt mondja a tervezet: „Egy nagyobb szabású kötő- és szövőgyár vállalat létesittetnék 200,000 koronával, mely összegből gépekre 80,000, gyárépületre és berendezésre 40,000 és forgató tőkére 80,000 koronát számítanak/“ Hát az ilyen „ jött Cink-men tünk 100 frt., etiünk-ittunk 100 frt., summa-summárum 300 írt.-féle számítást komoly, pénzzel dolgozó és becsülettel szerzett pénzüket félteni is tudó emberek nemacceptálnakí Dicfum-factum, agyár ügye megfeneklett! Részvényeket aiig-aiig jegyeztek, legfeljebb néhány baiatonalmádi-i körtag, pedig a részvény aláírási határidő október 31-én le is járt! Most már szólongatják az aláírókat, hogy minden részvény után 30 százalékot fizessenek be a veszprémi takarékpénztárba. Mint a leendő gyár alapitói szerepelnek egy íven Kránitz Kálmán felszentelt püspök, Kubay Hubert, Lakath János, Nay Jakab, Óvári Ferenc, Pillitz Mór, Pósa Endre, Weisz Elek, | s Verner Károly. Ellenben nem szerepe! a déghi gróf Festetics azzal az 500 részvény- nyél, amit velü k ezelőtt néhány héttel a gyár alapitósága megiratott! Déghről nyert rendreutasitó helyreigazítás szerint a hír nem egyébb célzatos hazugságnál. Mi nem tehetünk róla, ha már senkinek hinni nem lehet! Azt lehetne tehát mondani, hogy az Első Bakonyvidéki Kötő- és Szövőgyár R.-T. kátyúba jutott. Nem mondjuk, mert nem hisszük ezután, mit Óvári Ferenc dr. a május 27-iki értekezleten mondott: „Ha pedig részvényesek nem lesznek, magam csinálom meg a gyárat a kormány segítségével!“ Merész szavak, szép szavak. Lehet, hogy be is válnak. Addig azonban a veszprémi nagyságák örülnek, mert kapnak szobalányokat és takarítónőket! Mi a jegjobb és legteljesebb sikert kívánjuk dr. Óvárinak.. Csakhogy a határnapul kitűzött újév veszedelmesen közeleg. Veszprém, Halpiac. WELLNER öyULA fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb müfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Agyuk torkában. Cattaró, 1908. november 20. Majdcsaknem ijedtséggel olvasom a fővárosi lapokból, hogy minő veszedelmes helyzetben vagyunk mi itt Cattaróban? j Azt olvasom, hogy negyven darab külön- ; féle rendszerű ágyú ásít le reánk a kopár j Lovcsen-hegy ormáról, mely Montenegró tulaj- | dona, s honnét igen kényelmes belátás nyílik a kecskepásztorok fővárosába Cettinjébe, hol még túlnyomóan faházak varrnak, s csak a vén Miklós (Nikita) fejedelem konakja, az országház (?) s még egy-két épület van kőből építve, s ahol még csak 1875-ben láttak elősször hintót az akkori orosz cár kegyelméből, ki a fejedelemnek egy üveges hintót ajándékozott. Rossz szájú bécsi és jjesti bakák akik akkor itt voltak állomásozva, azt a viccei csinálták, hogy a szappant és zsebkendőt is akkor ismerték meg a vad kecskeíolvajok, de az első szappan küldeményt megették, nem tudván rendeltetését. Én ezt elhiszem, sőt biztosan állítom, mert láttam, hogy miként mosakodnak azok az ősemberek ! Kiül putrija napkeleti oldalára s egy kis fatálcából az ujja-hegyeivel mosogatja arcát, nyakát és karja alsó-mellső részét, s azután addi" üldögél a napban, mig megszáradt. Ez a nép mosakodása. Hogy az „urak“ hogy mosakodnak, s egyátalán vannak-e urak, nem igen tudom. Én keveset láttam köztük. Egy Zimuncsics nevű kapetánt ismertem, aki a mi királyunktól bizonyos okokból a Ferenc József rendet kapta, de zsebkendőt ez sem használt, s korcsmában az öles nyárson sült birka húsát villa és tányér nélkül ette. Különben nagyon jó fiú volt. Olvastam tehát, hogy negyven ágyú ásít le reánk a Lövéséről, kész minden pillanatban Nikita knyáz parancsára rozsdás szögeket, s tudja Isten mi egyébb titkos anyagokat reánk okádni. Nagy szerencsénk, hogy azok az ágyúk oly sok különféle rendszerűek, s így töltényekkel valószínűleg nem rendelkeznek. Különben mi Cattaróiak azokat az ágyúkat nem látjuk, mert bár tényleg fönn vannak a Lovcse ormán mint biztosan tudjuk, — de szép diszkréten vissza vannak tolva az üteg-állásokba. A fedezetükre kirendelt kecskelopó hadfiak sorsát nem irigylem, mert bár idelenn a tengerparton édes-bájos az idő, fönn a Lövésén tolakodóan fütyülhet a Bóra. Különben ez egy montenegrói kecsketolvajnak stnarn! A Lovcsén rozsdásodó ágyúktól tehát abszolúte nem félünk, sőt szemükbe nevetjük ki értük a hozzánk naponta tömegesen bejövő monrenegróiakat. Mert ők úgy jönnek-mennek nálunk, akárcsak a vámosiak, vagy kádártaiak. Minden ok nélkül átjönnek, hisz közel vannak, s a cattarói lakosság csakúgy mint a ragusai, risanói, egy faj, egy rokonság. Vérbeli rokonok, mert összeházasodnak. Átjönnek tehát hozzánk nézelődni, egy kis szivarvéget szedegetni. S ezt elhiheti bárki is! Egy darab szivarért, egy marék dohányért, a legboldogabb embernek érzi magát a montenegrói. Kire az ördögre lövöldöznének tehát ők? A nép maga eléggé fájlalja a jelenlegi állapotot, mert sok tekintetben meg van nehezítve kis kereskedelmük. De a 40 ágyú azért ott ásítozik és rozsdásodik, s mi nem félünk. A kis Montenegró, melynek lakossága kevesebb mint Budapest Ferenc és József-városé, s katonasága 30—35 ezer, s most már állítólag az 1874-ben tőlünk kiselejtezett Verndl puskákkal van felfegyverkezve, úgy körül van pécézve Dalmát és Hercegóc területen a mi kicsiny, de jól felszerelt váracsainkkal, hogy mukkanni sem tud! Ott vannak sorban Risanó, Perastó, Vcr- mács, Kaminárovics, Gorázda, Trasta /., Trasta II., Drágály, Dudua, Castellastua, stb. Ezek a sziklaváracsok mind megtömve katonákkal, hadi-anyaggal. S úgy ezektől a kis váracsoktól, valamint a cattarói négyesöböl minden pontjától, oly pontosan (centiméterig) vannak kimérve a montenegrói határ, s a körül elterülő terep egyes pontjai, hogy a mi ágyúinkkal 10,000, azaz tízezer lépésről három lövés közűi egyszer-, egy telegtáf oszlopot derékon lehet lőni! A Lovcsén levő tarackok pedig kire és mire ásitoznak? Cattaró ócska, rozzant, piszkos és saját rokonaik által lakott vityillóit nem fogják bántani a kecsketolvajok. Tehát a tengerre, az öbölre ásitoznak? Meddő vállalat. A mi hajóágyúink, melyek közt olyanok is vannak, hogy ember magasságú lövedékük van, melyek 1 és fél métermázsa ekrazittei vannak megtöltve, 12—13 kilométernyire visznek és találnak fedett célpontokat. ne készüljön egyhamar. Nagyon szeretném, ha hosszabb időn át hódolhatnék Madeira legszebb asszonyának. Törtei éppen ekkor fejezte be egy igen nehéz protuberancia-számitást s különösen jó kedvben volt. Ártatlan, tréfás kíváncsiság lepte meg: milyen is lehet az a szép asszony, a kiért egy ilyen sokat próbált öreg lord annyira lelkesül? — Hol lehet látni azt a hölgyet? — kérdezé. — Tartl, csakhogy végre maga is akar látni valamit csillagokon és fényképen kivtil! Jöjjön velem a színházba. És vidáman, karöltve, elmentek. Törtei tárgyilagosan nézegette a közönséget. Egyszer csak a lord izgatottan kezdi rángatni. — Tartl, oda nézzen! Első emelet hatodik páholy. Törtei odanézett és elkiáltotta magát: — Hisz ez az én feleségem! Fel akart rohanni, de mégis észre tért. Hol venné magát az ő felesége Madeirában? Lehetetlenség ez. Annál inkább, mert a bájos hölgy csak a lord mély bókját adta vissza kedves, bár kissé gúnyos biccentéssel, de őt, Törteit észre sem vette. Világos, hogy csak meglepő hasonlatosságról lehet szó. Hanem azért ez is elég volt, hogy a hű férjet egészen felgyújtsa. Lordom, soha ilyen csodát! Hogy őbbé-kevésbé az arcok messze vidékeken ismétlődni szoktak, emlékeztetnek egymásra, azt hosszú utunkon sokszor tapasztaltuk. Ez a hölgy azonban annyira azonos a feleségemmel, mint a Stnus spektruma a Wegáéval. — Ákkor gratulálok magának, Tartl, s teljesen megértem hűségét. Egyúttal kötelességemül érzem, hogy a hölgy iránt táplált szándékaimat visszavonjam. Ennek udvarolni: az ön előjoga. Jöjjön, bemutatom neki. — Hát már ismeri? — Hogyne. Ily tiszteletreméltó aggastyánnak, mint én vagyok, könnyen megy az ismerkedés. Kivált e kis helyen, hol rögtön hire futott, hogy dúsgazdag lord vagyok s egész expedíciót hajókáztatok az óceánon. A lord felvitte Törteit a páholyba, bemutatta a szép asszonynak s kísérőinek, kik csak portugálul beszéltek. A hölgy franciául is tudott s e nyelven társalgóit Törtellel A lord szertartásos tapintattal mihamar kibókolt a páholyból. °Jy híven imádta a feleségét, hogy ettől a hölgytől, kinek nemcsak arca és termete, hanem még rossz franciasága is arra emlékeztette, sehogy sem tudott távozni. A hölgy kellemesnek találta Törteit, s szívesen adott neki engedelmet, hogy ez más- nap tiszteletét tehesse az ő szalmaözvegyi otthonában. , .. Tört,el egész éjjel hánykolódott az öröm- teljes izgalomtól. Voltaképpen a hűségtől. Tízszer is meggyujtotta a villanylámpát s elővette, megnézegette felesége arcképét. — Bámulatos hasonlatosság! — sóhajtá mindannyiszor. S százszor is összecsókolta a fényképet. Tette tiszteletét a hölgynél másnap. Tette marmad- és negyednap. Aztán annyira összebarátkoztak, hogy siilve-főlve mindig együtt voltak. Törtei úgy érezte, hogy hűtlen kicsapongás bűnét követné el a felesége ellen, ha annak madeirái másolatához is nem ragaszkodnék. A lord és tudóstársai most már nagyon dicsérték hitvesi hűségéért. Prof. Glanzmayer egy önmagáról vett példával logice be is bizonyította, hogy Törtei a lehető leghívebb férj a világon. — Én, — mondá a professzor — ha bárhol olyan hölgyre bukkannék, mint Friderika, kerülném az illető hölgyet. Miért? — Mert én hűtlen férj vagyok. Törtei olyan hölgyre bukkanván, mint a felesége, szereti az illető hölgyet. Miért? — Mert ő hű férj. Ha a hölgy nem olyan volna, mint a felesége, úgy kerülné, mint én, ha olyan volna, mint az én feleségem. Quod erat demonstrandum! Egyszóval a tudós vén bűnösök szintén örültek, hogy végre fiatal társuk sem jobb a deákné vásznánál. De vagy három hét múlva a lord mégis igy szólt:
