Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-07 / 45. szám
2. oldal. (45. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. november 7. Először következtek a polgármesteri be- ; jelentések. Polgármester megemlékezett a király itt tartózkodásáról, s hogy a király távozásakor az itt tapasztaltak felett, legnagyobb megelégedését fejezte ki. A közgyűlés elhatározta, hogy a Polgár- mesternek a királyhoz intézett üdvözlő beszédét, valamint a király válaszát szószerint a város jegyzőkönyvében megörökíti. Polgármester indítványozza, hogy miután egy szobrász a király legújabb képmása után a'városnak ajándékba adja a király relifjét, ezen relif alkalmas, messzelátszó helyen valamely kilátó toronnyal kapcsolatban állíttassák fel. A mi nézetünk az, hogy legalkalmasabb volna a relifet a Kilátóhegyen elhelyezni, ahonnét az ott emelendő kilátó-toronyból felséges, í és egyedül álló kilátás nyílik a Balatonra. Polgármester bejelenti, hogy báró Hornig | püspök ő méltóságát, 20 éves jubileuma, s a Lipóí-rend nagy keresztjével való kitüntetése alkalmából a város nevében üdvözölte. Helyeslőleg tudomásul veszik. Bejelenti még, hogy a püspök a szegény | alapra 500 koronát adományozott, a székeskáptalan pedig 800 korona alapítványt tett le, két ' szegényházi egyén ápolására. Bejelenti, hogy az 1911. évben megtartandó országos tűzoltó-szövetségi XVIII. közgyűlés színhelye Veszprém leend. Bejelenti, hogy a kormány Kis-ipar felügyelőséget állított fel Veszprémben. Vezetője Fischer Elemér iparfelügyelő. A földművelésügyi miniszter állattenyésztési felügyelőséget is áilitott fel. Vezetője Kör- mendy Péter. Ezután meleg hangokban emlékezett meg istenben boldogult Rainprecht Antalról, s méltó szavakkal 'emlékezett meg hasznos életéről. Következett ezután a napirend 2—6. pontja, melyet a képviselőtestület elfogad. Nevezetesen az 5 százalékos pótadó. Többek közt felszólal Weisz M. J., aki azt óhajtja, hogy kisebb időre felvett kölcsönöket át keli változtatni Hosszabb lejáratra. Ezáltal kamat megtakaritás érhető el. j Felviiágositják Weisz M. Ignácot, hogy a városra előnyösebb, ha a kölcsön rövidebb idő j aiatt jár le. Perényi Antal és dr. óvári megvannak elégedve a városi gazdálkodással, s a pótadót megszavazzák, mert a város mégis csak halad. Következett a Rátóti stikli. Veszprémnek ugyanis van két olyan országos vásárja, mely több szomszédos község vásárjával összeesik. Emiatt a kora tavasszal dr. Benkő Károly indítványozta, hogy azok a vásárok, vagyis a május 4-ik és augusztus 10-ik napját megelőző hétfői napokon tartatni szokott országas vásárok jövőben április és junius hó utolsó hétfői napjara helyeztessenek. A városi képviselő testület ezt nem hagyta jóvá, amiért is dr. Benkő a határozatot megfelebbezte a vármegyéhez. A vármegye helyeselte dr. Benkő fellebbezését, s annyira belenyúlt a város autonómiájában, hogy véghatározatban kimondotta, s utasította várost, hogy mint ez ügyben egyedül illetékes fórumtól" — a minisztertől kérje dr. Benkő kérésének helybenhagyását. A városi közgyűlésen azonban kitűnt, hogy a vásároknak dr. Benkő, s a megyei gazdasági előadó véleménye szerint való áthelyezése még rosszabb, mert ez esetben 2—3 megyei község vásárjával esnék össze! A Szinpártoló Egyesületnek a színházhoz szükséges villamos transformator felállitási költségeire a közgyűlés 1752 koronát megszavazott. Veszprémvármegye törv. hat. bizottsága a vármegyei múzeum céljaira, a Kaszinóhoz épült Bauer-féle háztelkét építkezés céljaira díjtalanul átengedni kérte! A képviselők nem lévén kellő számmal jelen, ezen ügy tárgyalását a dec. 3-iki közgyűlésre tűzték ki. Ugyancsak a dec. 3-iki közgyűlésre halasztották el Próder Károly- nak a pápai utón levő szélsőház és a Vásártér közt fekvő 641 négyszög öl terület megvétele iránti kérvényét A piacbővítésre megvett házak lebontására és az anyag elhordására pályázat volt hirdetve. A beérkezett pályázatok folytán az épületeket megvették Gyökeres János, Adorján Mór, Horváth János, Szőllösy Mihály. Kötelesek azonban dec. 15-éig a házakat lebontani, a törmeléket elhordani. A gőz- és kádfürdő részv.-társ. élni kívánván szerződésbeli jogával. 12,000 kor. kölcsönt akar felvenni a város jótállása mellett. A közgyűlés kimondja határozatilag, hogy a város a kezességet elvállalja. Friedrich Endre városi mérnök ujabbi 6 havi szabadságot kér. A közgyűlés a szabad- j ságot szeptember 15-től számitólag megadja. ! Helyettesül Bokrossy Jenő mérnököt alkalmazza ! 6 korona napidij mellett. Bokrossy az esküt azonnal le is teszi. Tárgyaltaíott a Weisz Soma nagyvázsonyi lakos mészáros szerződési ajánlata egy hatóságilag ellenőrizendő mészárszék felállítása iránt. Weisz az iparostanonc iskola épületének földszintjén a város által elkészített üzlethelyiségeit j 500 kor. évi bért ajánl, félévenkint előre fizeti, j Kauciót is tett le. Beleegyezik, hogy az egész mészárszéki kezelést a város ellenőrizheti, s hogy ő 20 százaléknál nagyobb jövedelmet ne legyen jogosítva eltenni. A képviselőtestület nagy tetszéssel hagyta jóvá a szerződést, s Weisz most már 48 kiért méri a húst. Megjegyezzük, hogy Weisznak csakis I. rendű húst szabad mérnie. Weisz szerződése ellen egyedül Oblatt Rudolf helybeli mészáros szólalt fel, s kérte, hogy ne engedélyezzék a mészárszéket mert most, mig a marha ára alacsony, Weisz fog húst mérni. De mihelyt fel megy a marha majd ők, — a veszprémi régi mészárosok 2 koronáért fogják adni a húst. A közgyűlés nem ijedt meg Oblatt fenyegetéseitől, s a szerződést jóváhagyta. Még néhány ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Veszprém, Halpiac. WELLNER GyULA fogász Et= ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével iliesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Törvényszék. EsMdtszéki tárgyalások. Első nap, november 3-án. Harangozó Mihály és Zsédenyi Antal vaszari legények elleni, szándékos emberölés büntette vádjának tárgyalása. Elnök: Kövess János kir. itélőbiró. Birák: Beöthy Gábor és Horváth Zoltán. Ügyész: Lányi Sándor dr. A vádlottak védelmében dr. Fischer Miklós és dr. Benkő Károly helyettese, Both Lajos jártak el. A vádlottak padján Harangozó Mihály, egy vaszari parasztlegény és Zsédenyi Antal 23 éves jómódú vaszari parasztgazga ültek, a kik azért kerültek a vádlottak padjára, mert f. évi julius hó 28-án este a korcsmából hazatérve, midőn részegen a földön fekve találták, Horváth Márton ugyancsak vaszari legényt beosontak egy utjukba eső ház istállójába, onnan vasviilákat" hoztak ki és agyonverték az alvó Horváth Mártont, akinek apja Harangozó Mihállyal rossz viszonyban állott. Vádlottak az eszme szerzőségét egymásra tolták. Harangozó Mihály beismerte, hogy az elhalt fejére egyet vagy kettőt ütött, s azt állította, hogy az orvosszakértők által megállapított paraszt, akinek nagy, kék szemei végtelen naiv- ságot árultak el. Nagy fáradsággal a nevetést elfojtva, komolyan folytatta a tizedes: — Öngyilkos őr, fenn a júliusi oszlopnál. Gyorsan elfojtott nevetés tört ki a szobában levők között. Az ágyban fekvő nevető arcukat a paplan alá dugták, akik fegyverüket tisztították, gyorsan a munkára néztek. Paponnet szinte megsemmisülten ismételte: — Fenn a júliusi oszlopnál, mit csináljak ott? — Ez a parancs, — folytatta a tizedes — holnap vasárnap és ekkor igen sok ember megy fel az oszlophoz; némelyek pedig azért, hogy a magasból levessék magukat. Ismeretes’ hogy ez az oszlop úgyszólván az öngyilkosok találkozóhelye. A kormány ezért őrt küld oda, hogy a látogatókra vigyázzon és ha lehet, visszatartsa a leugrástól. Paponnet arca hirtelen elsápadt. — Ugyebár, veszedelmes hely ez, tizedes ur. — Egy kissé; de amellett díszhely, amit önre bíznak, mert Páris legmagasabb őrhelye — Elhozzák legalább a levesem? — Természetesen, de az oszlop oly magasan van, hogy a leves kissé késni fog, jó le^z tehát, ha a kenyerét elviszi. Nyolc órakor felváltják. A tizedes gyorsan távozott, hogy künn kinevethesse magát. Mi mindent csináltak már ezzel az emberrel. A gyakorlótér kulcsa, az ezred esernyője, szóval nincs az a kaszárnyatréfa, amin át nem esett. És holnap a Bastille emlékoszlopánál fog az öngyilkosokra vigyázni. Akármit mondanak is, ez kitűnő áprilisi tréfa! Paponnet másnap reggel,, kenyerével a hóna alatt, csakugyan elindult az oszlophoz. A végtelen hosszú lépcsőkön fáradtan szuszogott. Végre megérkezett. Az emlékoszlop keritésének támaszkodva elnézte a remek panorámát, mely szemei elé tárult. Hamarosan összeszedte magát és apró léptekkel körüljárta az oszlopot, minduntalan széjjelnézve, jönnek-e már az öngyilkosok. A reggeli órákban igen gyéren voltak a látogatók, de később egyre szaporodott az ünneplőbe öltözött emberek. Paponnet állandóan szemmel tartotta őket. Ismételten hallatszott: — Kérem, uram, ne hajoljon annyira át a korláton. A látogatók vállvonogatva, vagy gúnyos mosollyal odébb mentek. Katonák is jöttek más ezredtől, akik csodálkozva néztek a fel s alá járó szokatlan őrszemre. Paponnet félegy felé nagyon nyugtalan lett; a leves még mindig nem jött. Igaz, hogy sokáig is tart, mjg idehozzák. Az ebéd ideje azonban már rég elmult és még mindig senki sem mutatkozott. Szegény Paponnetnek rettenetesen korgott a gyomra és végre is szomorúan evagott egy jókora darabot a magával hozott kenyérből: Alig fejezte be szerény ebédjét, mikor egy magas, sovány nő jelent meg a legutolsó lépcsőfokon. Egyenesen Paponnet felé tartott és megszólította: — Mondja csak kérem, milyen épület az? A kiejtése és ruházata után Ítélve, angol hölgy sovány karjaival a képviselőházra mutatott. Paponnetnek természetesen sejtelme sem volt róla. A hadnagya azonban ismételten megmondotta neki, hogy külünösen idegenekkel szemben ne mutassa magát tudatlannak, határozottan felelt: — Az egy kaszárnya. Ilyen módon folyt azután a tovább a kér- dezősködés és Páris középületeinek magyarázata. A katonai iskola kolostor volt, a lyoni pályaudvar templom és a szenátus színház. Mikor az angol nő befejezte kérdéseit, pénzt vett ki tárcájából és azt a katonának adva, távozott. Negyven sous! Paponnet nem akart hinni szemeinek. Nagyon jövedelmező hely volt ez az öngyilkos őrhely. Pajtásai majd bámulnak, ha este elmeséli. A nap is baj nélkül múlt el. Az öngyilkosok, úgy látszik, sztrájkoltak ma. A látogatok többnyire jámbor családapák voltak, akik gyermekeiknek mutatták a panorámát. öt óra felé azonban megváltozott a helyzet. Öngyilkosok ugyan nem jöttek, de jött hatalmas vihar, eső, jég. A kötelésségtudó Paponnet azonban folytatta körútját; az alant- járók bámulva kérdezték, mit keres ott fenn az a katona.
