Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-07 / 45. szám

2. oldal. (45. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. november 7. Először következtek a polgármesteri be- ; jelentések. Polgármester megemlékezett a király itt tartózkodásáról, s hogy a király távozásakor az itt tapasztaltak felett, legnagyobb megelége­dését fejezte ki. A közgyűlés elhatározta, hogy a Polgár- mesternek a királyhoz intézett üdvözlő beszédét, valamint a király válaszát szószerint a város jegyzőkönyvében megörökíti. Polgármester indítványozza, hogy miután egy szobrász a király legújabb képmása után a'városnak ajándékba adja a király relifjét, ezen relif alkalmas, messzelátszó helyen valamely kilátó toronnyal kapcsolatban állíttassák fel. A mi nézetünk az, hogy legalkalmasabb volna a relifet a Kilátóhegyen elhelyezni, ahon­nét az ott emelendő kilátó-toronyból felséges, í és egyedül álló kilátás nyílik a Balatonra. Polgármester bejelenti, hogy báró Hornig | püspök ő méltóságát, 20 éves jubileuma, s a Lipóí-rend nagy keresztjével való kitüntetése alkalmából a város nevében üdvözölte. Helyeslőleg tudomásul veszik. Bejelenti még, hogy a püspök a szegény | alapra 500 koronát adományozott, a székeskáp­talan pedig 800 korona alapítványt tett le, két ' szegényházi egyén ápolására. Bejelenti, hogy az 1911. évben megtar­tandó országos tűzoltó-szövetségi XVIII. köz­gyűlés színhelye Veszprém leend. Bejelenti, hogy a kormány Kis-ipar fel­ügyelőséget állított fel Veszprémben. Vezetője Fischer Elemér iparfelügyelő. A földművelésügyi miniszter állattenyész­tési felügyelőséget is áilitott fel. Vezetője Kör- mendy Péter. Ezután meleg hangokban emlékezett meg istenben boldogult Rainprecht Antalról, s méltó szavakkal 'emlékezett meg hasznos életéről. Következett ezután a napirend 2—6. pontja, melyet a képviselőtestület elfogad. Nevezetesen az 5 százalékos pótadó. Többek közt felszólal Weisz M. J., aki azt óhajtja, hogy kisebb időre felvett kölcsönöket át keli változtatni Hosszabb lejáratra. Ezáltal kamat megtakaritás érhető el. j Felviiágositják Weisz M. Ignácot, hogy a vá­rosra előnyösebb, ha a kölcsön rövidebb idő j aiatt jár le. Perényi Antal és dr. óvári megvannak elégedve a városi gazdálkodással, s a pótadót megszavazzák, mert a város mégis csak halad. Következett a Rátóti stikli. Veszprémnek ugyanis van két olyan országos vásárja, mely több szomszédos község vásárjával összeesik. Emiatt a kora tavasszal dr. Benkő Károly in­dítványozta, hogy azok a vásárok, vagyis a május 4-ik és augusztus 10-ik napját megelőző hétfői napokon tartatni szokott országas vásá­rok jövőben április és junius hó utolsó hétfői napjara helyeztessenek. A városi képviselő tes­tület ezt nem hagyta jóvá, amiért is dr. Benkő a határozatot megfelebbezte a vármegyéhez. A vármegye helyeselte dr. Benkő fellebbezését, s annyira belenyúlt a város autonómiájában, hogy véghatározatban kimondotta, s utasította várost, hogy mint ez ügyben egyedül illetékes fórum­tól" — a minisztertől kérje dr. Benkő kérésének helybenhagyását. A városi közgyűlésen azonban kitűnt, hogy a vásároknak dr. Benkő, s a megyei gazdasági előadó véleménye szerint való áthelyezése még rosszabb, mert ez esetben 2—3 megyei község vásárjával esnék össze! A Szinpártoló Egyesületnek a színházhoz szükséges villamos transformator felállitási költ­ségeire a közgyűlés 1752 koronát megszavazott. Veszprémvármegye törv. hat. bizottsága a vármegyei múzeum céljaira, a Kaszinóhoz épült Bauer-féle háztelkét építkezés céljaira díjtalanul átengedni kérte! A képviselők nem lévén kellő számmal jelen, ezen ügy tárgyalását a dec. 3-iki közgyűlésre tűzték ki. Ugyancsak a dec. 3-iki közgyűlésre halasztották el Próder Károly- nak a pápai utón levő szélsőház és a Vásár­tér közt fekvő 641 négyszög öl terület megvétele iránti kérvényét A piacbővítésre megvett házak lebontására és az anyag elhordására pályázat volt hirdetve. A beérkezett pályázatok folytán az épületeket megvették Gyökeres János, Adorján Mór, Hor­váth János, Szőllösy Mihály. Kötelesek azonban dec. 15-éig a házakat lebontani, a törmeléket elhordani. A gőz- és kádfürdő részv.-társ. élni kíván­ván szerződésbeli jogával. 12,000 kor. kölcsönt akar felvenni a város jótállása mellett. A köz­gyűlés kimondja határozatilag, hogy a város a kezességet elvállalja. Friedrich Endre városi mérnök ujabbi 6 havi szabadságot kér. A közgyűlés a szabad- j ságot szeptember 15-től számitólag megadja. ! Helyettesül Bokrossy Jenő mérnököt alkalmazza ! 6 korona napidij mellett. Bokrossy az esküt azonnal le is teszi. Tárgyaltaíott a Weisz Soma nagyvázsonyi lakos mészáros szerződési ajánlata egy ható­ságilag ellenőrizendő mészárszék felállítása iránt. Weisz az iparostanonc iskola épületének föld­szintjén a város által elkészített üzlethelyiségeit j 500 kor. évi bért ajánl, félévenkint előre fizeti, j Kauciót is tett le. Beleegyezik, hogy az egész mészárszéki kezelést a város ellenőrizheti, s hogy ő 20 százaléknál nagyobb jövedelmet ne legyen jogosítva eltenni. A képviselőtestület nagy tetszéssel hagyta jóvá a szerződést, s Weisz most már 48 kiért méri a húst. Meg­jegyezzük, hogy Weisznak csakis I. rendű húst szabad mérnie. Weisz szerződése ellen egye­dül Oblatt Rudolf helybeli mészáros szólalt fel, s kérte, hogy ne engedélyezzék a mészárszéket mert most, mig a marha ára alacsony, Weisz fog húst mérni. De mihelyt fel megy a marha majd ők, — a veszprémi régi mészárosok 2 koronáért fogják adni a húst. A közgyűlés nem ijedt meg Oblatt fenyegetéseitől, s a szer­ződést jóváhagyta. Még néhány ügy elintézése után a köz­gyűlés véget ért. Veszprém, Halpiac. WELLNER GyULA fogász Et= ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden cél­nak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével iliesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Törvényszék. EsMdtszéki tárgyalások. Első nap, november 3-án. Harangozó Mihály és Zsédenyi Antal vaszari legények elleni, szándékos emberölés büntette vádjának tárgyalása. Elnök: Kövess János kir. itélőbiró. Birák: Beöthy Gábor és Horváth Zoltán. Ügyész: Lányi Sándor dr. A vádlottak védelmében dr. Fischer Miklós és dr. Benkő Károly helyettese, Both Lajos jártak el. A vádlottak padján Harangozó Mihály, egy vaszari parasztlegény és Zsédenyi Antal 23 éves jómódú vaszari parasztgazga ültek, a kik azért kerültek a vádlottak padjára, mert f. évi julius hó 28-án este a korcsmából haza­térve, midőn részegen a földön fekve találták, Horváth Márton ugyancsak vaszari legényt be­osontak egy utjukba eső ház istállójába, onnan vasviilákat" hoztak ki és agyonverték az alvó Horváth Mártont, akinek apja Harangozó Mi­hállyal rossz viszonyban állott. Vádlottak az eszme szerzőségét egymásra tolták. Harangozó Mihály beismerte, hogy az elhalt fejére egyet vagy kettőt ütött, s azt ál­lította, hogy az orvosszakértők által megállapított paraszt, akinek nagy, kék szemei végtelen naiv- ságot árultak el. Nagy fáradsággal a nevetést elfojtva, ko­molyan folytatta a tizedes: — Öngyilkos őr, fenn a júliusi oszlopnál. Gyorsan elfojtott nevetés tört ki a szobá­ban levők között. Az ágyban fekvő nevető arcukat a paplan alá dugták, akik fegyverüket tisztították, gyorsan a munkára néztek. Paponnet szinte megsemmisülten ismé­telte: — Fenn a júliusi oszlopnál, mit csinál­jak ott? — Ez a parancs, — folytatta a tizedes — holnap vasárnap és ekkor igen sok ember megy fel az oszlophoz; némelyek pedig azért, hogy a magasból levessék magukat. Ismeretes’ hogy ez az oszlop úgyszólván az öngyilkosok talál­kozóhelye. A kormány ezért őrt küld oda, hogy a látogatókra vigyázzon és ha lehet, visszatartsa a leugrástól. Paponnet arca hirtelen elsápadt. — Ugyebár, veszedelmes hely ez, tizedes ur. — Egy kissé; de amellett díszhely, amit önre bíznak, mert Páris legmagasabb őrhelye — Elhozzák legalább a levesem? — Természetesen, de az oszlop oly ma­gasan van, hogy a leves kissé késni fog, jó le^z tehát, ha a kenyerét elviszi. Nyolc órakor felváltják. A tizedes gyorsan távozott, hogy künn kinevethesse magát. Mi mindent csináltak már ezzel az emberrel. A gyakorlótér kulcsa, az ezred esernyője, szóval nincs az a kaszárnya­tréfa, amin át nem esett. És holnap a Bastille emlékoszlopánál fog az öngyilkosokra vigyázni. Akármit mondanak is, ez kitűnő áprilisi tréfa! Paponnet másnap reggel,, kenyerével a hóna alatt, csakugyan elindult az oszlophoz. A végtelen hosszú lépcsőkön fáradtan szuszogott. Végre megérkezett. Az emlékoszlop keritésének támaszkodva elnézte a remek panorámát, mely szemei elé tárult. Hamarosan összeszedte magát és apró léptekkel körüljárta az oszlopot, minduntalan széjjelnézve, jönnek-e már az öngyilkosok. A reggeli órákban igen gyéren voltak a látogatók, de később egyre szaporodott az ün­neplőbe öltözött emberek. Paponnet állandóan szemmel tartotta őket. Ismételten hallatszott: — Kérem, uram, ne hajoljon annyira át a korláton. A látogatók vállvonogatva, vagy gúnyos mosollyal odébb mentek. Katonák is jöttek más ezredtől, akik csodálkozva néztek a fel s alá járó szokatlan őrszemre. Paponnet félegy felé nagyon nyugtalan lett; a leves még mindig nem jött. Igaz, hogy sokáig is tart, mjg idehozzák. Az ebéd ideje azonban már rég elmult és még mindig senki sem mutatkozott. Szegény Paponnetnek rettene­tesen korgott a gyomra és végre is szomorúan evagott egy jókora darabot a magával hozott kenyérből: Alig fejezte be szerény ebédjét, mikor egy magas, sovány nő jelent meg a legutolsó lép­csőfokon. Egyenesen Paponnet felé tartott és megszólította: — Mondja csak kérem, milyen épület az? A kiejtése és ruházata után Ítélve, angol hölgy sovány karjaival a képviselőházra mutatott. Paponnetnek természetesen sejtelme sem volt róla. A hadnagya azonban ismételten meg­mondotta neki, hogy külünösen idegenekkel szemben ne mutassa magát tudatlannak, hatá­rozottan felelt: — Az egy kaszárnya. Ilyen módon folyt azután a tovább a kér- dezősködés és Páris középületeinek magyarázata. A katonai iskola kolostor volt, a lyoni pálya­udvar templom és a szenátus színház. Mikor az angol nő befejezte kérdéseit, pénzt vett ki tár­cájából és azt a katonának adva, távozott. Negyven sous! Paponnet nem akart hinni szemeinek. Nagyon jövedelmező hely volt ez az öngyilkos őrhely. Pajtásai majd bámulnak, ha este elmeséli. A nap is baj nélkül múlt el. Az öngyilkosok, úgy látszik, sztrájkoltak ma. A látogatok többnyire jámbor családapák voltak, akik gyermekeiknek mutatták a panorámát. öt óra felé azonban megváltozott a hely­zet. Öngyilkosok ugyan nem jöttek, de jött hatalmas vihar, eső, jég. A kötelésségtudó Paponnet azonban folytatta körútját; az alant- járók bámulva kérdezték, mit keres ott fenn az a katona.

Next

/
Thumbnails
Contents