Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-07 / 45. szám
III. évfolyam. Veszprém, IÖÖ8. november 7. 4 5. sz«.?§■•. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kökép-utca 13. szám. Előfizetés: Egy évre 12 kor., félévre 6’kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 24 fillér. A földmivelési kamarák ügye. A magyar gazdák előtt Ismeretes az a mozgalom, mely már mintegy húsz év előtt keletkezett és arra irányult, hogy végre a magyar mezőgazdaság legközvetlenebb érdekeltjei a gazdák is autonómiával biró szervezetbe tömörittessenek és ennek révén a magyar mezőgazdaság ügye is megfelelő érdekképviseletet nyem jen, aként amint ezt az ipar és kereskedelem 1868. óta bírja az ő iparkamaráiban és bizonyos mértékig hivatalos jellegű ipartestületeiben Első Ízben 1878-ba-n Székesfehérvárott merült fel ez ügyre vonatkozó konkrét javaslat az ugyanakkor ott megtartott országos gazdakongresszuson. Azóta alig múlt el év, hogy a magyar gazdatársadalmi testületek e kérdés megoldását ne szorgalmazták volna. így legutóbb a nagyváradi, pécsi országos gazda-kongresszusok is foglalkoztak a mezőgazdasági érdekképviselet létesítésének kérdésével és már a múlt év folyamán egész határozott formában ki is domborodott a gazdák óhaja, melynek következménye volt, hogy Darányi Ignác főldmivelésügyi miniszter megbízta Rubi- nek Gyulát az „Országos Magyar Gazda Egyesület“ igazgatóját, Bernát Istvánt a „Magyar Gazda Szövetség“ igazgatóját azzal, hogy dolgozzák ki a mezőgazda- sági érdekképviselet szervezéséről és a főldmivelésügyi kamarák megalkotásáról szóló törvényjavaslatot. A magyar gazda-társadalomnak két vezér alakja el is készítették ezen törvényjavaslatot és még junius hó folyamán teljes szövegében nyilvánosságra is jutott az a parádi gazdakongresszus alkalmából. Ugyancsak az 0,. M. G. E. a javaslat szószerinti szövegét még a nyár folyaAmárusz. Kolostorban nőtt fel. Mióta él ott? Nem tudta. — Bűnös szerelem szülötte: Mindjárt pólyából úgy került oda. S mert ez keserves egy sors, elnevezték Amárusznak. — Nagy, sápadt ifjúvá nőtt; Úgy élt ott szótlan, gondolkodva mindig És mindig földre sütve bús szemét. Mintha a földnek a szivébe nézne . . . S egyszer, mély csöndü holdas éjszakán így szólt Istenhez: „Minden szenvedésem, Egész lemondó életem dijába Kegyül csak azt az egyet kérem én: Mondd meg, mikor kell meghalnom nekem!“ Alig hogy ajkán fölcsendült e vágy, Úgy rémlett, szót hall, angyalsuttogást: „Majd akkor-éjjel halsz meg, a mikor Az oltár mécsét egyszer elfelejted Szentelt olajjal teletölteni . . .“ S múltak napok, meg évek ... És Amárusz Úgy élt, élt búsan, csöndesen tovább. És meg-megtöltve esténkint a mécset így szólt mindig: „Hadd égjen életem!“ S ilyenkor mindig oly mélán mosolygott. Tavasszal egyszer szintén odament A kápolnában, hogy megtöltse mécsét. mán szétküídötte az összes vármegyei | gazdasági egyesületekhez azzal, hogy j saját ülésükön is beszéljék meg, vitassák j meg a tervezetet, hogy azután az együt- | tesen megtartandó országos nagygyűlésen már az összes esetleg módosításra irányuló javaslatok közösen rnegbeszélhetők és elintézhetők legyenek, mely után a kialakult egységes tervezetet azzal nyújthassák át a főldmivelésügyi miniszternek, hogy az a magyar gazdák összeségének óhajait foglalván magában, terjessze a törvényhozás elé. A gazdák egyöntetű vélemény nyilvánítását a javaslatra vonatkozólag a legutóbbi királyi-ünnepségek idején megtartott gazda nagygyűlésre várták. Sok száz gazda gyűlt össze ez alkalomra. Csaknem minden gazdasági egyesület elküldötte képviselőjét. Talán éppen a megjelent gazdák nagy számának köszönhető az, hogy a javaslat sorsa felett való | végleges döntést ismét elodázták s egy- j hangú határozattal azt a tárgyalás alap- j jául elfogadták. Sajnosán kellett látni, hogy ebben a kérdésben ismét halasztás következett be, amely legvilágosabb jele annak, hogy a magyar gazdatársactóhíial immár tényleg meg kell szervezni és tömöríteni, j mert épen az ilyen elodázások legkéí- ségbevonhatatlan jelei annak, hogy a magyar mezőgazdaság ügye a társadalmi szervezetek kezében nagyon ingatag alapon áll, melyre pedig egy par excellence mezőgazdasági állam fejlődését felépíteni nem lehet. A helyzet mai állapotában a mezőgazdasági kamarák ügye ugyan ismét vagy két hónapig halasztást szenvedett, ez azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy a magyar gazdatár- j sadalom lemondani készülne ennek a A kis láng már olyan haldokolva égett, Nőtt a homály ... De ő jól látta még, Hogy az oltárnak lépcsőjére im Ifjú szerelmes pár térdelt le éppen . . . Lélegzetfoitva állt meg s nézte őket . . . S hogy elsuttogták az imájokat, Lábujjhegyen csak ment, ment a nyomukba, Csodás, bűvös vágy űzte, vonta őt. Úgy ért támolgón ki a temetőbe . . . Virágos gallyak édes illatától Bűvös mámorba bódult ott feje; Csodás madárdal zengett egy bokorból . . . A légben hószin lepkepár csapongóit — Mint hogyha egy-egy nagy jázmin szirom Vált volna hullás közben elevenné . . . És ő csak ment, ment . . . Nyíló orgonák Lombsátorában, a mező gyöpéből Már csak alighogy kissé kimagasló, Zöld sírra ült le ím az ifjú pár . . . Úgy ültek ők ott, — a fiú fejét Szerelmesének keblére hajtva, — Sötét hajára dús aranyhaj omlott . . . Virágzápor hullt rájok a bokorról És a madárdal csak szólt epedőn . ., S a lepkepár a lány vállára bágyadt. S Amárusz íme holt anyjára gondolt, Rá, kit nem ösmert; rá, ki ennyi búra, Ily zord, keserves, gyászéletre szülte . . . nagyszabású alkotásnak törvénybe iktatásáról. Az' egész elhalasztás csak intő és figyelmeztető szó lehet a magyar gazdák összességéhez arra, hogy íme elérkezett az utolsó perc egy rendszeresen működő mezőgazdasági szervezet megépítésére s hogy ebben a fontos utolsó percben a gazdáknak együttes érövéi kell egyakara- tulag közreműködni abban, hogy az említett korszakalkotó reform a magyar mezőgazdaság ügyének hasznára, a magyar gazdák javára és az ország boldogulására mielőbb tető alá jusson. itt nem lehet szó személyekről és feltevésekről! Nem akkor, amidőn mindenki egyet ért a megvalósítás szükségessége tekintetében! joggal várja és várhatja el tehát az általános mezőgazdasági érdek azt, hogy a kivitel módozatai tekintetében ellenkező kisebbség alá veti magát a többség akaratának és a mező- gazdasági fejlődés fontos érdekének! (Pető.) A városházáról. Rendes Őszi közgyűlés november Tán. A keddi városi közgyűlés tehát meghozta a városi pótadó- 5 százalékos emelését, amit már úgyis régóta mindenki biztosra vett, vala- miníhogy biztosra vesszük a pótadó további emelkedését is. Azonkívül egy rdíóii stiklit mutatott be városunk közönségének, melynek nyélbeütői a nemes vármegye, a vármegyei gazdasági bizottság előadója és vármegyénk egyik nagy humorista-ügyvédképviselöje. Ez utóbbi nagyon meglehetős ártatlannak látszik ez ügyben, de hát még is csak ö volt a megteremtője a legújabb vármegyei-rátóti síiklinek, vagyis a város hét vásárjának elhelyezési fiaskójának. A közgyűlés egyátalán nagyon csekély érdeklődés mellett folyt !e, igen kevesen voltak jelen, s úgy szokás szerint a közgyűlés határozatképtelen volt. S még epedöbben zengett a madár . . . S még hódítóbban nyílt az orgona: S mig főre, fára halikan hull a harmat, Amárusz immár nem gondolt a mécsre, Úgy állt ott, lesve a madárdalát . . . S hogy az ifjú pár eitünt, oda roskadt A sírra, oh hisz úgy fájt, fájt szive . . . Másnap hórára gyűlve a barátok Ijedten látták, hogy kihunyt a mécs. Hívták Amáruszi . . . Nem jött ... Ott találták A temetőben, ama régi hanton, Anyjának sírján elterülve, holtan. Virágeső hullt sápadt homlokára S fölötte folyton zengett a madár. v ... y. A legmagasabb örfiely. Irta: Louts Sonolet. Ferdén felcsapott sipkával és haragos arckifejezéssel rontott be a szolgálattevő tizedes az őrszobába, — Őrszolgálat, holnap, április elsején! — kiáltotta. Azután általános figyelem között néhány katona nevét olvasta. A lista végén egy név említésénél mindnyájan felemelték fejüket: — Paponnet! — jelen, — felelt egy kövér, pirosképü
