Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-31 / 44. szám
2. oldal. (44. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. október 31. egész vonalon megindult; az idén azonban szenvedett a veszprémvidéki nagy hadgyakorlatok miatt, miután beszállásolásokra az iskolaházakat is igénybe vették. Nevezetesebb egyébb intézkedések voltak: 1. Az iparos és kereskedő tanoncok statisztikáidnak összeállítása és felterjesztve a szakminisztériumhoz. 2. A csehbányái, csőthi, nyarádi és szilasbalhási tanítóknak már is az uj javadalmazó-jegyzőkönyvnek megállapitása alapján ntalványozotr fizetéskiegészitő államsegélyei. 3. A közigazgatás tanügyi körében szeptember hó folyamán 143 ügynek az elintézése; itt megjegyzem, hogy ez idén 714 ügydarabbal többet intéztem el a közigazgatásnál, mint tavaly ilyen időben 4. A tanfelügyelői működési táblázat felterjesztése, e szerint' a lefolyt tanévben 101 iskolában és 23 óvóintézeíben voltam, ezek a látogatások 116 napot vettek igénybe, 5. Huber Antal r.-k., Szép Lipót izr. veszprémi, Nagy Károly noszlopi r.-k., Nagy Elek külsővati ág. ; ev. és Tóth Antal tósoki ref. néptanítók nyugdíjba vonulása. 6. A pápai városi ovóda szünidejének megtartása, a v szprémi izr. tanítók j felemelt lakbérének utalványozása s a veszprémi | iparostanonc iskolai rajztermek felá' ' ása iránti i felebbezések, itt megjegyzem, hog; a vall. és j közckt. m. kir. minisztérium vármegyei köz- igazgatási bizottságunk azon határozatát, a mellyel Veszprém város közönségét iparostanonciskola építésére, illetőleg megfelelő elhelyezésére kötelezte, a város közönsége által közvetett felebbezés elutasításával megerősítette. 7. Az áliamsegélyügyek folytatólagos elintézése, e helyütt is megjegyzem, hogy eddigelé a tanítói fizetéskiegészitő államsegélyek 140,577 koronára. Az 1. II. korpótlékok -é 85,600 koronára, mindössze tehát 235,177 koronára rúgnak. 8. Személyi pótlékot nyert még a múltkori ülésben jelentett öt tanítón kívül még Ágoston István, r.-k. néptanító. Szerencsések vagyunk mint iskoláink jótévőjével ezúttal király ő felségével dicsekedni, ki a Veszprémvidéki nagy hadgyakorlatok alkalmával 3 napig Veszprémben lakván, egyéb i jótékony adományai közt 1000 koronát szegény j tanuló gyermekek felruházására is adományozni kegyeskedett; a közigazgatás ágai utáni tudakozódásai közben éppen nem mellőzte a tanügyet sem; feltűnt ő felségének a sorfalat álló sok tanuló ifjúság viruló külseje és nyájas leereszkedéssel tudakolódzott a veszprémi iskolák számáról, városunk egy híres tudós fiának, Csolnoky Viktornak ez alkalommal a „Vasárnapi Ujság“-ban irt gyönyörű historikus vezető cikke szerint bebizonyult ez alkalommal is, hogy az ősrégi „Veszprém, kicsinysége ellenében is nagy kultúryáros.“ Jótévőink voltak még a soha sem hiányzó kartársunk, dr. Óvári Ferenc, ki a nagyvázsonyi óvodának lefolyt évi fentartására 1370 koronával járult, a nagyvázsonyi uradalom jelenlegi tulajdonosai Lieben Testvérek, névszerint Mote- sici Motesiczkyné született Lieben Henriette, Lieben Ernő és Lieben Róbert az 1905. évi 57,384. sz. rendi, szervezett nagyvázsonyi áll. el. iskola számára épületben, beltelekben, építési költségekben (kő, tégla, homok, épületfa, fuvar, vizhordás, stb.) 40,000 koronával felérő jótékony iskolai adományt juttattak, végre Tisza István gróf, ki mint a dunántúli ref. egyház- kerület főgondnoka, a Pápán szintén szeptember hóban megtartott évi közgyűlés alkalmával 40,000 koronás adományt tett a pápai párját ritkító, gyönyörű leánynevelő intézet céljaira. Veszprém, Halpiac. WELLNER öyULA . fogysz ...— aj ánlja magát a legjobb és legszebb müfogak, íffász fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azoic a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével itlesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. oiso nemesi romeies. Az 1809-iki nemesi insurrekció százéves fordulójára ünnepség készül. A mozgalmat Győrmegye érdemes alispánja, téthi Goda Béla indította meg, s már e tárgyban értekezlet is volt, még pedig Budapesten f. hó 23-án Goda Béla győri alispán nökieíe alatt. Azért érdeklődnek ezen ügy iránt olyannyira a győriek, mert az 1809-iki nemesi insurrekció olt Győr közvetlen közelségében Györszabadhegyen és Kismegyeren teile gyászos végét. Még ma is eredetrfalaikkai állanak azok a bencések tulajdonát képező 4—5 emeletes Granáriumok, amelyek belsejéből a gyalogos insurgensek a franciákra lövöldöztek. De hiában, mert a franciák sokan és főkép bátrak voltak. Az in- surrgens sereg körülbelül 38—40,000 embert számlált. A győri csatában csak a dunáninneni és dunántúli kerületek vettek részt, 20—22,000 emberrel. A győri csatáról többnyire téves nézetek vannak elterjedve. Különösen nem áll az, hogy a nevezett csata után a magyar insurrek- ciós hadsereg szétfutott volna. Áz ilt közölt megbízható adatokból kitűnik, hogy az insúrrek- ciőnális hadsereg legnagyobb része, főképp teljes gyalogsága, a győri csata után is hadi- szolgálatot teljesített. Á győri csatát megnyerni , nem lehetett, az osztrák fővezérlet harcászati baklövései teljesen lehetetlenné tették e csata megnyerését. A csatában a huszárság s a dunáninneni gyalogság, különösen a pesti zászlóalj jó! tartotta magát, a futást csak néhány dunántúli zászlóalj kezdte, melyben a francia ágyúgolyók nagy ribilliót csináltak. A rémület aztán : a liuszárságra is átragadt. A megfutamodott : gyalogságot Komáromnál összeszedték és vár- I őrséget csináltak belőle. A megfutamodott huszárságot azonban jórészt nem lehetett össze- ; szedni még pedig azért, mert a ló jóval gyorsabban fut az embernél. Még aznap este érkezeti néhány huszár Pestre a rémhírrel. E gyorsaságot akkor igen megszólták, pedig a most , lefolyt távlovaglásnál jóval nagyobb rekordot értek el. A veszprémi huszár- és gyalogezredekről sok érdekes feljegyzést olvashatunk a megyei levéltárban. A csatát követő nap reggelén a huszárság jó része már valahol a harmadik vármegyében ! nyargalászott. A győri csatában résztveít huszárezredeknek körülbelül a fele megfutamodott. Pontos adatok erről nem igen vannak, de bi- ;* zonyosra lehet venni, hogy mindazok a huszárezredek, melyekről a győri csata után semmiféle j hirt nem olvasunk, megszűntek. Az insurrekciós sereg nagyobb része ! azonban vitézül harcolt, a hogy ezt számos kitüntetés bizonyítja, melyet az insurrekciós tisztek és a legénység közt kiosztottak. A bécsi kormány azonban nem szívesen látta e nemzet fegyverkezési jogát képviselő insurrgenciós hadseregei. így, bár az insurrgens sereg na- i gyobb része vitézül harcolt a császári seregek oldalán, fegyvert kovácsolt a győri vereségből s kigúnyolta a nemzeti hadsereget. Számtalan j bécsi élclap, karrikatura és röpirat hetekig foglalkozott az insurrgensek győri szereplésével s a bécsi kormány fölötte igyekezett e gúnyos 1 röpiraíokat Magyarországon közismertté tenni, a nemzeti honvédelein gyöngitése céljából. Ennek köszönhetjük, hogy még manapság is igen furcsa véleményt hallhatunk a győri csatáról, s igazán ideje volna, hogy most e csata századik évfordulójánál az akkori eseményekről helyes fogalmak jussanak a köztudatba. Az ünnepség előkészítése. A megtartandó ünnepség tárgyában összehívott értekezletre a felkelő csapatokat kiállító vármegyék következő alispánjait hívta meg Goda győrmegyei alispán: Fazekas Ágost (Pestmegye), Aáailáth István — Menj el a nénihez, borulj a lábai elé, csókold meg, szereti s hízelgést, gyermekei nincsenek . . . A kis kereskedő és alkusz-családban ez a néni volt gazdag egyedül. A családi optimizmus minden nagyobb bajban hozzája folyamodott, vagy legalább rája gondolt, mint mentségre. Mindig csalódtak benne, de még sem tudtak lemondani róla, mégis hittek benne. Erre az esetre nézve azonban egyidőre kiábrándultak: a néni száz forintot és két peluche ágyteritőt adott. — Ha nyernénk, ha most nyernék, neked adnám a felét, az egyharmadát! — szólt a nőrokon. De sem neki, sem az egész családnak még csak sorsjegye sem volt. Abból éltek, amit a három fiú keresett. Az első: előkelő könyv- kereskedő segéd. (Adott-adott, de mindig büf- tököt vacsoráit, visszaette amit adott.) A második: egy fiatal borügynök. (Jó keresetű, de rendetlen életű.) A harmadik: Samu, a bőrös, az egyszerű^ Samu. Az úrias hajlandóságú családban a népies elem, mert állása a nagy bőrüzletben a segéd és a szolga között — valóban — közép helyzetet képviselt. Ő a földön hált és ha mind otthon voltak, az ablakpárkányon evett. n,s valószínűleg a bőrhöz való szorosabb viszonya miatt — ő suvickolta ki reggelente az összes cipőket, sőt a szobaurakét is titokban. De szívesen teljesítette mindeme munkákat, durva lénye az anyagi munkára volt berendezve. Most is — vasárnap délután — benzinnel és ruhákkal működött és oda sem figyelve hallgatta a nők beszédeit, akik kávé után sziverősitőül még egy kis befőttet is ettek, majd tehetetlenségük érzésében elszontyolodtak, elhallgattak. A csendben a leány lassú sírása hallattszott: — Ha megtudja, itt hagy és én túl nem élem: — mondá meggyőződésbeli hangon és anyja nem nogy csitította volna, erősítette: — Túl nem éli, biztos, hogy túl nem éli! Mintha valakinek a szivét akarták volna meglágyítani, megfogni. De nem volt jelen senki, csak idősebb nők, akik készen vett ruhában jártak és akik egymástól kérencséltek kölcsön öt, sőt kevesebb forintot, zsírt, miegymást. Es a nagycsontu, vörös szeplős Samu, aki örült, ha a fizetéséből cigarettára visszavisszakérhetett az anyjától egy-egy hatost. Öt nem is vonták bele a tárgyalásba, sőt visszautasították, midőn mégis beleszólt: — Nem fogsz belehalni, fogsz kapni mást! — Ilyet soha! Te neked pedig semmi közöd a dologhoz! mondá a menyasszony haragosan, mert vérmes is volt. És a mig sirdo- gált, arra is gondolt, hogy ha még az öreg nagykereskedő élne, aki egyszer azt mondta neki: „nem sajnálna tőle tízezer forintot is.“ De ő akkor goromba volt és a kereskedőt is hamarosan megütötte a guta. A leány azonban a gondolatát nem mondotta el, erkölcsös családhoz tartozott, ugynevezelt rossz nők még eddig nem voltak a famíliában. Sőt bizonyos szemérmesség sem hiányzott belőlük, Samu előtt is álalottak női dolgokról beszélni. Az el is sompolygott és csak másnap tért haza. Éjjel érkezett meg, de az anyját még ébren találta. Az — nyilván nem iránta való aggodalomban — virrasztóit és elöljárójában íeszidta a későn érkező fiatal embert. Ez nem mentegetődzött, odament hozzá és hogy a közös hálóteremben alvókat ne zavarja, lehajolt hozzá és úgy súgta: — Mama, én tettem valamit! — mondá igen idegesen. — Mit, mit, te szerencsétlen! Az anya a fiúgyermekeket és főképpen ezt — nem becsülte sokra, leányairól való gondoskodása háttérbe szorította őket. — Nem is akarom tudni, amit tettél, nekem ne is mondd! — szólt keserűen. — Jól van — mondá a fiú — neked nem is kell tudni róla. Amit tettem magamnak tettem. De hoztam neked valamit. Az anya kidugta a paplan alól meleg, kövér kezét és ijedten fogta meg a neki átnyújtott hideg tapintású csomagot: — Hát ez mi, hát ez meg már mi? — kérdé gyanakodva, ez csakhamar megbizonyosodva. — Pénz, a pénz! — mondá Samu egyszerűen. — Éppen annyi, amennyi kell. Tiz forintot elvettem belőle magamnak. Jó helyről hoztam, ott, a hol sok van.
