Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-01 / 5. szám
2.: oldal (5. szám.) ____________________________________VESZPRÉMI ELLENŐR_____________________________________1908. február 1. ő reá magára, s lehetőleg még jobban, s olyannyira beszennyezte őt magát, — hogy még azt is lehetetlenné tette, hogy az "általa^elkövetett sértést az úgynevezett lovaglás utón lehetne, vagy volna szabad megtorolni! Nem! Ezt semmi szín alatt, mert oly emberrel, aki nem is személyes sértésért, csak vélt igazságtalanságért, a társadalom kimagasló alakját, az ország egyik törvényhozóját, ebben tehát a társaimat magát megköpdösi, — lovaglás utón végezni nem lehet, mert hisz ő maga nem lovagias ember. Sújtsa őt a társadalom megvetése! Mi pedig nyugodjunk meg, s ne feledjük, hogy hisz a Megváltót is meg- kcpdöste az elvakult népsöpredék. Veszprém, Halpiac, WELLNER Gyű LA = fogász ajánlja magát a legjobb és legszebb Mii egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és 3 foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. javítások díjmentesen eszközöltetnek. Mindem a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Merénylet dr. Óvári Ferenc orszgy. képviselő ellen. Úri emberek közi párját ritkító, s lefo- I lyásábary undort gerjesztő merényletet követett j el dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő i ellen hétfőn délelőtt, a Rákóczi-téren levő 1 Fata-féle virágkereskedés előtt Doktorics Sámuel volt veszprémi szolgabiró. Az eset előzményei. Doktorics Sámuel, aki 23 évig állott a megye szolgálatában, s egész műit év december 31-ig a veszprémi főszolgabiróságnál első osztályú szolgabiró volt, a decemberi megyei tisztujitásnál a jelölő bizottság által nem jelöltetett az 1. osztályú szolgabirói állásra, hanem csak a II. osztályúra, melyre egyhangúlag meg is választották, de amely állást Doktorics, rögtön, megválasztatásakor visszautasított. A jelölő bizottságnak tagjai voltak : Hunkár Dénes főispán mint elnök, dr. Bezerédj Viktor c. államtitkár, Jánosi Gusztáv c. püspök, Szabadhegyi Kálmán, Sült József pápai közjegyző, Kenessey Móric veszprémi közjegyző és dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő. Doktorics Sámuel az ő mellőzíetését dr. Óvárinak tulajdonította s ellene mérhetetlen haragra gyű ladt, s boszut forralt. Már egy hónap óta mindenfelé hirdette, hogy dr. Óvárit nyilvánosan, tettleg bántalmazni fogja, de úgy j látszott, hogy ehhez elegendő bátorsága nem volt, mert dr. Óvárit többnyire mások társaságában látta. A merénylet Hétfőn délelőtt 11 óra után dr. Óvári egyedül sietett a takarékpénztárba, melynek ügyvezető igazgatója s a Rákóczi-téren (Főtér) levő Fata-féle virágüzlet előtt találkozott jó ismerősével, Néger Ágoston veszprémi kanonokkal, kinek társaságában volt Doktorics Sámuel. Dr. Óvári köszöntötte Néger kanonokot, ; midőn Doktorics, aki a látszat, és minden va- j lószinüség szerint, épen dr. Óváriról beszélt, ezen szavakkal: „az ilyen embert le kell köpni“ I nagy mennyiségű váladékot köpött dr. Óvári melle fölé a kabátjára, még pedig épen a tulipán-jelvényre, melyet dr. Óvári állandóan visel. A póruljárt merénylő. Dr. Óvári, aki szokás szerint mindig bot ! nélkül jár, az első szempillantásban elképedve összerezzent, de a második pillanatban már vasmarokkal kapta el a nála egy fejjel magasabb Doktorics torkát, s egyúttal úgy arcon ■ vágta, hogy Doktorics a gyalogjárdáról le- j tántorodott. A paraplés hős. Dr. Óvári, miután imigyen elbánt Dok- toricscsal, a takarékpénztár felé elsietett. Dók- | torics az ütés okozta kábulásból magához térvén és feltápászkodván, dr. Óvári után iramo- ! dott, a kezében levő ,esernyővel hadonászván. Miután azonban dr. Óvárit el nem érhette, a paraplét dr. Óvári után dobta. A paraplé célt tévesztve hullott a sárba, melyből Doktorics 1 felszedte, s a vásáros nép gunykiáltásai és szidalmai közt gyorsan elpárolgott. A gyorsszárnyu hir. I Talán egy órába sem tellett, s a me- i rénylet hire az egész városban el volt terjedve, s mindenfelé azt tárgyalták, természetesen a ' legnagyobb megbotránkozás hangján, de az is természetes, hogy akadtak emberek, dr. Óvári ellenségei, — akik az eset fölött kárörvendeztek. Dr. Óvári pedig az eset után nyugodtan végezte teendőit a takarékpénztárban, s déli 1 órakor tért lakására ebédelni.. Természetes, dr. Óvárit a délután folyamán, egész estéiig, a látogatók sürü tömege kereste fel, megbotránkozásukat fejezvén ki az undok merénylet felett, s biztosítván dr. Óvárit szeretetők- s tiszteletükről. A törzsasztalnál. A „Korona1* kávéháznak a megyeházzal szemben levő ablakánál elhelyezett törzsasztalnál naponta ebéd után, úri ’ társaság szokott fekete kávéra megjelenni. Doktorics Sámuel is ott szokott ülni köztük. A merénylet napján is megjelent; de a törzsasztal majdnem üres volt, s csak két törzsvendég jött meg, akik azonban Doktoricscsal beszédbe nem elegyedtek, s az asztal végére húzódtak. Doktorics különben szokása ellenére már háromnegyed 2 órakor eltávozott a kávéházból, s azóta nem is volt ott, de hiába is menne, mert az asztalhoz úgy sem fogadnák be. Doktorics eltűnt. A merénylet napjának délutánján még látták Doktoricsot a jutási vasúti állomáson egy kis leánykával, azóta eltűnt városunkból. Állítólag leányához utazott Székesfehérvárra. Az elmaradt lovagias elégtétel. Dr. Óvári, aki bár Doktoricsot arcul ütötte, de az első sértett mégis ő volt, — nem provokáltatta Doktoricsot, részben mert elégtételt vett magának, részben mert mindenki lebeszélte öt erről. De Doktorics sem kért elégtételt az elszenvedett sérelemért. A nálunk érvényben és alkalmazásban levő párbaj-codexek szerint férkőzhetnék ugyan kifogás a lovagias elintézés elmaradásának tényéhez, de Veszprém város polgársága egyhangú véleménye, s az általa dr. Óvárinak nyújtott elégtétel után, dr. Óvári teljesen intact áll, — s kifogás alá nem eshetik. — Különben is dr. óvári számos esetben megmutatta, hogy a fegyver elől nem hátrál meg, hisz tudjuk, hogy Volt több lovagias ügye, amelyekből ő került ki győztesen. Dr. Óvári elégtétele és ünneplése. A dr. Óvári ellen elkövetett undok merényletért fényes és lélekemelő elégtételt szolgáltatott Veszprém városa, melynek egyik legjelesebb, s legbuzgóbb polgára dr. Óvári.. Negyvenöt városi képviselő indokolt kérelmén rendkívüli közgyűlést hivott össze Szeg- lethy polgármester szerda délutánra, azon célból, hogy a dr. Óvári ellen intézett támadásért, a képviselőtestület megbotránkozását fejezze ki, egyben dr. Óvárit rendithetlen bizalmáról és szeretetérői biztosítsa. alkalomra egészen uj, u. n. menyegzői ruhát öltenek fel s uj díszleteket nyernek. A pintyőkék tavasz közeledtével levetik egyszerű öltönyüket s tarka díszruhában fogadják a messze útról érkező tojókat. A keserű diszponty, egy pici kis halacska, bíborba és aranyba öltözködik s a legnagyobb szinpompában ragyog, midőn a nősténynek udvarol. Az erdei ' szalonka fel mereszti tolláit s kecsesen tipeg-topog a meghódítandó előtt, hogy csak szebbnek és kedvesebbnek tűnjék fel. Tavaszkor, a fészekrakás munkája előtt zeniül meg az erdő és mező. Minden bokorban szó! egy-egy dalos kis madár; a mezőkön a szöcskék és tücskök ezrei cirpeinek; sőt még a tavak néma lakói is előveszik régen pihenő hangszereiket s vetélkedve zengik el nemzeti dallamaikat. A költők e dalosokról azt mondják, hogy üdvözlik az ébredő természetet, dicsérik az Istent. Dehogy ; más cétjok van ezeknek ! Ezek a dalosok mind hímek, melyek a dat hatalmával akarnak hatni a nőstényekre; azért kelnek versenyre. Biztos adatok azt mutatják, hogy a nőstények rendesen a legerősebben és legszebben éneklőkkel lépnek frigyre, hogy az ivadék, ilyen erős és szép tulajdonokkal ellátott apától származva, annál erőteljesebb legyen s a létért való küzdelemben megállja a sarat. Ez a célja az ábrándosán daloló fülemülének s az emelkedetten zengő pacsirtának, éppen úgy, mint a tavak hangos szavú kántorainak s a mezők cirpelő dalosainak. Némelyek a hangok által nem éppeiy hódítani, hanem csak észrevétetni akarnak. Él a fabútorokban egy kis rovar (Anobium prríinax, kopogó bogár, „halál hírnöke“), melynek kopogását a halál órája kongásának-tartják a babonás emberek, különösen ha beteg: van a háznál. Pedig ez az ártatlan rovar, rágonyaival kopogva csak párjának telegráfoz és hírül adja, hogy merre van, minthogy a fa belsejében másképen egymásra rá nem akadnának. Mire valók az emberi társadalomban a bálok? ... Az emberek diszes mulató-csarnokokat építenek, melyben a nők, szépségeiket, bájaikat legelőnyösebben kitüntető öltönyökben díszesen s a férfiak is választékos ruhában jelennek meg, kecses mozdulatokkal táncolnak, társalognak s kölcsönösen rokonszenvet igyekeznek egymás iránt ébreszteni. Az ember azt hinné, hogy társas összejövetelekre szánt csarnokokat csak ő épít. Van erre példa az állatországban is. Ausztráliában vannak madarak, melyek valószínű leg leány- nézői, vagy általában házassági szempontból tartott társas összejövetelekre különös disz-sá- torokat építenek, melyekben. — szemtanuk állítása szerint — a párosodás idejében légyottokat tartanak, játékokat rendeznek s közelebbi ismeretségeket kötnek. Valóságos redout! — E sátorokat mindig a földön építik; alapját sűrűn összefont rozsé képezi, melybe két oldalt, sorban, hajlékony ágacskákat dugdosnak ferdén, úgy, hegy a két oldalról összeérve boltozatot képeznek. Elül és hátul nyílás van rajta. A boltozatot képező ágak oly ritkán és oly lazán összefüggők, hogy fel sem lehet tenni, miszerint e sátrakat az eső és viharok ellen, vagy fiaik számára építették volna. Ezek, mint Gould meggyőződött róla, nem fészkek, hanem tisztán csak találkákra és mulatságra szolgáló szalonok, melyekben ide-oda, ki- s befutkosnak, egymással tréfálnak s enyelegnek. Valami ilyen magasabb élvezetre enged következtetni a sátrak sajátságos ékitése is. A sátor falában ugyanis mindenféle rikitó szinü tollak, szövetdarabkák stb. vannak beszúrva, nyílása előtt tarka-barka csiga- és kagylóhéjak, színes kavicsok, csontok s a legkülönfélébb tárgyak pompáznak, melyeket sokszor mérföldnyi távolból mind ők hordanak össze, hogy megteremtsék azon paradicsomot, melyben a szerelem érzete könnyen lángralobban, felgerjed, házassági frigyet eredményez s a faj szaporodása létrejön. 11. Az állatvilágban az élet bebiztosításának eszméje még nem honosult meg, azért itt min- denik önzéstelenül, tisztán csak faja iránti kötelességérzetből gondoskodik hozzátartozóinak életéről. Különös és igen ritka eset az állatvilágban, hogy a szülők mostoha és idegen kezekre
