Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-01 / 5. szám

2.: oldal (5. szám.) ____________________________________VESZPRÉMI ELLENŐR_____________________________________1908. február 1. ő reá magára, s lehetőleg még jobban, s olyannyira beszennyezte őt magát, — hogy még azt is lehetetlenné tette, hogy az "általa^elkövetett sértést az úgynevezett lovaglás utón lehetne, vagy volna szabad megtorolni! Nem! Ezt semmi szín alatt, mert oly emberrel, aki nem is személyes sértésért, csak vélt igazságtalanságért, a társadalom kimagasló alakját, az ország egyik tör­vényhozóját, ebben tehát a társaimat magát megköpdösi, — lovaglás utón végezni nem lehet, mert hisz ő maga nem lovagias ember. Sújtsa őt a társadalom megvetése! Mi pedig nyugodjunk meg, s ne fe­ledjük, hogy hisz a Megváltót is meg- kcpdöste az elvakult népsöpredék. Veszprém, Halpiac, WELLNER Gyű LA = fogász ajánlja magát a legjobb és legszebb Mii egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden cél­nak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és 3 foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. javítások díjmentesen eszközöltetnek. Mindem a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Merénylet dr. Óvári Ferenc orszgy. képviselő ellen. Úri emberek közi párját ritkító, s lefo- I lyásábary undort gerjesztő merényletet követett j el dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő i ellen hétfőn délelőtt, a Rákóczi-téren levő 1 Fata-féle virágkereskedés előtt Doktorics Sá­muel volt veszprémi szolgabiró. Az eset előzményei. Doktorics Sámuel, aki 23 évig állott a megye szolgálatában, s egész műit év decem­ber 31-ig a veszprémi főszolgabiróságnál első osztályú szolgabiró volt, a decemberi megyei tisztujitásnál a jelölő bizottság által nem jelöl­tetett az 1. osztályú szolgabirói állásra, hanem csak a II. osztályúra, melyre egyhangúlag meg is választották, de amely állást Doktorics, rög­tön, megválasztatásakor visszautasított. A jelölő bizottságnak tagjai voltak : Hun­kár Dénes főispán mint elnök, dr. Bezerédj Viktor c. államtitkár, Jánosi Gusztáv c. püspök, Szabadhegyi Kálmán, Sült József pápai köz­jegyző, Kenessey Móric veszprémi közjegyző és dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő. Doktorics Sámuel az ő mellőzíetését dr. Óvárinak tulajdonította s ellene mérhetetlen haragra gyű ladt, s boszut forralt. Már egy hó­nap óta mindenfelé hirdette, hogy dr. Óvárit nyilvánosan, tettleg bántalmazni fogja, de úgy j látszott, hogy ehhez elegendő bátorsága nem volt, mert dr. Óvárit többnyire mások társasá­gában látta. A merénylet Hétfőn délelőtt 11 óra után dr. Óvári egyedül sietett a takarékpénztárba, melynek ügyvezető igazgatója s a Rákóczi-téren (Főtér) levő Fata-féle virágüzlet előtt találkozott jó is­merősével, Néger Ágoston veszprémi kanonok­kal, kinek társaságában volt Doktorics Sámuel. Dr. Óvári köszöntötte Néger kanonokot, ; midőn Doktorics, aki a látszat, és minden va- j lószinüség szerint, épen dr. Óváriról beszélt, ezen szavakkal: „az ilyen embert le kell köpni“ I nagy mennyiségű váladékot köpött dr. Óvári melle fölé a kabátjára, még pedig épen a tu­lipán-jelvényre, melyet dr. Óvári állandóan visel. A póruljárt merénylő. Dr. Óvári, aki szokás szerint mindig bot ! nélkül jár, az első szempillantásban elképedve összerezzent, de a második pillanatban már vasmarokkal kapta el a nála egy fejjel maga­sabb Doktorics torkát, s egyúttal úgy arcon ■ vágta, hogy Doktorics a gyalogjárdáról le- j tántorodott. A paraplés hős. Dr. Óvári, miután imigyen elbánt Dok- toricscsal, a takarékpénztár felé elsietett. Dók- | torics az ütés okozta kábulásból magához tér­vén és feltápászkodván, dr. Óvári után iramo- ! dott, a kezében levő ,esernyővel hadonászván. Miután azonban dr. Óvárit el nem érhette, a paraplét dr. Óvári után dobta. A paraplé célt tévesztve hullott a sárba, melyből Doktorics 1 felszedte, s a vásáros nép gunykiáltásai és szi­dalmai közt gyorsan elpárolgott. A gyorsszárnyu hir. I Talán egy órába sem tellett, s a me- i rénylet hire az egész városban el volt terjedve, s mindenfelé azt tárgyalták, természetesen a ' legnagyobb megbotránkozás hangján, de az is természetes, hogy akadtak emberek, dr. Óvári ellenségei, — akik az eset fölött kárör­vendeztek. Dr. Óvári pedig az eset után nyugodtan végezte teendőit a takarékpénztárban, s déli 1 órakor tért lakására ebédelni.. Természetes, dr. Óvárit a délután folya­mán, egész estéiig, a látogatók sürü tömege kereste fel, megbotránkozásukat fejezvén ki az undok merénylet felett, s biztosítván dr. Óvárit szeretetők- s tiszteletükről. A törzsasztalnál. A „Korona1* kávéháznak a megyeházzal szemben levő ablakánál elhelyezett törzsasztal­nál naponta ebéd után, úri ’ társaság szokott fekete kávéra megjelenni. Doktorics Sámuel is ott szokott ülni köztük. A merénylet napján is megjelent; de a törzsasztal majdnem üres volt, s csak két törzs­vendég jött meg, akik azonban Doktoricscsal beszédbe nem elegyedtek, s az asztal végére húzódtak. Doktorics különben szokása ellenére már háromnegyed 2 órakor eltávozott a kávéházból, s azóta nem is volt ott, de hiába is menne, mert az asztalhoz úgy sem fogadnák be. Doktorics eltűnt. A merénylet napjának délutánján még látták Doktoricsot a jutási vasúti állomáson egy kis leánykával, azóta eltűnt városunkból. Állítólag leányához utazott Székesfe­hérvárra. Az elmaradt lovagias elégtétel. Dr. Óvári, aki bár Doktoricsot arcul ütötte, de az első sértett mégis ő volt, — nem provokáltatta Doktoricsot, részben mert elégté­telt vett magának, részben mert mindenki le­beszélte öt erről. De Doktorics sem kért elég­tételt az elszenvedett sérelemért. A nálunk érvényben és alkalmazásban levő párbaj-codexek szerint férkőzhetnék ugyan kifogás a lovagias elintézés elmaradásának té­nyéhez, de Veszprém város polgársága egy­hangú véleménye, s az általa dr. Óvárinak nyújtott elégtétel után, dr. Óvári teljesen intact áll, — s kifogás alá nem eshetik. — Különben is dr. óvári számos esetben megmutatta, hogy a fegyver elől nem hátrál meg, hisz tudjuk, hogy Volt több lovagias ügye, amelyekből ő került ki győztesen. Dr. Óvári elégtétele és ünneplése. A dr. Óvári ellen elkövetett undok me­rényletért fényes és lélekemelő elégtételt szol­gáltatott Veszprém városa, melynek egyik leg­jelesebb, s legbuzgóbb polgára dr. Óvári.. Negyvenöt városi képviselő indokolt ké­relmén rendkívüli közgyűlést hivott össze Szeg- lethy polgármester szerda délutánra, azon cél­ból, hogy a dr. Óvári ellen intézett támadásért, a képviselőtestület megbotránkozását fejezze ki, egyben dr. Óvárit rendithetlen bizalmáról és szeretetérői biztosítsa. alkalomra egészen uj, u. n. menyegzői ruhát öltenek fel s uj díszleteket nyernek. A pintyő­kék tavasz közeledtével levetik egyszerű öltö­nyüket s tarka díszruhában fogadják a messze útról érkező tojókat. A keserű diszponty, egy pici kis halacska, bíborba és aranyba öltözkö­dik s a legnagyobb szinpompában ragyog, mi­dőn a nősténynek udvarol. Az erdei ' szalonka fel mereszti tolláit s kecsesen tipeg-topog a meg­hódítandó előtt, hogy csak szebbnek és ked­vesebbnek tűnjék fel. Tavaszkor, a fészekrakás munkája előtt zeniül meg az erdő és mező. Minden bokor­ban szó! egy-egy dalos kis madár; a mezőkön a szöcskék és tücskök ezrei cirpeinek; sőt még a tavak néma lakói is előveszik régen pihenő hangszereiket s vetélkedve zengik el nemzeti dallamaikat. A költők e dalosokról azt mond­ják, hogy üdvözlik az ébredő természetet, di­csérik az Istent. Dehogy ; más cétjok van ezek­nek ! Ezek a dalosok mind hímek, melyek a dat hatalmával akarnak hatni a nőstényekre; azért kelnek versenyre. Biztos adatok azt mu­tatják, hogy a nőstények rendesen a legerő­sebben és legszebben éneklőkkel lépnek frigyre, hogy az ivadék, ilyen erős és szép tulajdo­nokkal ellátott apától származva, annál erőtel­jesebb legyen s a létért való küzdelemben megállja a sarat. Ez a célja az ábrándosán daloló fülemülének s az emelkedetten zengő pacsirtának, éppen úgy, mint a tavak hangos szavú kántorainak s a mezők cirpelő dalosainak. Némelyek a hangok által nem éppeiy hó­dítani, hanem csak észrevétetni akarnak. Él a fabútorokban egy kis rovar (Anobium prríinax, kopogó bogár, „halál hírnöke“), melynek ko­pogását a halál órája kongásának-tartják a ba­bonás emberek, különösen ha beteg: van a háznál. Pedig ez az ártatlan rovar, rágonyaival kopogva csak párjának telegráfoz és hírül adja, hogy merre van, minthogy a fa belsejében másképen egymásra rá nem akadnának. Mire valók az emberi társadalomban a bálok? ... Az emberek diszes mulató-csarno­kokat építenek, melyben a nők, szépségeiket, bájaikat legelőnyösebben kitüntető öltönyökben díszesen s a férfiak is választékos ruhában je­lennek meg, kecses mozdulatokkal táncolnak, társalognak s kölcsönösen rokonszenvet igye­keznek egymás iránt ébreszteni. Az ember azt hinné, hogy társas össze­jövetelekre szánt csarnokokat csak ő épít. Van erre példa az állatországban is. Ausztráliában vannak madarak, melyek valószínű leg leány- nézői, vagy általában házassági szempontból tartott társas összejövetelekre különös disz-sá- torokat építenek, melyekben. — szemtanuk ál­lítása szerint — a párosodás idejében légyot­tokat tartanak, játékokat rendeznek s közelebbi ismeretségeket kötnek. Valóságos redout! — E sátorokat mindig a földön építik; alapját sű­rűn összefont rozsé képezi, melybe két oldalt, sorban, hajlékony ágacskákat dugdosnak ferdén, úgy, hegy a két oldalról összeérve boltozatot képeznek. Elül és hátul nyílás van rajta. A boltozatot képező ágak oly ritkán és oly lazán összefüggők, hogy fel sem lehet tenni, misze­rint e sátrakat az eső és viharok ellen, vagy fiaik számára építették volna. Ezek, mint Gould meggyőződött róla, nem fészkek, hanem tisztán csak találkákra és mulatságra szolgáló szalo­nok, melyekben ide-oda, ki- s befutkosnak, egymással tréfálnak s enyelegnek. Valami ilyen magasabb élvezetre enged következtetni a sát­rak sajátságos ékitése is. A sátor falában ugyanis mindenféle rikitó szinü tollak, szövet­darabkák stb. vannak beszúrva, nyílása előtt tarka-barka csiga- és kagylóhéjak, színes kavi­csok, csontok s a legkülönfélébb tárgyak pom­páznak, melyeket sokszor mérföldnyi távolból mind ők hordanak össze, hogy megteremtsék azon paradicsomot, melyben a szerelem érzete könnyen lángralobban, felgerjed, házassági fri­gyet eredményez s a faj szaporodása létrejön. 11. Az állatvilágban az élet bebiztosításának eszméje még nem honosult meg, azért itt min- denik önzéstelenül, tisztán csak faja iránti kö­telességérzetből gondoskodik hozzátartozóinak életéről. Különös és igen ritka eset az állatvilág­ban, hogy a szülők mostoha és idegen kezekre

Next

/
Thumbnails
Contents